Felejthetetlen döntő: Horvátországé a vb csapata, de Franciaország a világbajnok

Nagyot játszott Horvátország, de nem állt mellé a szerencse, és a bíró sem. Világbajnok a remek erőkből álló, halálos formát mutató Franciaország. A labdarúgás jövőjét tekintve nem ünnepelhetünk: a célfutball diadalát láttuk, de csak dicsérhetjük a horvátokat, mert ezen a finálén ők játszották az igazi focit. Remek, felejthetetlen döntő volt, és ez a végig óriási szívvel, nagy akarattal támadó horvátok érdeme.

Fél négy körül mintegy varázsütésre kiürül a strand, Seline lakossága – ahogyan egész Horvátország – szerda este óta erre a napra készült. A tévéstúdióban Prosinecki magyaráz – azért más őt figyelni, mint mondjuk doktor Horváthot, aki (ha minden igaz) még a magyar válogatottig sem jutott el –, a kocsma közönsége békés, csendes, nem érezni azt a feszült, fojtott várakozást, amit nálunk lehetne. Itt fontos, de talán nem élet-halál kérdése a futball. Azzal együtt, hogy mást jelent ez a vébé a horvátoknak, mint a franciáknak.

Azért is szurkolok mindig a közép-kelet európai, dél-amerikai, afrikai csapatoknak, mert tudom, hogy egy-egy siker, részsiker egy egész nemzetet tesz boldoggá, egy pillanatra elfeledtetve a szegénységet, a korrupciót, a devizahiteleket, a bandaháborút, a politikai bélsárdobálást. Bármit.

Lábjegyzet: durva, hogy Modricéknak sikerült az, ami még Sukeréknek sem, pedig azt gondoltuk, annál jobb válogatottja nem igazán lesz a horvátoknak. Lett.

Az első félidőben a horvátok futballoztak, mégis a franciák vezettek

Egyetlen egy lövésből két gól – ez foglalja össze a leghívebben Franciaország teljesítményét a döntő első félidejét tekintve. A sokak által érthetetlenül lekezelt Horvátország már a kezdéstől magához ragadta a kezdeményezést, a franciák szokásuk szerint visszaálltak, és várták, hogy mire jutnak a horvátok. Modricék az első húsz percben (is) remekül játszottak, levegőt sem hagytak az ellenfélnek, és veszélyesek voltak. A gólt viszont a franciák szerezték: Griezmann feldobta magát (legalábbis rájátszott a belépőre), a bíró szabadrúgást ítélt, amit szegény Mandzukic a saját kapujába fejelt (0–1). Sejtettük, hogy ettől nem fog összeroppanni a horvát csapat, nem is tette.

Ehelyett fokozta a nyomást, és Perisic gyönyörű góljával egyenlített. A szélső egy szép csel után kilőtte a hosszút. Zseniális villanás volt, épp olyan, amiért beleszerettünk ebbe a csapatba (1–1).

Ezután a francia csapat megint a semmiből szerzett vezetést, egy kissé feleslegesen összehozott szöglet után éppen Perisic kezére pattant a labda, a bíró hosszú videózás után tizenegyest ítélt.

Mi nem éreztük annak, kétes, de fújható ítélet volt – az persze bosszantó, hogy Franciaország ezért a gólért sem tett túl sokat.

De miért is érdekelne ez egyetlen csapatot is: az addig szinte semmit sem mutató Griezmann bevágta a büntetőt, hogy aztán előadja szokásos, pojácás gólörömét (2–1).

Horvátország tovább támadott, jöttek a szögletek, a veszélyes lehetőségek, de a szünetig nem sikerült egyenlíteni. Szomorú volt látni, hogy a szerencse a kulcspillanatokban szinte végig az amúgy erősebb játékoskeretű, de a pályán kevesebbet mutató francia csapat mellé állt. Vártuk a második félidőt.

És jöttek a francia kontrák…

A második félidő rögtön horvát helyzettel kezdődött: Rakitic szépen indította Rebicet, de lövését valahogy kipiszkálta Lloris. Aztán jött egy újabb ziccer: ekkor Varane mentett óriásit. Nagyon érett a horvát gól. Ekkor végre egyszer úgy igazán megvillantak a franciák: Mbappé száguldott el, lerántani sem lehetett, de valahogyan védett Perisic. Nagyon kellett, hogy ne dőljön el a meccs.

Horvátország óriási elszántsággal, lendülettel támadott, de megint a franciák ünnepeltek: Mbappé elfutása után Pogbának készítették le a labdát, először blokkolták a lövését, de az visszakerült elé, és másodszor nem hibázott (3–1).

Franciaország persze életre kelt ettől a góltól, hatalmas ziccerük maradt ki. Aztán eldőlt minden: Mbappé lőtt szépen (4–1). Vagy még sincs vége? Óriásit hibázott a nagyképűsködő Lloris, és Mandzukic góllal büntette a kapus flegmaságát (4–2). Ekkor húsz perc volt hátra, semleges nézőként reménykedtünk, hogy szoros lesz. De hiába nyomtak a horvátok, nem volt igazi esélyük a szépítésre. Próbálkoztak becsülettel, de a 80. perctől már lehetett érezni, hogy ez nem jön össze.

Maradnak a szikár tények: Franciaország a világbajnok, miután látszólag simán megnyerte a döntőt. De aki látta, ez minden volt, csak nem sima.

Tökéletesen összerakott szerkezet a francia, amelynek ezúttal végig bevált a defenzív taktikája. A világ egyik, ha nem a legerősebb játékoskeretével úgy nyerték meg a világbajnokságot, hogy igazából a meccsek jelentős részében néhány percig, nagyon rövid időszakokban játszottak igazán meggyőzően. Jellemzően akkor, amikor a hátrányba került ellenfél kitámadott. Mintha a válogatott futball Real Madridját láttuk volna. 

Világbajnokok, minden az övék, de mégis úgy gondoljuk, nem a francia, hanem a horvát volt ennek a világbajnokságnak az igazi

csapata.

A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja.

Fotó: MTI/EPA