Fenyő János és az amerikai magyar maffia, avagy így lett a médiacézár cégének könyvvizsgálója Csányi Sándor

Nem csak Fenyő János végezte golyó által azok közül, akik részt vettek a ma már elfeledett Intervideo megalapításában. A filmes céget Fenyő és egy angol-magyar aranycsempész alapította a rendszerváltás hajnalán, de ott volt a kulcsszereplők között Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke és a szovjet tévé munkatársaként odakerült Havas Ágnes, aki később egészen a Magyar Nemzeti Filmalap élére repült. A cég könyvizsgálója az Opten céginfója szerint Demján Sándor titkára, Csányi Sándor lehetett, aki később az OTP elnöke lett. [Frissítés: Csányi Sándor portálunkkal azt közölte, hogy a Magyar Hitelbank Titkárságának vezetőjeként, a külföldi vegyesvállalatok portfóliójának felügyelőjeként került kapcsolatba az üggyel.] Bartha Hornék alatt privatizációs biztos lett, menesztése után éppen Demján emelte fel. Tasnádi Péter vallomása szerint Fenyő az amerikai magyar maffia segítségével szerezte meg azokat a filmes jogokat, amelyeket az Intervideoba vitt. Később az aranycsempész Kovács Mihály kivásárolta őt, ekkor alapította meg Fenyő a Vico-t, amit valódi médiabirodalommá épített. A hálózat, ahogyan talán még sohasem látta. Fenyő felemelkedése és bukása 2., avagy a média lenyúlásának története (14. rész).

Fenyő János pályafutásának kezdetét előző cikkemben vázoltam fel: a későbbi médiacézár a szovjet-magyar Ország-Világ különleges igazolványával bíró fényképészeként kezdte, majd divatfotósként folytatta.

A botrányos szépségkirálynő-választás után, amely a fiatal Molnár Csilla tragikus halálával zárult, rövid időre ő is a háttérbe vonult, és az erotika, a pornó területére váltott. Később Bacsó Béla fotóssal – akivel a lányok háta mögött eladták az erotikus fotókat külföldre – és Várhelyi Tamás újságíróval kiadták a Pulli – Für alles! nevű újságot (kötőkönyvet), de az csak pár számot ért meg.

Ezután Fenyő félig már Amerikában élt, házasságot kötött egy amerikai nővel – élettársa, Kristyán Judit szerint csak a zöld kártyáért –, de leginkább az az érdekes, hogyan jutott ki. Az ő bekötésével – oda utazott, ahova akart, amire olyan büszke volt – ez elméletileg nem lett volna nehéz, de állítása szerint Molnár Csilla halála után bevonták az útlevelét.

Az okmány visszaszerzésében ügyvédje későbbi vallomása szerint a BM egy magas rangú embere, az egyik későbbi olajos elvtárs segítette.

„A Conticar ügyet szintén csak újságból ismerem, elég felületesen, de azt tudom, hogy az ezzel összefüggésben letartóztatott egyik személy, aki korábban a BM-ben töltött be magas tisztséget, és azóta már meghalt személyt Fenyő János ismerte, és hálás is volt neki, mert egy régi ügye kapcsán ez az illető adta vissza az útlevelét. Ennek a hálának kézzelfogható jelét is adta, mert vagy személyesen látogatta meg a börtönben, vagy más valakit küldött hozzá azzal, hogy ha bármiben a segítségére tud lenne, akkor csak szóljon és ő megteszi.”

– mondta erről Óvári Győző.

Portikék mögött az egykori állambiztonság állt

Ma már pontosan tudjuk, hogy a politikusok és a rendőrség mellett az állambiztonság is komoly szerepet játszott az olajszőkítésben, és a kilencvenes években az országot uraló olajos alvilág felépítésében. Portálunk is több cikket írt arról a conticaros, illetve energolos társaságról, amelynek az a Portik Tamás volt a főszereplője, akit jelen állás szerint – a szintén felbujtással vádolt Gyárfás Tamással együtt – Fenyő halála mögött is sejthetünk.

