Reményteli újoncok és figyelmeztető jelek

Két tavaszi és két kora nyári felkészülési meccs szerepelt a magyar labdarúgó-válogatott első félévi programjában. Március végén Szlovénia és Görögország, míg június elején Finnország és Kazahsztán ellen mérkőzött Marco Rossi legénysége. Ami az eredményeket illeti, soha rosszabb tavaszunk ne legyen, hiszen a négy találkozóból hármat megnyert válogatottunk, egy alkalommal pedig döntetlenre végzett. A négy mérkőzés számos tanulsággal szolgált a jövőre nézve.

Csapatunk számára ezek a találkozók egyértelműen a hosszabb távú eredményességnek szóltak, hiszen sajnos nem jutottunk ki a most rajtoló világbajnokságra, így lehetőség adódott arra, hogy olyan játékosokat is kipróbáljon a szövetségi kapitány, akik most még nincsenek azon a szinten, hogy alapemberek legyenek és kiszorítsák a jelenlegi kerettagokat, de középtávon már megoldást jelenthetnek majd egyes posztokon.

Ennek érdekében rég látott kísérletezésbe fogott Marco Rossi, úgy a keret összetétele, mint a taktikai variációk gyakorlása terén. Minden csapatrészben avattunk újoncokat, minden mérkőzésen történt valamilyen próba, akár egy-egy játékelem, akár egy felállási séma terén, akár úgy, hogy egyes játékosokat olyan poszton is bevetett, ahol korábban még nem. Amint azt az eredmények is mutatják, csapatunk összességében jól vette az akadályokat, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a kiütköző hibákat, illetve tanulságokat sem, amelyeken változtatni kell a jövőre nézve. 

Újoncok

Marco Rossi – jelezve, hogy valóban kísérletezésre szánja ezt a négy mérkőzést, és a jövő csapatának embereit is keresi – minden csapatrészben bevetett olyan embereket, akik most először kaptak lehetőséget címeres mezben pályára lépni. Érdemes alaposabban megnézni az újoncok személyét, mert ebből a jövő csapatának építése terén is le lehet vonni következtetéseket. Már önmagában az is érdekes, hogy minden csapatrészben érkeztek új arcok, de ennél is beszédesebb, hogy a magyar NB I a korábbiaknál nagyobb súllyal volt színtere a válogatásnak.

Kapusposzton két új embert is megnézhettünk, és mind a ketten jól debütáltak a válogatottban. Yaakobishvili Áron a spanyol harmadosztályban véd jelenleg, de a Barcelona kötelékébe tartozik és az egyik legfrissebb hír vele kapcsolatban, hogy Hansi Flick, a gránátvörös-kékek trénere jelezte: hosszabb távon mindenképpen számol a magyar hálóőrrel. A finnek ellen ugyan kapott egy gólt, de három komoly bravúrt is bemutatott, amellyel alaposan kivette a részét csapatunk egygólos sikeréből. Szintén kapott egy félórás lehetőséget Pécsi Ármin, aki a Liverpoolból érkezett haza nyári edzőtáborba és a kazahok elleni mérkőzés utolsó szakaszában őrizhette a csapat kapuját. Kapott gól nélkül hozta le ezt az időszakot. Nem lehet kérdés, hogy a jelenleg első számú kapusnak tekinthető Tóth Balázs mögött a két fiatal kapustehetségünk a következő egy-másfél évtizedre megoldhatja ezt a posztot a válogatottban.

A védelemben is történt beavatás, hiszen Csinger Márk és Markgráf Ákos egyaránt szerepet kapott, ráadásul mindketten a kezdőcsapat tagjaként. A bajnok Győr védője a finnek, a Puskás Akadémia bekkje pedig a kazahok elleni mérkőzést kapta meg a bizonyításra, ráadásul mindketten végig is játszották saját meccsüket. 

Középpályán Szűcs Tamás, a Debrecen játékosa volt abszolút újonc, de ez a tavaszi négy meccs hozta meg az áttörést annak a Vitális Milánnak is, aki ugyan már tavaly ősszel is pályára lépett a válogatottban, ám amíg tavaly négy meccsen összesen sem játszott kilencven percet, idén tavasszal már valamennyi találkozón a kezdőcsapatban kapott helyet. Szintén most került látókörbe Tóth Rajmund, aki Vitálishoz és Csingerhez hasonlóan az ETO játékosa. Mind Szűcs, mind Vitális, mind pedig Tóth igazolta, hogy ott a helye a keretben, jól teljesítettek.

