Magyar–Foci–Túra – III. rész: Újpest, ahol a régi dicsőséget szeretnék visszahozni (PS-exkluzív!)

Amennyiben a Váci út felől érkezik valaki Újpestre, nincs nehéz dolga, hogy megtalálja a stadiont. A sok merőleges utca helyett az egyetlen rézsútosan nyílót kell célba venni, s máris felbukkan a lila-fehér szín, jelezve, hogy jó helyen járunk. Újpest. Az idősebbek szemében Dózsa, a fiatalabbaknak már csak szimplán Újpest (Újpesti TE) a híres lila-fehér csapat neve, amely hosszú ideje méltatlanul szerepel a bajnokságban. Pedig a múlt elképesztő, az egyetemes magyar labdarúgás legnagyobbjai közül többen is ezzel a klubbal forrtak össze. Zsengellér, Nagymarosi vagy a stadion névadója, Szusza Ferenc, majd a következő korosztályban Noskó, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó, még később Fekete, Kiss Sanyi, Kardos, Rostás. És aki külön történet, Törőcsik András. A múlt, a hagyományok ápolása különösen fontos egy olyan sportágban, mint amit nekünk, a magyaroknak a labdarúgás jelent, ezért újpesti programunkat a Megyeri úton kezdjük ugyan, de nem a stadionban, hanem pár sarokkal feljebb, a temetőben. Nem, nem a csapatot temetjük, hanem a múlt előtt tisztelgünk. A magyar futballban ugyanis egyedülálló kezdeményezés, hogy a lilák eltávozott csillagjainak egy valóságos panteon létesült a helyi köztemetőben. Bene Ferenc, Göröcs János, a „Fekusz”, azaz Fekete László, és a sikeredző, Várhidi Pál – valamennyien itt nyugodnak, egykori sikereik színhelyétől néhány sarokra, a Megyeri úton ebben a különleges lila-fehér panteonban.

Az Újpest, az Újpesti TE

Izgalommal vártam az újpesti látogatást, mert családom meglehetősen unikális: félig „zöld”, félig „lila”, így a lakóhelyünkhöz közeli Honvéd-pályán túl gyermekkoromban is gyakori vendégek voltunk mind az Üllői-, mind pedig a Megyeri úton. Ha Újpest volt a célállomás, akkor vagy a Váci út–Megyeri út felől, vagy a Mildenberger utca irányából jöttünk, függően attól, melyik busz jött előbb. A Megyeri utat a legtöbben csak eddig ismerik. A tizenhármas számig, amely alatt az Újpest stadionja áll. Nem véletlenül. Az újpesti élet és az újpesti identitás egyik legfontosabb helyszíne ez a pálya. Kicsit sajnálatos is, hogy – ha hinni lehet a terveknek, akkor – néhány év múlva már új helyszínen játsszák majd hazai meccseiket a lilák.

Aki csak az elmúlt tíz-húsz évben lett követője a magyar focinak, talán el sem hiszi, pedig tény: az Újpest Magyarország topcsapatai közé tartozik! Az ország második legrégebben alapított sportklubja (Újpesti TE) labdarúgó-szakosztálya éppen abban az évben alakult, amikor az ősi rivális, Ferencváros: 1899-ben. A lilák nem csupán régi szereplői a magyar bajnokságnak, de a harmadik legeredményesebbek is. Kereken húsz bajnoki címet számlálnak, ami mellé tizenegy kupagyőzelem is társul. Némileg árnyalja az összképet, hogy utolsó bajnoki aranyérmüket 1998 nyarán ünnepelhették, vagyis lassan három évtizede nem tudtak felérni a csúcsra. Dermesztően hosszú időszak…

Pedig voltak évek, amikor minden a lila-fehérek körül forgott. Különösen az 1970-es évekre volt ez igaz, amikor nem kevesebb, mint hét bajnoki címet nyertek, és két negyeddöntő mellett eljutottak a BEK (a BL elődje) elődöntőjébe is, ahol a későbbi győztes, a Franz Beckenbauer nevével fémjelzett Bayern München tudott csak megálljt parancsolni nekik. Fantasztikus évtized volt, amelynek második felére berobbant a liláknál Törőcsik András. A magyar labdarúgás zabolázhatatlan zsenije, talán az egyetlen „lila csillag”, akit a ferencvárosiak is megsüvegeltek, szerettek. Joggal, mert olyat tudott a labdával, amit nem lehet megtanulni, amire csak születni lehet.