Portikék egyik riválisa, a felrobbantott Boros „Tamás” egyes információk szerint a hírszerzésnek dolgozott, amikor a nyolcvanas években Németországban, majd Belgiumban élt, és az Energol alapítói között is voltak olyanok, akik belügyi, illetve a katonai titkosszolgálathoz köthetünk. A Heti Válasz korábbi cikke szerint Kerekes István, a cég első vezérigazgatója aktív állományú nemzetbiztonsági tisztként vett részt az üzlet beindításában. Nem beszélve utódjáról, Csikós Józsefről, aki a rendszerváltás előtt a BM Adatfeldolgozó Csoportfőnökségét vezette…

Nem véletlenül sejtette az ügyben nyomozó Sándor „Papa” István a cég mögött a katonai szolgálatot.

Csikós, aki mindenkiről mindent tudott

Bár Csikósra látszólag nem illik Óvári leírása – nem conticaros, hanem energolos volt és még mindig él –, adná magát, hogy éppen ő segített, hiszen újságíróként kezdte, mielőtt magasra jutott a BM-ben. Forrásom szerint nagyon valószínű, hogy Óváry rá gondolhatott, hiszen a két csoport szorosan összefonódott, és még a rendőrök között is voltak olyanok, akik már akkor úgy tudták, hogy Csikós halott. Kalandos életrajzát tökéletesen összefoglalták a Kurír egyik korábbi cikkében: „Csikós a határőrségnél töltötte katonai szolgálati idejét, ezután szombathelyi újságíró lett és verseket költögetett, minek utána a KISZ sajtóreferensévé nőtte ki magát, majd – 1976-tól – az MSZMP KB politikai munkatársaként töltötte dolgos hétköznapjait.

82 elején-83 végén a Belügyminisztérium sajtóosztály-vezetőjévé emelték. Ezután kinevezték az agitprop. egyik al-főnökévé, majd visszakerült a BM-be, az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség elsője lett. Ekkor vált igazán kulcsemberré. A BM számítógépes nyilvántartásába beleláthatott, a bűnügyi, a közlekedési és az állambiztonsági nyilvántartó is a keze alá tartozott. 1989-ben is a minisztériumban maradhatott, s az >őrző-védő< feladat a rendszerváltozáskor is az ő tiszte volt.

Akkor is, amikor a Dunagate idején a fontos személyekről szóló iratokat darálták be a papírszeletelő gépezetekbe. Az egykori állambiztonsági szolgálat iratanyagának zömét őrző archívumot még mindig Csikós őrizte, a BM titkos irattárának is ő volt a kulcsnoka, azaz e tiszténél fogva tudja vagy tudhatja, ki volt mondjuk III/III-as ügynök… Tehát sokat tud.”

Fenyő beszállt az Intervideoba

Vagy ő vagy egy másik állambiztonsági tiszt segíthetett tehát Fenyőnek, – amiért – legalábbis az ügyvédje szerint – örökké hálás volt. Az biztos, hogy a nyolcvanas évek közepén Fenyő Los Angelesbe ment (vagy inkább küldték), ahol a pletykák szerint a pornóiparban dolgozott. A rendszerváltás hajnalán már saját vállalkozásával (New Vid) szállt be az azóta elfelejtett Intervideo nevű hálózati cégbe, amelybe – e vállalatok általános felépítésének megfelelve – sokféle embert összehozott a közös érdek.

Fenyő élettársa, Kristyán Judit – aki halott barátja sokmilliárdos vagyonával ma is Svájcban élt – így emlékezett a rendőrségen erre az időszakra:

„Fenyő üzleti ügyeiről nem tud, csak a kezdetről. Először egy videó forgalmazó céget alapított egy Kovács nevű, Angliában élő úrral akinek INTERGOLD üzletei voltak. Ő külön akart válni Fenyőtől, ezért megvette János részét, és előtte ismeretlen összegű, fontról kiállított csekkel fizette ki. Ez a Kovács azonos azzal akit az AGROBANK ügyben bilincsben vittek el a rendőrök. János látta ezt a tévében, nagyon megdöbbentette az eset és azt mondta fel fogja hívni Kovácsot. Miután különvált Kovácstól, Ruzsics Gabriellával és Békési Lajossal együtt alapították meg a VICO céget”.

