Ezeknek minden nap ragyogó alkalom egy kis hazaárulásra

Hogy az ideiglenesen Magyarországon állomásozó ellenzék szerdán százezredszer is hazánkat mocskolta Brüsszelben, nem túl meglepő. Náluk ez a napi rutin része: közvetlenül a reggeli és az esti fogmosás közé szokták beiktatni. Ezért élnek. Ezért gyártották és ejtőernyőzték őket ide valahonnan a bús bánatból. Szerencsére némileg színesítette az eheti sok kis szürke ellenzéki hazaárulás egyhangúságát egy másfajta árulás is: Gyurcsány bemószerolta saját halott apját… Hát milyen emberek ezek?  

Már az oviban is utálni szoktuk azokat, akik minden pitiáner hülyeségért futnak árulkodni az óvónénihez. Ők azok, akik aztán az óvónénihez vagy a dadushoz dörgölőzve mutogatnak ránk, amiért nem adjuk oda nekik a kék homokozólapátunkat. Az ilyeneknek hiába is magyarázunk bármit: egyik fülükön be, másikon ki. Feleslegesen mondjuk nekik:

Azért nem adjuk neked azt a lapátot, te kis szaros, mert a választók nekünk ítélték! Sírhatsz, áskálódhatsz, hazudozhatsz mindenfélét az óvónőnek, 2022 előtt nem kapod meg. Sőt, ha ilyen gerinctelen, senkiházi, hazaáruló maradsz, valószínűleg akkor sem. Coki!

Aki kicsiként notórius vamzer, nem feltétlenül lesz az felnőttként is. Kivéve, ha jól jövedelmez. Magyarország hivatásos árulóinak, akiket időnként – tévedésből – balliberális ellenzéknek szoktunk becézni – busásan megéri a vamzerlét. Pénzt, paripát, fegyvert kapnak külföldi patrónusaiktól (lásd: az önkormányzati választás irgalmatlan ellenzéki kampányköltségeit), s a hatalom ígéretét. Ha pedig hatalomra vergődnek, kamatostul visszafizethetik majd a beléjük fektetett tőkét. (Nem, nem a Gréczyét.)

Francia tájszólás

Magyarország hivatásos árulói, akiket időnként – tévedésből – balliberális ellenzéknek is szoktunk becézni, szerdán ismét hozták szokásos formájukat az Európai Parlamentben. Némi kotkodácsolás kíséretében megszavaztak egy Magyarországot elítélő határozatot, amibe – copy-paste-tel – benne volt a tepsiképű holland összes, unalomig ismert agymenése (diktatúra, terror, a kisebbségeket nyársra húztuk és megettük, az ellenzéket kiirtottuk, patakvér stb.). Ezután és eközben telenyilatkozták az európai és a honi sajtót azzal, hogy most már aztán Orbánnak tényleg buknia kell, ezt nem fogja megúszni, hiába menekül Grazba…

Ezúttal rendhagyó módon nem Molnár Csaba, hanem Cseh Katalin csapta a legnagyobb női hisztit. Csak úgy búgott Katalin orrmandulája, amikor az egyik ismert magyar tartomány, a francia ízes tájszólásában megpróbálta elrikoltozni mondandóját Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselőnek. A tolmácsrobotoknak hála ennyit sikerült kihámoznunk belőle:   

Milyen ritka pillanat, hogy egy fideszes politikus vállalja a vitát. Magyarországon ez azóta nem sikerült, mióta önök kormányoznak. Egy nagyon egyszerű kérdésem lenne önhöz. Ha Orbán Viktor és Fidesz szerint minden rendben van Magyarországon a jogállamisággal, akkor miért ellenkeznek ennyire az ellen, hogy jogállamisági garanciákhoz kössék az EU-s pénzeket?

Persze, ne legyünk igazságtalanok! Cseh Katalin Montrealban látta meg a napvilágot, született kanadai, így érezzük magunkat megtisztelve, hogy egyáltalán megtanulta avítt nyelvünket. Hogy selypít, raccsol, borzalmasan affektál és üvölt? Na és? De legalább hülyeségeket beszél! Még hogy nem lehet vitázni a fideszesekkel 2010 óta? Atyaég! Katalinnak nem szóltak, hogy Magyarországon is működik parlament, ahol hétfőnként órákig szokott üvöltözni Orbánnal az ellenzék. Sőt, időnként szirénáznak, röpcéduláznak és lezárják az elnöki pulpitust is a szegény, elnyomott, megfélemlített ellenzéki huligánok…