Kár lenne tagadni, napjainkban közelítően sincsenek Törőcsikhez fogható zsenik Újpesten. A nagyobb baj az, hogy kiemelkedő tehetségekben sem bővelkedik a jelenlegi csapat, a légiósok pedig – tisztelet a néhány kivételnek – semmivel sem emelkednek ki a hazai átlagból… Mindez meg is látszik a szereplésen. S nemcsak idén, hanem már évek óta. A csapatra a rossznyelvek egy ideje már a „majd jövőre” szlogent aggatják, ugyanis hosszú ideje ezzel igyekeznek kecsegtetni a szurkolókat, miszerint „idén még nem várható eredmény, de majd jövőre már igen”.

Most viszont talán elmondható, hogy valóban új korszak kezdődött Újpesten. Amiről a másfél évvel ezelőtti tulajdonosváltás óta sokan pusmogtak, végül valóság lett: közel három évtizedes berlini élet után hazatért Dárdai Pál és elvállalta a klub sportigazgatói tisztségét, s már az új sportigazgató felkérésére érkezett az új edző, Szélesi Zoltán. A kritikára amúgy igencsak hajlamos szurkolói társadalom sem vitathatja el, hogy Dárdai személyében ízig-vérig profi szakembert sikerült Újpestre csábítania a vezetőknek. Ily módon a szurkolók körében tapasztalható óvatos optimizmus megalapozottnak nevezhető. Tényleg igaz lehet az a tézis, amely szerint, ha Dárdai irányítása alatt sem tud helyes vágányra állni a klub, akkor tényleg baj van/lesz.

Ami a Paks elleni mérkőzést illeti, ragyogó alkalom lett volna arra, hogy a lilák felzárkózzanak és növeljék pontelőnyüket a kiesőhelyeken tanyázó ellenlábasokkal szemben, hiszen a tolnai csapat régen látott vereségsorozat után vendégeskedett a Megyeri úton. A mérkőzés képén azonban ez nem látszott, különösen az első játékrészben. Nem kevés szerencse és a paksi támadók pontatlansága is kellett ahhoz, hogy már a szünetre ne építsenek fel megnyugtató előnyt a vendégek. A második félidő kiegyenlítettebb játékot hozott, sőt, Krajcsovics Ábel – alighanem egyedülálló rekordot birtokolva ezzel – megszerezte harmadik, videózás után érvénytelenített gólját is a tavasszal. Érvényeset azonban egyik csapat sem szerzett, így gól nélküli döntetlennel zárult a mérkőzés.

Újpesten az elmúlt időszakban jó irányú folyamatok indultak el. A MOL színre lépésével magyar tulajdonba került a klub, amelynél az anyagi háttér is rendezetté vált. Dárdai Pál érkezésével profi tapasztalatokkal alaposan felvértezett, ragyogó szakember vette kezébe a szakmai irányítást. Amint a sportigazgató elmondta, idén a biztos bennmaradás a cél. Jövőre már szeretnék, ha nem lennének kiesési gondok, két év múlva pedig a dobogóért akarnak versenyben lenni.

Noha első hallásra ez a jövőkép még rosszabbul hangzik, mint a korábban hangoztatott „majd jövőre”, mégis hihetőbb és látva a csapat szereplését, reálisabb is annál. Bizakodásra ad okot a magyar játékosok – köztük a fiatal tehetségek – számának növekedése, valamint az, hogy a klub legfontosabb bástyája, a szurkolótábor továbbra is kitart a csapat mellett. Szurkolunk az Újpesten megfogalmazott célok megvalósulásáért, mert a Ferencváros utáni legnépszerűbb csapat felemelkedése az egész magyar foci alapvető érdeke.