Kovács Mihály, Bartha Ferenc, Havas Ágnes

Az említett Kovács Mihály 1988 júliusában alapította meg az Intervideo nevű céget. Ő lett a vállalat elnöke. A cégben benne volt a Fenyő-féle New Vid, a Keravill, az ARTEX, a Magyar Filmintézet és a Magyar Hitelbank, valamint Kovács különböző vállalatai.

Az Intervideonak a céginfó szerint több ügyvezetője volt: például az a Bartha Ferenc, aki 1988 és 1990 között a Magyar Nemzeti Bank elnökeként vett részt a gazdasági átmentésben, illetve az a „Csépainé Havas Ágnes”, akit most váltottak le a Nemzeti Filmalap éléről…

Utóbbi orosz szakos bölcsészként (és népköztársasági ösztöndíjasként) került a szovjet tévé magyarországi csapatába, ezzel a pedigrével értelemszerű, hogy az „angol-magyar vegyesvállalatnak” nevezett Intervideo is megbízott benne.

Előtte azért még ő tudósított a moszkvai filmfesztiválról is, amelyet még mostanában is élete egyik legszebb élményének nevezett. Saját elmondása szerint ezután négy évig dolgozott filmforgalmazási igazgatóhelyettesként az Intervideonak, hogy aztán az amerikai HBO magyar menedzsere legyen – állítása szerint tízszeres fizetésért. A szovjetek szivarzsebéből az amerikaiakéba. 

A nagy találkozás mégis az Intervideonál történt, ott találkozott Andy Vajnával. „1988 telén ismerkedtem meg vele. Az Intervideónál dolgoztam, VHS-kazettákat forgalmaztunk, és Vajna megkereste a céget, hogy működjünk együtt” – mondta éppen Fenyő korábbi lapjának, a baloldali Vasárnapi Híreknek 2014-ben. A Vajna-féle Intercom és az Intervideo együttműködése egy másik cikk szerint csak rövid ideig tartott.

Tasnádi szerint az amerikai magyar maffia adta oda a filmjogokat

Az Intervideoba bekerült egy pénzügyi vezető (Bartha), egy szovjeteknek dolgozó filmes (Havas), egy angol-magyar milliomos-csempész (Kovács) és egy feltörekvő, gátlástalan titán (Fenyő). Utóbbi ugye Amerikából tért vissza, kapcsolatokkal és milliókkal a zsebében.

Első látásra furcsa lehetne, de valójában nem meglepő, hogy a Fenyő-gyilkosság kapcsán született iratokban és tanúvallomásokban ritkán került elő az amerikai időszak, a nyomozók nem igazán erőltették a dolgot.

Szerencsénkre a bőbeszédű Tasnádi Péter erről is beszélt az egyik tanúvallomásában: „Rátérve a Fenyő János ügyére, fiatal koromban én járkáltam klubokba, ahol a Fenyő egy ismert figura volt. Az Illés és a Metro klubból már ismertem, de a klubokban én is ismert voltam. Barátok nem voltunk.

Később Kaliforniába jártam és ott mindenki panaszkodott rá. Mindenkit átvert és ellopott videó jogokat is. Beszéltem a Los Angelesi magyar maffia egyik vezetőjével, akivel volt a Fenyőnek egy nagy konfliktusa. A videóval kapcsolatos volt a konfliktus, mert ők adták a jogokat Fenyőnek, és amikor hazajött, akkor dobta őket, mert itt csinált egy videó kölcsönző hálózatot, és akkor már egy fillért sem fizetett neki.

Ez a konfliktus a 90-es évek elején volt, amikor hazajött.”

Bár Tasnádi vallomását nyilván nem lehet készpénznek venni, túl sok indoka nem volt a hazugságra. A szál mindenesetre több mint érdekes.

Várszegi, Fenyő és Gyárfás – mind Bodnárék “gyermekei” voltak?

