Az Index "halála"

„Szavazz a liberálisokra, mert különben lelőjük a kutyádat!” (Negyven évvel ezelőtti falfirka Amerikából.)

Nincs ember, aki le tudná követni, hogy miként változott az Index tulajdonosi szerkezete az elmúlt bő tíz évben. Na nem azért, mert nincs rendesen lepapírozva, hanem mert ebben a csodálatos nyugati kapitalizmusban teljesen ismeretlen a felelős és főleg ismert tulajdonos fogalma. Sosem személyek tulajdonolnak, legfeljebb strómanok, illetve céget tulajdonló cégeken keresztül ismeretlen hálózatok, konzorciumok, titkos szervezetek. Ilyen kapitalizmust kaptunk a csodás nyugatról, „teccettünk” volna a harmadik utat választani.

Az különösen bájos, hogy az ultraliberális orgánumok szerkesztőségei és olvasói csodálkoznak, hogyha a baloldali, liberális tulajdonosok eladják a médiájukat valakinek, akkor az új tulajdonos ugyanannyira érvényesíti a befolyását a szerkesztőségben, mint az előző. Aztán ha nem Soros György veszi meg a szerkesztőséget, hanem olyanok, akik egy kicsit kevésbé ultraliberálisak nála, akkor rácsodálkoznak arra, hogy nem illendő a Black Lives Matter szélsőségeseivel egyetérteni.

Ja, azt nem is mondtam még, hogy egészen véletlenül, nyilván a függetlenség érdekében, csak ideológiai szélsőségesek vannak az összes liberális újság szerkesztőségében. Mert csak ilyeneket vesznek fel. Ezeket nem is kell befolyásolnia senkinek, mindig lekövetik az aktuális liberális ideológiai trendet, ha azt kell írni, hogy az agresszívnek minősített kiskamasz fiúkat lánnyá kell hormonkezelni, mert nyugaton most az a menő, akkor azt fogják nyomni. Sőt, teljesen egyet is fognak ezzel az állásponttal érteni.

A körülmények szomorú összejátszása folytán ez a klasszikus műveltséget, és a liberalizmus történetének ismeretét is nélkülöző társaság már semmiféle kreativitással nem rendelkezik. Önreflexivitással meg már végképp nem.

2010 előtt az Index egy liberális, de abban az értelemben tényleg független internetes újság volt, hogy a lapkészítőket nem vakította el a saját ideológiájuk, észre tudták venni, hogy Gyurcsány Ferenc közveszélyes futóbolond, hogy az SZDSZ rosszindulatú elmebetegek fedőszerve és ezt még le is merték írni. És le is írhatták. Az akkori Indexet konzervatívként, egykori életkori liberálisként is kellemes volt olvasni. Volt jó pár olyan év, amikor az Index aktuális címlapjáról kikövetkeztethető volt az aznapi valóság. Persze kellett hozzá közéleti jártasság és némi kódfejtői képesség, de ezt kevés újság mondhatta el magáról valaha is, főleg ekkora ideológiai háttérrel. Nem tudom mennyire volt ez tudatos döntés következménye vagy csak a pillanat jól sikerült uralása csupán, de tényleg létrehoztak egy szellemi és egy jelentős anyagi értéket. Amikor azonban külső tökét vontak be, akkor pontosan tudniuk kellett, ha kicsit is ismerték a kapitalizmust, hogy a szerkesztőség függetlensége onnantól kezdve teljesen esetleges. A kapitalizmus az önmérséklettel rendelkező tulajdonos fogalmát sem ismeri.

Uj Péter tényleg kiváló főszerkesztő volt, de hiába volt az, ha rohadtul jól is akart élni abból, amit csinál. Főszerkesztői kvalitásait mutatja, hogy milyen helyes kis projekt a 444.hu, ahol viszont egyáltalán nem kell bajlódni azzal a fránya függetlenséggel, ami az Indexnél annyi bajt okozott. Mert a kérdés fel sem merül. Amikor Uj Péter távozott az Indextől, akkor nem a liberalizmus távozott, hanem az arányérzék. Az Index pillanatok alatt elvesztette a jobboldali és a független konzervatív olvasóinak nagy részét. És nyolc év alatt gyakorlatilag egyetlen szórakoztatóipari és propagandaipari trendet se reagált le. Kivéve a tudományos liberalizmus „nyugati fejlődését”, mert azt olyan szolgaian integrálták be a gondolkozásukba, hogy minden gendersemleges csecsemő felsír, ha az Index szót belesuttogják a fülébe. Nyugaton sincs egyetlen független mainstream újság sem. Se tévé, se rádió. A függetlenség már rég nem létezik. Egyedi szerencseként kialakultak ugyan részben független orgánumok, gazdag emberek kegyéből, vagy előfizetői nekibuzdulásból, de ezeket a piac hamar kicsinálta. Világnézeti újságcsinálás szintjén persze létezik szerkesztői, újságírói függetlenség, csak konzervatív újságíró akkora hülyeséget soha nem mond, hogy ő a saját világnézetétől független lenne.

Ez a hazugság a liberálisok kiváltsága.

És miután ők annyira elkötelezetten hazudoznak a függetlenségükről, hogy el is hiszik, sokkal hitelesebben tudnak rinyálni, amikor piaci alapon kerül veszélybe a piacon elérhető legmagasabb csúcsfizetésük. Minden liberális konzervatívvá válik amint a fizetéséről és a bombabiztos állásáról van szó. A piaci folyamatoknak való kitettség a liberálisokon kívüli világ kiváltsága.

És itt jutunk el a lényeghez, újra és újra. Az Index ma nem a jobboldal problémája, hanem a liberálisoké. Létezésének tehetetlenségi ereje gátolja a 444.hu-t, a 24.hu-t és társaikat abban, hogy innovatívan, a New York Times aznapi vezércikkének útmutatása alapján a legótvarabb liberális propagandát rázúdítsák az olvasókra. A megújulni képtelen Indexet úgy kell kicsinálni, ahogy az eljelentéktelenedő Népszabadságot. Eladni valakinek, akire rá lehet mondani, hogy jobbos, majd kinyíratni, bezáratni vele a lapot és rákenni a jobboldalra, konkrétan Orbán Viktorra az egészet. Az ellenzéki ízlésű olvasók meg úgyis eltalálnak a liberális propagandaoldalakra, elég feladni néhány hirdetést az „Ezalényeg.hu-n”. A jelenlegi Indexen kívüli liberális sajtó vezetői, tulajdonosai irigylik azt a jelenlegi indexes csapattól, hogy azok már minden újítás nélkül majd egy évtizede ülnek a megörökölt tutiban. Az Indexbe kerülő multis és külföldi pénz pedig nekik is nagyon jól jönne. Az Indexet mint brandet meg leírják veszteségként.

Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi ellenzéki sajtó egyetlen vágya, hogy 2022-ben kormánypártivá lehessen. Egy szemernyit se változnának, ugyanúgy a Fideszt, a jobboldalt és a konzervatívokat üldöznék, mint addig. Az Index már rég nem újság, hanem politikai eszköz. Úgy is végzi majd.