Földönkívüliek kísérleteznek az emberiséggel?

A téma a Mátrix című 1999-es film kapcsán vált széles körben ismertté, bár már korábban, David Cronenberg 1983-as „Videodrome”-jában, vagy a Terry Gilliam-féle 1985-ös „Brazil”-ban is ilyesmi volt a téma.

Egy terráriumban vagyunk, vagy ez inkább egy szimuláció?

De szó nincs róla, hogy csak a sci-fi írók és filmrendezők fantáziájában fogantak volna meg hasonló gondolatok. Alan Guth, a Massachusetts Institue of Technology kozmológus professzora is felvetette, hogy a világegyetemünk lehet egyszerre valós ÉS emellett egy laboratóriumi kísérlet is egyben. Eszerint az elmélet szerint valamilyen szuper-intelligens lény(ek) kreációi vagyunk. Ahogy mi magunk is kreálunk és szaporítunk különböző mikroorganizmusokat. A biológusaink ezt napi szinten művelik, de a NASA otthoni használatra, gyerekeknek is kifejlesztett egy terráriumot, benne egy speciális géllel, amelybe hangyákat telepítve heteken keresztül figyelhetjük meg őket kívülről. Tudósok szerint nemhogy hangya-kolóniákon tudunk kísérletezni, hanem attól sem vagyunk messze, hogy képesek legyünk létrehozni olyan virtuális lényeket, amelyek a tudatosság jeleit mutatják. Az agy feltérképezésében és megértésében elért eredményeink, illetve a számítástechnikai kapacitások bővülése napról napra közelebb visznek minket ehhez. Akkor miért ne fordulhatna elő, hogy más, nálunk fejlettebb lények már eljutottak erre a pontra?

Guth professzor mellett Ray Kurzwell, a Google mesterséges intelligencia szakértője is valami ilyesmit vall. Az oxfordi egyetem filozófusa, Nick Bostrom és a Nobel-díjas asztrofizikus, George Smoot pedig úgy vélekednek, hogy ha egy civilizáció képes ilyen szimulációt létrehozni, akkor ugyan saját magát is kipusztíthatja ezzel, vagy az is lehet, hogy etikai okokból mégsem hozná létre, de mindkét lehetőségnél sokkal valószínűbb, hogy valamely civilizáció ezt már meg is tette, mi pedig épp egy ilyen szimulációban élünk. A végére hagytam az ilyen nézetek legismertebb képviselőjét, Elon Muskot.Az egykori Paypal alapító, ma a Tesla és a SpaceX vezére már 2016-ban is beszélt arról, hogy szinte biztosra veszi, hogy egy szimulációban élünk, és egyik fontos küldetésének tartja, és mindent megtesz, hogy segítse a tudósokat abban, hogy ki tudjunk belőle törni. Bár igazából – talán Muskot kivéve – eléggé az a konszenzus, hogy fölösleges próbálkozni, mert egyrészt esélytelen, másrészt pedig nem is olyan nagy baj, ha egy ilyenben vagyunk benne, mert számunkra ez a szimuláció a valóság. Egyes professzorok egészen odáig mennek, hogy az egész univerzum, a szubatomikus részecskék szintje fölött, szerintük valójában pusztán információ, és minden, ami történik, az pedig valójában pusztán egy számítás, egy kalkuláció eredménye. Innentől kezdve nagyjából mindegy is, hogy mindezt valamilyen szuperintelligens lény hozta létre, vagy maga a természet.

Istenről is gondolhatunk ilyesmit

És igen, ez fölveti a kérdést, ami már bizonyára több olvasó fejében is motoszkál: mi van, ha ez a szuperintelligens lény maga Isten? Vagy el lehet merengeni azon is – és még csak ateistának sem feltétlenül kell lenni hozzá – hogy a világ különböző pontjain élő emberek és társadalmak, mind-mind a saját környezetük, saját valóságérzékelésük alapján próbálták értelmezni a körülöttük lévő világot, magyarázatot adni rá. És mivel sok esetben nem sikerült racionális magyarázatot adni, így természetfölötti, vallási magyarázatot kerestek, de mindenki másfélét; olyat, amit a saját tapasztalataiból, életkörülményeiből le tudott szűrni, fel tudott építeni. Így születtek különféle helyeken a különböző vallások, hitrendszerek. És ha megnézzük, valóban, az adott helyzet- és életkörülmények között vizsgálva, értelmezve a különböző vallásokat, mindegyik logikusnak is tűnik, hogy miért ott jött létre, és miért olyan, amilyen. A sivatag mostoha körülményei között, ahol krónikus a vízhiány, ott Allah totális szolgálata, kegyeinek a keresése – és az általa előbb-utóbb mégiscsak megadott eső – jelenthette a túlélést. Hopp, megszületett az iszlám… A hagyományosan sűrűn lakott Indiában, ahol hiába sokkal jobbak a természeti adottságok, a népesség méretéből fakadóan mégiscsak szűkös javak, a súlyos egyenlőtlenségek csak a merev kasztrendszer által rögzült beletörődéssel váltak elfogadhatóvá, elviselhetővé. Több ezer éve a hinduizmus hódít…

Akkor járunk a legjobban, ha a hívőknek van igaza. Ha valóban Isten teremtette a világot. Ettől még természetesen teremthette a fizika és a biológia törvényeinek – amely törvényeket persze szintén ő teremtett – megfelelően. Az ősrobbanás, az azt követő csillag- és bolygóképződés, a víz, majd pedig a szerves anyagok és az élet megjelenése, az evolúció mind-mind lehetnek az isteni terv részei, eszközei. És akkor jó kezekben vagyunk. Még akkor is, ha rengeteget hülyeséget csinálunk, előbb-utóbb tanulunk a hibáinkból. Az egyes ember befogadja a kegyelmet, megtér és eljut Istenhez – ha másutt nem, legalább a túlvilágon –, az összemberiség pedig legyőzi saját gyengeségeit, és túléli a „szimulációt”.

