Pesti Srácok

Szíriában szinte nulla volt a túlélési esélyük a túszoknak

Szíriában szinte nulla volt a túlélési esélyük a túszoknak

Több helyen tartották fogva Szíriában a két elrabolt magyart, nyolc hónapon át „embertelen körülmények között” olyan helyen őrizték őket, ahol a túlélési esélyük szinte nulla volt – mondta Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója hétfői budapesti sajtótájékoztatóján.

A két magyar – egy mérnök és egy villanyszerelő – a magyar olajipari vállalat telephelyén dolgozott, és az ide éppen betörő rablók rájuk találva úgy döntöttek, magukkal viszik őket. A két magyart a szíriai–iraki határtérségben, 12 helyen, mindvégig fegyveresek őrizetében tartották.

Elrabolt honfitársaink június 14-én érkeztek haza. Bodnár Zsolt, a Terrorelhárítási Központ főigazgató-helyettese a Liszt Ferenc repülőtéren tartott sajtótájékoztatóján akkor arról beszélt, az, hogy a két elrabolt férfi Magyarországon van, üzenet, hogy „mindenkiért elmegyünk, és mindenkit megpróbálunk hazahozni, akkor is, hogyha ez két hónapig tart, és akkor is, ha 14 hónapig”. Közölte, hogy tárgyalásos megoldással került hozzájuk a két férfi, akiket Törökországon keresztül hoztak Magyarországra.

PestiSracok facebook image

Emlékezetes, 2012. augusztus 13-án délelőtt 9 és 11 óra között a szír főváros, Damaszkusz külvárosában fegyveresek állítottak meg egy gépkocsit, majd annak utasait – három magyar és három szír állampolgárt – elrabolták. Ezt megelőzően néhány hónappal, április végén ugyancsak Szíriában ismeretlen fegyveresek elhurcoltak két magyar állampolgárságú férfit, amikor rablótámadás történt egy cég telephelyén, az ország északkeleti részén. A fegyveresek különféle eszközök eltulajdonítása után bukkantak a magyarokra, akiket magukkal vittek.

Forrás: MTI Fotó: MTI - A magyar túszokat elrabló férfiak látszanak a magyar olajipari vállalat szíriai telephelyének egyik biztonsági kamerájának tavalyi felvételén

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.