*****

Túrabizonyítvány – Újpest

A Magyar–Foci–Túra valamennyi állomásán 1-10-ig terjedő skálán értékeljük a körítést, a stadiont, a hangulatot és mindezek alapján kialakuló összbenyomást.

Stadion és környezete: Miután a Váci út és a Megyeri út környéke klasszikus ipari negyed, gyárakkal, szürke falakkal, mindez rányomja a bélyegét a stadion környezetére is. Bár a hagyománytisztelet okán nem nevezhető örömtelinek a stadion költöztetése, a közvetlen környezet biztosan szebb lesz az új, Fóti útra tervezett helyszínen. A parkolás sem a legegyszerűbb, telt ház esetén biztosra vehető, hogy a Szusza Ferenc Stadion környékén nem lehet megállni. Ám a hely szelleme kompenzálja ezeket a negatívumokat, így felfelé kerekítünk a pontszám megadásakor. Értékelés: 8 pont 

Szurkolói bolt: A stadion alagsori részén található, előny, hogy a Megyeri úton sétálva az is betérhet, aki nem szándékozik meccsre menni. Az eladólányok kedvesek, készségesek, ám az árukészlet sokszínűségét tekintve túránk során találkoztunk már bővebb termékpalettával is. Az aktuális mérkőzésmezeknek természetesen valamennyi fajtája megvásárolható, igaz, mint manapság már mindenhol, Újpesten is mélyen zsebbe kell nyúlni, ha valaki Ljujicsnak vagy Matkónak akar látszani a nézőtéren. Értékelés: 8 pont

Kiszolgálás: A klub ingyenes műsorújságot biztosít az érdeklődő szurkolóknak, amely igényes, színes és nemcsak a mérkőzésről, de a klub aktualitásairól is beszámol. A büfében pozitív élményeket szereztünk, a lilahagymával megspékelt zsíros deszka igazán finom, ráadásul kedvező áron is van. Nyalánkságokból és üdítőből is van választék, utóbbit ráadásul klublegendákat ábrázoló re-pohárban szolgálják fel nekünk. Külön érdekesség, hogy a „re-poharaknak” olykor aktualitása is van, most például a tíz éve elhunyt egykori válogatott játékos, Kuharszky Béla emléke előtt tisztelgő poharakhoz lehetett hozzájutni. Értékelés: 10 pont

Hangulat: Egyértelmű, hogy a legnagyobb drukkerhaddal rendelkező Ferencváros után az Újpestnek van a legtöbb szurkolója. A tábor ezúttal is kitett magáért. Egyetlen pillanatra sem álltak le, a dobosok és a hangulatfelelős vezetésével végigénekelték a 90 percet. Látva ezt a lelkesedést és a csapat iránti feltétel nélküli rajongást, az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon milyen miliő volna a stadionban, ha a csapat a hagyományaihoz méltó módon az aranyéremért harcolna, nem pedig a kiesés ellen küzdene… Értékelés: 10 pont

Összbenyomás: A stadionba érkezve kiderült, hogy a hölgy szurkolóknak a közelgő nőnap alkalmával egy szál virággal kedveskednek, ami megadta az alaphangot. A csapat játéka továbbra is jócskán hagy kívánni valót maga után, ám a Megyeri útra így is érdemes kilátogatni. Magyar szinten kimagaslóan jó hangulat és jó körítés várja a szurkolókat, ami megadja azt az élményt, amiért egy futballrajongó meccsre szokott járni. Értékelés: 9 pont

Összpontszám: 50/45

A Magyar-Foci-Túra eddig megjelent riportjait itt olvashatja:

1. rész: Zalaegerszeg

2. rész: Debrecen 

Vezető kép: a szerző felvétele