Arról az amerikai (kaliforniai) magyar papírmaffiáról beszélünk, amelynek az a Bodnár György is a tagja volt, aki Gyárfás Tamást is felkarolta. Az Amerikában felfutó Bodnár György történetét korábbi cikkemben már megírtam. Bodnár nevét akkor ismerte meg a szélesebb közvélemény, amikor a hetvenes években Bécsben letartóztatták, mint egy csalószervezet vezetőjét. Kiderült, hogy korábban Amerikában is börtönben volt, ahonnan állítólag „kitört”, és utána nyoma veszett. Második lebukása idején az FBI jött Bodnárért Ausztriába, és ezután eltűnt, a nyolcvanas években már gazdag emberként bukkant fel. Bizonyos teóriák szerint a rendszerváltás idején őt is az amerikai titkosszolgálat küldte vissza Magyarországra, ahol – legalábbis e szál szerint – végig nekik is dolgozott.

Ugyanarról a körről, amely más hírek szerint Fenyő szintén milliárdossá lett barátját, Várszegi Gábort is felemelte.

Korábbi cikkemben megírtam, hogy Bodnár és az említett Vajna 1990 decemberében Panamában megalapította a Blackburn International Casino vállalatot, amelynek egyikük az elnöke, másikuk az alelnöke volt. Ebben segített nekik Békesi László, Horn Gyula későbbi pénzügyminisztere.

Bodnár későbbi elmondása szerint Várszegi 1984-ben ajánlatot tett neki egy közös gyorselőhívó-vállalkozásra, s miután erre ő állítólag nemet mondott, Várszegi – ugyanebben a kulcsfontosságú orwelli évben – hazajött, és megalapította a Fotexet. Ebben a cégben ugyanúgy benne volt vezetőként az a Bartha, aki az Intervideoban is szerepet játszott. Ő volt a Fotex magyarországi igazgatója. A cég akkor 11,2 millió forintos indulótőkével alakult, ebből Várszegi cége, a panamai bejegyzésű Blackburn International Inc. 49 százalékkal részesedett.

Ismerős ez a név, szinte egy az egyben megegyezik Bodnárék cégével, érthető, ha annyira nem tartom hiteltelennek azt a névtelen forrásomtól kapott információt, amely szerint Várszeginek Bodnár, illetve Bodnárék adták a pénzt. Ahogyan valószínűleg Fenyőt is ők segítették. Gyárfást meg bizonyítottan.

Fenyő a videójogokat vitte a buliba

Fenyő tehát megszerezte a videójogokat (ennek hátteréről későbbi cikkemben írok majd), létrehozta a New Vid nevű céget, amely beszállt az Intervideóba. Utóbbit így mutatta be a Kurír – 1991-ben: „Az Intervideo a legális hazai videózás első nagy hullámában – 1987-ben – alakult. Akkor, amikor a hazai mozgókép-forgalmazás területén is düledezni kezdtek a monopóliumok. Az Intervideo volt az első – angol-magyar – vegyes vállalat a videó-kiadók között. A cég hatvanöt százalékban angol érdekeltség és a világ legnagyobb videoforgalmazója, a Warner Home Video első számú magyarországi reprezentánsa.”

Kurir_1991_02__pages361-361

Ez az angol-magyar (amit nem véletlenül sulykoltak akkor és azóta is) jellemzés persze csak félig igaz. Viszont nagyon jól hangzott akkoriban (is). Az Impulzus nevű újság 1988-as számában megszólaltatta az egyik alapítót, a jó nevű Marx Józsefet, aki a Magyar Filmintézet igazgatójaként szállt bele a buliba. A cikkben bemutatták a vegyesvállalat „angol” tagjait: „A New Vid cég teljes neve: New Videos and Publishing International Company Limited, s elsősorban a középeurópai film- és videokereskedelemre hozták létre. Ők állnak kapcsolatban a Warner Home Videó-val, rajtuk keresztül jutnak el a filmek az Intervideóhoz. 2. Az IBB Collections Limited kultúrcikkek termeltetésével foglalkozik. Az Intervideo tevékenységéhez szükséges eszközöket (másolók, filmtechnikai berendezések stb.) hozza be Magyarországra. Mondhatjuk: a New Vid szállítja a >szoftvert<, az IBB Collections felelős a >hardverért<. 3. Az International Bullion and Metal Brokers Limited a társulás exporttevékenységében és az itthoni kereskedelmi szervezésben működik közre. A vállalat csaknem harminc éve kereskedik Magyarországon – ékszerekkel, porcelánokkal, egyéb kultúrcikkekkel.”

