Fájó vereséggel kezdtük az Európa-bajnokságot – Magyarország–Hollandia 28–31 (10–13)
Nem várt vereséggel rajtolt a magyar férfi kézilabda-válogatott a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon. A telt házas MVM Dome-ban sajnos sok hibával, feltűnően idegesen játszott csapatunk, amit kihasználtak a nagyon koncentrált vendégek. A hőn áhított középdöntőbe jutáshoz meg kell nyernünk a hátralévő két csoportmeccsünket Portugália, illetve Izland ellen.
Még alig kezdődött el az év, máris itt van az első nagyszabású magyarországi sportesemény, a férfi kézilabda Európa-bajnokság, amelynek társbérletben vagyunk házigazdái Szlovákiával, ám a magyar válogatott így is valamennyi meccsét hazai közönség előtt vívhatja meg, és mi rendezzük a helyosztókat, valamint a döntőt is.
A nyitómeccsen a „sötét lónak” tekinthető Hollandia volt csapatunk ellenfele. A németalföldiek abszolút felszállóágban vannak, zsinórban másodszor jutottak ki a kontinenstornára és komoly skalpokat is be tudtak gyűjteni az utóbbi időben, de a meccs esélyese ennek ellenére is egyértelműen a mi csapatunk volt, hiszen az eddigi összes párharcunkat mi nyertük. Ráadásul – amint azt Gulyás István szövetségi kapitány portálunknak is elmondta – válogatottunk zökkenőmentesen tudott felkészülni az Eb-re.
Beragadtunk a kezdésnél
A játékosok egyesével történő bevonulása, valamint a himnuszok után már a meccs kezdetén tetőfokára hágott a hangulat. Hollandia szerzett vezetést az 1. perc végén, szerencsére azonnal érkezett a válasz Máthé Dominik nagyszerű átlövésével. Újabb gólváltást követően – nálunk Bánhidi lőtt gólt beállóból – az 5. perc elején ismét egálra állt a meccs. Steins második gólja már a harmadik holland volt, s miután Ten Velde is eredményes volt a szélről, így két gólra nőtt a tulipánosok előnye (2–4). Egy szabálytalanság után hétméteresből is betaláltak a vendégek (2–5), ám szerencsére Sluijterst kiállították a bírók, igaz, Máthé Dominik nem tudta értékesíteni a hetest. Elmondható, hogy beragadtunk a kezdésnél, érett az első magyar időkérés.
A 11. percben már nem hibázott a kitűnő átlövő, bepattintotta a büntetőt, így elkezdtük a zárkózást (3–5). Sajnos azonban Bánhidi Bence kiállítást érően szabálytalankodott, így két perc emberhátrány következett, ráadásul Smits bedobta a megítélt hetest is, így ismét három gól lett a hátrányunk, ami azonnal négyre nőtt, ugyanis a támadásunk után Szita eladott egy labdát, amit a hollandok bevágtak az üres kapuba (3–7). Jött is az időkérés magyar oldalon, ami után Mikler védett szépen, a lefordulásból pedig Pedro szépített. Más kérdés, hogy Smits újra eredményes volt, így maradt a közte négy (4–8).
Próbáltunk változtatni
Sajnos az időkérés után is maradt az idegesség a játékunkban, ami sok bosszantó hibát eredményezett, hátul pedig olykor hiányzott a kellő határozottság. Így Máthé Dominik újabb hetes gólja ellenére is maradt a négygólos hátrány. Kapust cseréltünk, Székely Márton állt be Mikler helyére, aki rögtön egy bravúrral kezdett. Hanusz Egon és Bodó Richárd is bejött, igyekeztünk tehát változtatni. A 19. percben hetest kaptak a hollandok, s miután Smits ezt is belőtte, így magabiztos, ötgólos előnybe kerültek (5–10). Bánhidi újabb hetest harcolt ki egy Bodó–Hanusz–Bánhidi akció után, ám Máthé Dominik sajnos újból büntetőt rontott, így nem látszott egyelőre az alagút vége...
Székely Márton a padról érkezve adott tartást hátul
A közel hétperces gólcsendünket Bodó elemi erejű találata törte meg, de sajnos volt viszontválaszuk a hollandoknak is, és ugyanez játszódott le Hanusz gólja után is (7–12), így továbbra is csak rövid időre tudunk öt gólon belülre kerülni. Ami örömteli volt, hogy Székely Márton kiválóan szállt be a meccsbe, egyértelműen neki volt köszönhető, hogy nem nőtt nagyobbra a különbség a hollandok javára.