Hogy mi a baj a maguk jogállamisági garanciáival, Katalin? Az, hogy túl jól ismerjük a magaféléket, az. Tudjuk, hogy magának és nyugati futtatóinak olyankor tetszik a magyar jogállam, amikor Budapesten éppen szemeket lőnek ki. Amikor az utcán összefogdosott tüntetőket futószalagon bebörtönzik hónapokra a nagy semmiért. Amikor művelt-fejlett nyugatiak építhetik a síkság fölé a „völgyhidat”, a 20 centiméter magas kilátót, ők fúrhatnak alagutat a mezőbe. Amikor a nagy közbeszerzéseket, százmilliárdos tendereket a magyarok helyett külföldi cégek nyerik – olyankor aztán jönnek a buksisimogatások. Akkor meg pláne, mikor orrba-szájba vesszük föl a hiteleket, eladjuk közműcégeinket, stratégiai vállalatainkat. Vagy amikor a maguk legfőbb futtatói, a franciák csinálhatják a kajajegyeket és rendezhetik az olimpiát – ez utóbbit a maga fertelmes pártja árulásának köszönhetően, Katalin. Az a baj magával, Katalin, hogy bicskanyitogatóan idegesítő és hazug. (Jó-jó, ez a haverjaira is igaz.)

Donáth Anna is ott somolygott

Emlékezzünk meg Cseh párttársáról, Donáth Annáról is, aki ilyesmiket hordott össze Magyarország legújabb tetemre hívása alkalmából:

A magyar kormány rombolja az EU egységét, tíz éve lopja az uniós pénzeket és építi le a jogállamiságot. Az EU eddig nem tett valós lépéseket, hogy lebontsa azt, hogy iskolák, kórházak és munkahelyek helyett a forrásokat a saját hatalmuk kiépítésére használják. Az eljárás, amiről beszélünk, egyáltalán nem pacifikálta a magyar kormányt, sőt az EU minden, következmények nélküli lépését bátorításnak tekinti.

Donáth tehát amellett, hogy letolta Brüsszelt, amiért nem zúzta még szét Magyarországot, elsütött néhány igen átlátszó hazugságot. Több mint 800 ezer munkahelyet teremtett 2010 óta Fidesz, és van képe a munkahelyekkel ekézni a kormányt? 2010-ben csaknem 12 százalék volt a munkanélküliség, most meg 3-4 százalék! És mit kórházazik itt ez a nő? Hetven kórházat és kétszáz szakrendelőt újítottak föl 2010 óta Orbánék, Donáth Anna ellenzéki haverjai pedig megfúrták a dél-budai szuperkórház tervét, amikor pedig hatalmon voltak, vizitdíjra, kórházi napidíjra és a kórházakat adósrabszolgaságba döntő Hospinvestre futotta a tudományukból. 

Gyurcsány, a szülei és a neje (PS-montázs)

Lehet tetézni

Sokadszorra is rögzítsük tehát a tényt: szép hazánkban állomásozik immár száz éve a leghazafiatlanabb, a nemzetére minden adandó alkalommal rárontó balliberális népség. Ilyen gonosz árulói a föld egyetlen országának sincsenek, mint nekünk.

Ám hiába a kanadai hölgy és zaklatott gyermekkorú barátnője minden igyekezete, a brüsszeli magyar ellenzékiek áskálódása: megint ellopták előlük a show-t. Érkezett ugyanis Gyurcsány, és bemutatta: ő a rutinszerűen űzött hazaárulás mellett a legközelebbi családtagjait is elárulja bármikor. S ez utóbbit ráadásul ingyen. Ezt írta a Böszme a Facebookra halott apjáról:

Rosszul, de beszélt németül. Pápán az osztrák tévét grazi tévének mondták. Azt nézte. Imádta a nácikról szóló dokumentumfilmeket. És lendítette karját. Nem értettem. Semmit nem értettem.

Nehéz ilyenkor megszólalni. Talán nem is kéne. Egy családban lehetnek viták, bajok. Ám épelméjű ember olyat soha, semmilyen körülmények között nem tenne, hogy a nyilvánosság előtt mocskolja a saját elhunyt apját, még ha ő volt a leggonoszabb ember is a földön. Mondom: épelméjű ilyet nem tenne. 

Látható: Magyarország hivatásos árulói között (akiket időnként – tévedésből – balliberális ellenzéknek is szoktunk becézni) a hitványság minden színárnyalata föllelhető. Ezért életbevágó, hogy soha ne kaparintsák meg a kék homokozólapátot…