Az első Fenyő, az utóbbi kettő az Intervideot alapító Kovács Mihály cége volt. Itt az ideje, hogy őt is bemutassam röviden.

A káposztasavanyító, aki Grósz Károly fiát pátyolgatta

„Az aranyember Kovács Mihály múltját jótékony homály fedi. – írta róla a Napi Magyarország 1999-ben. – Egyes információk szerint Kovács még a háború környékén emigrált, kezdeti üzleti vállalkozásainak egyike káposztasavanyítás volt Ausztráliában. A következő állomás Anglia volt, ahol mint ékszerész tevékenykedett.

Abban az időben vált a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyfelévé, amikor Fekete János volt az MNB devizaügyekért felelős elnökhelyettese. Kovács, még mint londoni ékszerész, vezető tisztségviselők gyerekeit taníttatta a szigetországban, többek között Grósz Károly fiát.

Kovács Mihály a rendszerváltáskor tért haza Magyarországra ahol megszerezte az Agrobank részvényeinek többségét, amelyek akkor rendkívül nyomott áron voltak megvásárolhatók.”

Kovács Mihály elképesztő felemelkedését a következő cikkemben fogom bemutatni, most nézzük a hálózat hazai gazdasági kádereit.

A cikkben említett Fekete János (az Intervideo egyik üzletvezetőjével, Bartha Ferenccel együtt) kulcsszereplője volt annak a külkeres, bankos, impexes társaságnak, amely elképesztő összegekkel károsította meg a magyar gazdaságot. [Ugyanehhez a körhöz tartozik a most kitüntetett Tóth József vagy a 2018-ban még miniszterelnök-jelöltként emlegetett Balázs Péter]. Bartha, Fekete (és egyébként Tóth is) részt vett például abban a játszmában, amikor az iráni olajat Magyarországon keresztül juttatták az ellenséges Amerikába, minden egyes hordón jelentős veszteséget szenvedve… Ezt az üzletet Moszkva engedélye nélkül természetesen lehetetlen lett volna végrehajtani, így ez a kör végül mindkét nagyhatalomnak szívességet tett. 

Bartha: sikeres bankárként lőtte agyon magát

Borvendég Zsuzsanna kutatása szerint éppen Bartha vezette a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságát akkor, amikor egy Marc Rich nevű amerikai üzletember a magyar olajpiacra való bejutás fejében hajlandó volt 200-300 millió dollár hitelt nyújtani hazánknak. 

Később ugyanez a Bartha az MNB elnöke lett (és ezzel párhuzamosan előbb a Fotexben, majd az Intervideóban is benne volt, és nyilván sok más hasonló vállalkozásban), de a nagy pillanata a Horn-kormány hatalomra jutása idején következett el. Nem csak az övé, az egész reformkommunista, posztkommunista hálózaté. Bár a rendszerváltás után mind megtartották a hatalmukat és befolyásukat, csak 1994-ben léptek vissza nyíltan az irányítók közé. A kör egyik legfontosabb embere, Bodnárék állandó társa, Békesi László pénzügyminiszter, Bartha pedig privatizációs kormánybiztos lett. Mi más. Sakk-matt. Győztek.

A látszólagos egyetértés miatt nagy meglepetést keltett, amikor Horn Gyula 1995-ben legelején menesztette Barthát, mert őt tette felelőssé a HungarHotels ügy miatt. A komoly értékű szállodaláncra kiírt pályázatot az American General Hospitality nyerte meg, amelynek 57,5 millió dollárért adták volna el a szállodatársaság részvényeinek felét.

Már az összeget is kevesellte mindenki, de leginkább az keltett botrányt, hogy a józan ésszel szemben nem külön-külön, hanem egyben akarták átadni az amerikaiaknak. Bartha kirúgása után a sajtó szerint megingott a MSZP-SZDSZ koalíció. Utóbbiak ugyanis nem értettek egyet Bartha menesztésével.