A közönség szenzációs volt
Az első félidő utolsó öt percének emberelőnyben vághattunk neki, nagyon kellett volna a gól, pályára lépett Ancsin is, aki rögtön ki is harcolt egy hetest. Lékai belőtte (8–12). Ligetvári Patrik is beszállt védekezésben, és az általa megszerzett labdával Hanusz passzából Bodó lőtt nagy gólt. A nagyszerű gól után húszezer ember zúgta, harsogta, hogy „Mindent bele!”, a közönségre tehát nem lehetett panasz! Kisvártatva időt kértek a hollandok, a céljuk nyilván az volt, hogy megtörjék a lendületbe jövő mieinket, és minél nagyobb előnnyel vonulhassanak szünetre. Egy gól ott, egy gól itt (10–13), az utolsó perchez érkezve nagyon kellett volna egy kivédekezett holland támadás. Ez sikerült is, így maradt fél percünk arra, hogy két gólra feljöjjünk. Ancsin átlövése sajnos kimaradt, de így is „lőtávolon belül” maradtunk a második játékrészre, igaz, egyértelmű volt, hogy Székely kapusjátékát leszámítva lényegében minden területen javulnunk kell a folytatásra.
Potyogtak a gólok, Bánhidi megsérült
A második félidő elején mindkét oldalon kiszakadt a gólzsák, a támadások nagy része góllal zárult mindkét oldalon. Ebből az volt számunkra a fájdalmas, hogy sajnos a különbség csak rövid időre csökkent, folyamatosan kettő és négy gól között váltakozott. Tetézte a bajt, hogy Bánhidi Bence egy földre érkezés után sántikálva bandukolt le a pályáról. Bár rövid ápolás után megpróbált visszatérni, végül Topic állt be a helyére, nem kockáztattunk a további szerepeltetésével. Szegény embert az ág is húzza...
Lékai hátára vette a csapatot
A 40. perchez érkezve továbbra is négy góllal vezetett Hollandia (16–20), ugyanakkor kettős emberelőnybe kerültünk, ráadásul egy Máthé Dominik elleni szabálytalanság után piros lapot is kapott az egyik holland. Megvolt a lehetőség arra, hogy közel kerüljünk az egálhoz. A 44. perc elején Lékai középről lőtt remek gólja után vissza is jöttünk két gólra (18–20). Ehhez a továbbra is ihletett formában védő Székely Márton két újabb bravúrja is kellett. Topic szemfüles góljára Smits újabb hetessel reflektált, így a második játékrész derekán ismét három gól volt a holland fór (20–23). Szerencsére Lékai ismét betalált (21–23), ami nagyon kellett, hiszen vészesen fogyott a hátralévő idő.
Időkérés után nyitott védekezéssel próbálkoztunk
Sajnos egy helyett ismét három lett a különbség, amikor Smits újból bevágta a hétméterest (22–25). Egyszerűen nem találtuk a büntetőinek az ellenszerét. Sipos Adrián ziccerben rontott, ami után Gulyás István időt kért, hogy az utolsó tíz percre egy kicsit rendezzük a sorokat. A holland támadásnál nyitott védekezésre váltottunk, Pedro zavaróemberként kijött a védőfalból, de sajnos ez sem vezetett eredményre, a hollandok betaláltak (23–26). Ezt követően viszont Bodó két nagyszerű átlövése után visszajöttünk végre egy gólra (25–26). Az ellentámadásból a szélről gólt szereztek a hollandok, de nálunk Pedro is válaszolni tudott, így teljesen nyílt volt a meccs (26–27).
Hiába a huszáros hajrá
Sajnos Smits a tizenegyedik gólját is bedobta – ezúttal átlövésből volt eredményes –, így Lékai fantasztikus gólja még mindig nem jelentett egyenlítést. Az 57. perc végén azonban Sipos kiváló védekezése után végre utolértük a hollandokat (28–28). Az ellentámadásból azonnal válaszoltak a vendégek, így ismét náluk volt az előny (28–29). Passzívig vittük az ellentámadást, amikor a Lékaival szemben elkövetett szabálytalanságért kiállítottak egy hollandot. Ezzel eldőlt, hogy a hátralévő nem egészen két percet emberfórban fogjuk végigjátszani. A magyar támadás végén Máthéval szemben szabálytalankodtak, a játékvezetők sípjai azonban némák maradtak, ráadásul elcseréltük magunkat, így Lékai kiállítása miatt az emberelőnyünk is odalett. Mivel a hollandok következtek támadással, eldőlt, hogy legfeljebb a döntetlen lehet már csak meg... Hollandia betalált, míg Bodó bombája fölé szállt, így a vendégek nyerték a nyitómeccset (28–31).
A sok hiba és az idegesség megbosszulta magát
Értékelve a látottakat, elmondható, hogy az akarásra nem lehetett panasz, ám talán a túlzott akarás miatt görcsössé vált a játékunk, ami sok ki nem kényszerített hibát eredményezett. A vereség fájó, némileg meglepő is, ám kesergésre nincs idő, összezuhanni pedig végképp nem lehet, hiszen innentől kezdve nem lehet hibázni a hátralévő két csoportmeccsen, különben elúszhat a középdöntőbe jutás is.
Vezető kép: MTI/Kovács Tamás