Ami a támadósort illeti, ott is megjelentek a színen új emberek. Mindenképpen kiemelendő Bárány Donát, aki hosszú ideje bizonyította különleges gólérzékenységét Debrecenben, és idén debütált is a szlovénok elleni meccsen. Pechére egy párharc után súlyos sérülést szenvedett, de Marco Rossi róla tett kijelentése - "Bárány Donát megtestesíti azt a harci szellemet, amit a válogatottban látni szeretnénk” – sejtetni engedi, hogy felépülése után kap még majd esélyt a bizonyításra. A másik újonc a támadóknál az AZ Alkmaar csapatában az idei évben berobbanó fiatal center, Kovács Bendegúz volt. A tizenkilenc éves Kovács gyakorlatilag két méter magas, vagyis remek fizikai felépítésű játékos, aki tavasszal beverekedte magát az AZ felnőtt csapatába, bajnoki meccsen és nemzetközi kupapárharcban is bevetették, most pedig Marco Rossitól is lehetőséget kapott. Nem várt sérülés vagy formahanyatlás esetén mind Bárány, mind pedig Kovács eredményesen helyettesítheti majd jelenlegi legjobb centerünket, Varga Barnabást.

Az újoncokat látva elmondható, hogy van jövő, vannak fiatal tehetségeink, akik idővel átvehetik majd a stafétabotot a jelenlegi alapemberektől, és külön öröm, hogy közülük többen is a magyar élvonalban mutatott teljesítményükkel tudták felhívni magukra a szövetségi kapitány figyelmét.

Akadt egy-két egyéb érdekesség is a csapat felállásában. Bal oldalon hosszú évek óta Kerkez Milos és Nagy Zsolt a két alapemberünk, ám a Kazahsztán elleni meccsen – ahol már nem volt a csapattal Kerkez – meglepetésre nem Naggyal, hanem Styles Callummal kezdett Marco Rossi a bal szárnyon. Styles – aki a második szezonját játszotta végig a West Bromwich Albionban, nem is akárhogy, hiszen az év játékosa lett klubjában – gyakran játszik ezen a poszton klubcsapatában, ám a válogatottban még nem szerepelt itt. Láthatóan otthonosan mozgott, bejátszotta a bal oldalt. Szintén érdekesség volt, hogy néhány, korábban már felfedezett játékos újból látókörbe került a csapatnál. Közülük a szlovénok ellen győztes gólt szerző Schön Szabolcsot, a Csehországban egyre fontosabb szerephez jutó Baráth Pétert és a szerb élvonalban futballozó Szűcs Kornélt lehet elsősorban kiemelni.

Hiányosságok

Két olyan hiányosságról is szót kell ejteni, amely már korábban is észrevehető volt csapatunknál. Az egyik, hogy olykor nem tudjuk végig hozni a szükséges szintet a kilencven perc során. Olyan is van, hogy a mérkőzés elején akadnak gondjaink, olyan is, amikor a végén. Ez nem új jelenség, de most ismét láttunk példát mindkettőre. Finnország ellen hatvanöt-hetven percig kiválóan futballoztunk, a meccs végére azonban fölénk kerekedtek az északiak és ha Yaakobishvili nem mutat be bravúrokat, akár meg is fordíthatták volna a meccset. Kazahsztán ellen az ellenkezőjét láthattuk, gyenge első félidő után a másodikra javult fel a játékunk, amelynek révén vesztes állásból meg is tudtuk fordítani az eredményt.

A mieinknél gyengébb képességű csapatok ellen az eredmény szempontjából ebből nem lett végül probléma, ám nyilvánvaló, hogy egy erősebb rivális valószínűleg megbünteti az ilyen kihagyásokat, illetve azt, ha fél félidőnyi időszakon keresztül nem igazán „vagyunk benne” a meccsben. Örömteli ugyanakkor, hogy ezt a játékosok és a kapitány is érzékeli és kellő önkritikával meg is fogalmazza, amire jó példa volt Schäfer András és Marco Rossi nyilatkozata a kazahok elleni meccs után.

A másik hiányosságunk a támadószekcióra vonatkozik, és szintén nem újkeletű. Hosszú ideje látható, hogy a Szoboszlai–Sallai–Varga hármasunk európai viszonylatban is versenyképes támadótrió, ha mindhárman egészségesek és pályán tudnak lenni, akkor bárki ellen bármikor képesek gólhelyzetet teremteni és betalálni. Ám az is látszik, hogy ha valamelyikük hiányzik, már döcögősebb a támadógépezetünk. Nyilvánvaló, hogy az újoncok kipróbálásával Marco Rossi is ezt próbálja orvosolni, amire szükség is van. A már említett Bárány és Kovács, valamint Lukács Dániel és Gruber Zsombor – legalább csereként, a mérkőzések egyes szakaszaiban – megoldást jelenthetnek erre a helyzetre.

Összegezés

Válogatottunk eredményes tavaszt hagyott maga mögött, hiszen négy felkészülés mérkőzéséből hármat megnyert, igaz, látni kell, hogy a négy tavaszi rivális közül játékerőben csak Görögország vette fel a versenyt az őszi Nemzetek Ligája sorozatban ránk váró riválisokkal. Ősszel Ukrajna, Észak-Írország és Grúzia vár majd Szoboszlaiékra, ahol a cél, vagyis az A-divízióba való visszajutás eléréséhez legalábbis a finnek elleni első hatvan pedig, vagy a kazahok elleni második félidei játékra lesz szükség. Húszperces rövidzárlatok, átaludt félidők pedig nem férnek majd bele.  

Vezető kép: az MLSZ hivatalos Facebook-oldala