Rohác: Soha nem öltem embert

A hatszoros bérgyilkossággal gyanúsított, illetve részben már megvádolt szlovák Jozef Rohác tagadja, hogy a Meciar-érában a szlovák titkosszolgálat katonájaként titkos merényletekben vett volna részt Magyarországon. P. Gál Judit Halálosztók című könyvében azt állította: soha nem ölt embert - írja Nol.hu. „Összefonódott az életem mindennel, mindenkivel. Azzal a múlttal, amit nekem tulajdonítanak. Hiába mutatnak bármilyen bizonyítékot ellenem a Fenyő-ügyben, ha én tudom biztosan, hogy nem én voltam”. A magyarul jól beszélő hatszoros bérgyilkossággal vádolt szlovák Josef Rohác szavai ezek, aki 2008. őszi prágai elfogása óta először szólalt meg a magyar sajtóban, P. Gál Judit Halálosztók című könyvében. Rohác, a Fogorvos (mert állítólag egy fogorvosi táskában hordta a gyilkoláshoz használt eszközeit), a már a bíróság előtt folyó Fenyő-üggyel kapcsolatban azt mondta, ő Prágában bujkált, amikor a médiamogult meggyilkolták. „Ha kívülálló lennék, és valaki nekem ugyanezt a történetet elmondaná a Fenyő-ügyről, az ellenem kreált bizonyítékokról, én se hinnék neki. Sajnos ezt el kell ismernem. De ez nem változtat azon, hogy a gyilkosságot nem én követtem el”. Rohácot 2008 őszén fogták el Prágában, ahol több mint tíz évig bujkált. Rohácról az elmúlt tíz évben mind a magyar, mind a szlovák hatóságok szinte tényként állították, hogy szoros kapcsolatban állt a Meciar-érában a szlovák titkosszolgálattal, a SIS-szel. Azt feltételezték róla, hogy a SIS megbízásából robbantott pokolgépet 1998 tavaszán a Fidesz Lendvay utcai székházánál, Torgyán József és Szájer József lakása előtt, s ő helyezett el bombát a Kisgazdák Belgrád rakparti központja előtt is, de ez utóbbit valamiért nem sikerült működésbe hozni. Ugyanakkor a rendőrségnek számos bizonyítéka van arra is, hogy bizonyos ideig a Béke Hotel egyik szobájában tárolták az Aranykéz utcai merénylethez használt pokolgépet. A szobát Rohác és társai vették ki hamis szlovák diplomata-útlevéllel – a nevükre szóló diplomata-útlevelek ugyancsak Rohác és csapatának titkosszolgálati kötődését valószínűsítik. „Igaz, hogy a Mechiar-érában a titkosszolgálat katonája volt?” – kérdezte tőle P. Gál. „Nem. Azt írták rólam, hogy Patkány a becenevem. Kreáltak rólam egy történetet, és tíz év alatt, amíg szökésben voltam, újabb és újabb hazug információkat szivárogtattak a sajtónak, ezzel akartak provokálni, hogy elkaphassanak. A rólam szóló történetek legnagyobb része egyszerű mese. Úgy születtek, mint a népmesék. Vesznek egy pici valóságot, aztán költenek köré egy történetet”.

A teljes cikk itt olvasható. Fotó: Parameter.sk