Nem csak ők: „A miniszterelnöki zárszóval kimondott határozat ellen foglalt állást Békési pénzügyminiszter is.” Ők ekkor már mind az amerikaiak érdekét képviselték. 

Soros György az OTP-t is behabzsolta volna

Ebben az időben (is) amúgy az OTP is célkeresztbe került. Bartha még meg sem kapta a kinevezését, amikor 1994 nyarán már a terveiről beszélt. Többek között erről:

„Soros György OTP-vel kapcsolatos tőkeemelési ajánlatáról úgy vélekedett, hogy meg kell keresni annak törvényesen kivitelezhető módját, ha az ajánlat megfelelő.”

– írta 1994-ben az Új Magyarország.

A belebegtetett tőkeemelés végül létrejött, az ügyről bőven írt a magyar sajtó, az üzletet maga Csányi Sándor, az OTP vezetője védte meg. És most jöjjön a csattanó: utóbbi is ott volt az Intervideonál. Egy korábbi cikkből kiderül, hogy ő volt a Kovács és Fenyő alkotta társaság könyvvizsgálója. És persze Fenyő közeli barátja. Nem tudjuk, hogy ki ajánlotta Csányit az Intervideonak, könnyen lehet, hogy az a Demján Sándor, aki mellett titkárként, bizalmi emberként dolgozott a Magyar Hitelbanknál. 

Csányi Sándor elismerte, hogy „kapcsolatba került az üggyel”

Frissítés: Csányi Sándor cikkünk megjelenése után megkereste portálunkat, és pontosítást kért. Az OTP vezérigazgatója azt közölte, hogy a Magyar Hitelbanknál nem Demján Sándor titkáraként, hanem a „Magyar Hitelbank Titkárságának vezetőjeként” dolgozott.

„Többek között hozzá tartozott az MHB összes leányvállalatának felügyelete, pl. a Joint Venture service, ami külföldi vegyesvállalatok szervezésével és alapításával foglakozott. Így került kapcsolatba az üggyel.”

S ha már Sorost említettük az OTP kapcsán, bár a spekuláns akkoriban meg akarta szerezni a bank negyedét, az az üzlet végül nem jött létre.

Bartha és a váratlan öngyilkossága

A Horn által menesztett Bartha nem sokat várt a következő nagy feladatra, a hálózat másik kulcsfigurája, Demján nyúlt a hóna alá: 1996-ban kinevezte a Gránit-Pólus Rt., vezérigazgatójának. A sors később – Fenyőhöz hasonlóan – Barthát sem kímélte: a milliárdost 2012-ben holtan találták méregdrága tihanyi nyaralójában.

A sötét titkok tudójára a bejárónője talált rá, és bár egy darabig a sajtó is találgatott, a rendőrség hamar megállapította, hogy önkezével vetett véget az életének. Egy illegálisan tartott fegyverrel. A médiának Demján magyarázta meg a tragédiát, azt mondta, hogy Bartha „nehezen viselte az öregedést”. 

Érdekes, hogy az alkalmazottja ebből semmit sem érzékelt:

„Mint mondta, soha, semmilyen fegyvert nem látott a házban, se Bartha Ferenc, se más kezében. Mivel a dúsgazdag üzletember nem hagyott hátra búcsúlevelet, az is rejtély, miért vetett véget az életének.

Sokak szerint az egykori bankvezér gyógyíthatatlan beteg volt, a bejárónő azonban egyértelműen kijelentette, hogy Bartha egészséges volt, mi több, már előre készültek augusztusi születésnapja megünneplésére.”

Ezek szerint mégis meggondolta magát, és inkább a halált választotta. A milliárdos Bartha 69 éves volt, és milyen az élet: éppen abban a gyönyörű városban telepedett le, ahol az impexes Tóth József, aki éppen idén lett díszpolgár. Őt is éppen arra fújta a szél. Tóth ma már díszpolgárként várhatja az új esztendőt, Bartha meg évek óta halott. Ebből is látjuk, hogy mindenkinek más sorsot mérnek, de egy valami örök és mozdíthatatlan: igen, a hálózat.

Folytatom.