Vagy a szuperintelligens lények csak szórakoznak velünk...

A másik verzióba, hogy valamilyen fejlettebb civilizáció „hobbiból” szórakozik, kísérletezik velünk, még belegondolni is rossz. Mert egyrészt előfordulhat, hogy egyszer csak megunja az egészet, és kidobja a „terráriumot” a kukába, lassú pusztulásra ítélve a mi kis mesterséges világunkat, másrészt az is lehet, hogy minél kreténebbek vagyunk, annál jobban szórakozik. Sőt, esetleg még fokozza is a szórakozás-faktort, például úgy, hogy ügynököket küld be a rendszerbe, akik ott aztán észrevétlenül befolyásolnak, hatást fejtenek ki, leginkább a káosz növelésével. Aztán mondjuk, figyelik, hogy úrrá tudunk-e lenni rajta, vissza tudjuk-e fordítani. Lehet, hogy David Icke-nak igaza van? Csak annyiban téved, hogy a reptiliánok, a hüllők nem egy másik bolygóról érkeznek, hanem a szimuláción kívülről, a valóságból?? Emberi álarcot öltenek, és így bújnak meg köztünk? És persze néha elrontják a maszkot, és ezért jelenik meg ugyanaz a gyíklény egyszer Fábián Tamásként, egyszer Orosz Annaként…

Valahogy meg kell magyaráznunk a tömeges őrületet

Mindenesetre, arra az elmebajra, ami egyre jobban elhatalmasodik ma a világban, szintén felvázolhatnak a tudósok különböző magyarázatokat. Egyszer csak megbolondult az emberiség, és egy páran kitalálták, hogy van olyan, hogy valaki nő létére férfi? Vagy hirtelen kiderült, hogy nem is a feketék adták el egymást rabszolgának, arab kereskedők hathatós közreműködésével? Hanem a gonosz fehér ember ment oda, és a békés egymás mellett imádkozás mellett a dzsungelben épp matematikai, orvostudományi és mindenféle egyéb felfedezéseket tevő őslakosokat elrángatta a távcsövek, boncasztalok és jegyzetfüzetek mellől, hogy aztán gyapotot szedessen velük? Esetleg elhisszük, hogy egy gazdag svéd üzletasszony autista tizenéves lánya tartalmas, releváns, és legfőképpen, spontán és őszinte gondolatokat fogalmaz meg a világ ökoszisztémájával kapcsolatban?

Túl sok őrült és őrület bukkant fel mostanában...

Vagy van egy ezeknél sokkal valószínűbb, reálisabb magyarázat: tudatosan hülyítik az emberiséget. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz. Például azt, hogy az emberek miért hiszik el, hogy az ellentétes vagy a saját nemhez vonzódás egyformán normális, pusztán alma-körte választás. Vagy hogy miért képesek ennyire önmaguk ellenségei lenni. Például, hogy az amerikai társadalom miért „feszít keresztre” egy olyan elnököt, aki négy éven keresztül – fizetés nélkül – dolgozott értük, és fantasztikus eredményeket ért el – például épp a feketék munka- és életkörülményeinek, jövedelmi viszonyainak terén –, és miért magasztalnak egy demens idiótát, aki ötven éven keresztül kapott fizetést az államtól – az adófizetőktől – azért, hogy ne csináljon semmit. De, bocsánat, a fiát beprotezsálja ellenséges országok nagy állami cégeinek vezetőségébe... A progresszív liberalizmusnak nevezett elmebaj valójában lehet, hogy nem is elmebaj, hanem a szimulátorunkat üzemeltető fejlettebb civilizáció – valójában akár hüllő, akár bármilyen egyéb formájú – ügynökei, a Nancy Pelosik, Kamala Harrisek, Soros Györgyök, Dobrev Klárák és Cseh Katalinok, stb., stb. által beprogramozott újabb és újabb szubrutinok? Amelyek funkciója annak tesztelése, hogy mivel és meddig lehet hülyíteni, megbomlasztani a szimulációba kényszerített lények – ezek lennénk mi, az emberiség – agyát? Hogy mikor jön el az a pont, amikor egyszer csak bekapcsol egy kapcsoló a kollektív tudattalanban, és kijózanodik a tömeg? Hogy eljön-e egyáltalán ez a pont, vagy pedig tényleg képesek vagyunk addig tolni a hülyeséget, amíg el nem pusztítjuk magunkat?

Én mindenesetre remélem, hogy Isten kezében vagyunk, nem a hüllők terráriumában…

Vezető kép: EPA/Michael Reynolds