A rendőrök is féltek a tévészékház ostromakor
A Magyar Televízió korábbi biztonsági főnökeit hallgatták meg kedden a rendőrtábornokok tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék Fő utcai épületében. Beszámolójukból kiderült, a székház védelmére odarendelt rendőri erők szervezetlennek és rosszul felszereltnek voltak.
PÁMER DÁVID - PestiSrácok.hu
Tanúk meghallgatásával folytatódott a 2006-os rendőri törvénysértések elkövetésével megvádolt rendőrtábornokok pere a Fővárosi Törvényszéken. Kléber Tamás, az MTV akkori biztonsági főnöke vallomásában arról számolt be, 2006. szeptember 18-án a Magyar Televízió ostrománál szervezetlen és nagyon rosszul felszereltnek látta az oda kivezényelt rendőröket, magasabb rendfokozatú rendőrrel - köztük Mittó Gábor helyszíni parancsnokkal - pedig egyáltalán nem beszélt, vagy találkozott. „Esetleg őrnagyot láttam”- mondta Kléber. A tanúnak - aki este fél tíz tájékán ért a televízió épületéhez - helyettese - a kedden szintén meghallgatott - Szabó Zoltán jelezte, hogy tüntetők egy kisebb csoportja van a tévé épülete előtt és „be akarnak törni a székházba”. A tüntetők eleinte csak skandálták, hogy „elkúrtad”, „Gyurcsány takarodj”, „majd este 11 óra körül kezdtek a dolgok eldurvulni, elszabadult a pokol”. Kléber állítása szerint őt - mint a Magyar Televízió biztonsági főnökét - a rendőrök akkor este nem keresték meg, tőle semmilyen a - székházzal kapcsolatos - információra nem voltak kíváncsiak. A tanácselnök meg is kérdezte az egykori biztonsági főnököt, hogy más tüntetésnél is így zajlott-e, „hogy a rendőrök nem voltak kíváncsiak semmire?”. Azonban Kléber szerint ez „egyedi eset volt”. Abban a „kaotikus állapotban” nem azzal foglalkozott, hogy „ki, mikor, mit csinál”. Kléber, amíg lehetett az épületben maradt, Rudi Zoltánnal a Magyar Televízió akkori elnökével pedig telefonon tartotta a kapcsolatot, akit igyekezett mindenről tájékoztatni. Miután a rendőrök hajnali egy óra körül Lasz György In Kal vezető szavai szerint „feladták a székházat”, a tanú még legalább hajnali 3-ig az épületben maradt. A bíró azon felvetését, hogy azokkal ellentétben, akik a hazájuk védelmére tettek esküt - utalt a tanácselnök a levonuló rendőrökre - , miért maradt tovább az épületben, a tanú több dologgal is magyarázta: egyrészt az ott dolgozókat nem hagyhatta magára, másrészt az adások szempontjából lényeges területeket le akarták zárni, hogy oda ne tudjanak bemenni a tüntetők.
Félelem volt a rendőrök szemében
Kléber azonban a törvényszék előtt megvédte a székházat magára hagyó, megfutamított rendőröket: „Bennem nem volt előzetes félelem, engem nem vertek meg, nem akartak fölgyújtani” - utalt ezzel a visszavonuló rendőrökre. Ami még megdöbbentő volt a tanú számára, hogy a televízió épületéhez először odarendelt rendőrök között több fiatal lány is volt, „akiknek a szemében nem elszántságot, hanem inkább félelmet látott”. Az épületben egyébként nagy füst volt, a beszivárgott könnygáztól pedig mind a rendőrök, mind a televízió munkatársai egyaránt szenvedtek. A tanú egy drámai estről is beszámolt. Miután a rendőrök hajnali egy és fél kettő között elhagyták az épületet, csak a televízió kapcsoló termében szolgálatot teljesítő rendőr maradt az épületben. Őt az ott dolgozók - a rendőr életét féltve - polgári ruhába öltöztették és magukkal együtt, gyakorlatilag kimenekítették az épületből. A volt biztonsági főnök szerint valós veszélyként lehetett azzal számolni, ha az egyenruhást egy tüntető meglátta volna a folyosón, akkor vélt-valós sérelmét akár meg is torolhatta volna az egyenruháson.
A tanú forradalomnak hitte az eseményeket
A másodikként meghallgatott tanú, Szabó Zoltán akkor szolgálatban lévő helyettes biztonsági vezető, főnökéhez - Kléber Zoltánhoz - hasonlóan a televízió biztonságáért volt felelős 2006 őszén. Vele beszélt először Toroczkai László a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője és egy másik társa, hogy olvassák be élő adásban a követeléseiket. Mint ismeretes Toroczkaiék a Magyar Televízió elnökével Rudi Zoltánnal, vagy a hírigazgatóval Kert Attilával szerettek volna petíciójuk kapcsán tárgyalni. Ahogy Rudi Zoltán korábbi vallomásából kiderült, 2006. szeptember 18-án este egyikük sem tartózkodott a televízió épületében, s az akkor legmagasabb pozícióban lévő ember, aki „Az Este” című műsor szerkesztője volt, nem akart semmiféle petíció beolvasásáról tárgyalni. Toroczkaiék ezt nem vették jó néven, sőt, a tanú szerint kifejezetten agresszívek voltak. Toroczkai ezután azt mondta Szabónak, hogy akkor ő elmegy a Kossuth térre „és hozza a többieket”. A másik tüntető pedig egészen addig maradt a székházban, amíg az odaérkező kevés rendőr ki nem tessékelte. Arról egyébként, hogy ki marad a székházban és ki hozta a többi tüntetőt, pénzfeldobással döntöttek a vármegyés és társa. Szabó Zoltán szerint körülbelül fél-egy órával később kezdett gyűlni a több száz fős tömeg, aztán elkezdődött a „kiabálás, dobálás zászlóégetés”. A tömeg azután kezdett el igazán bedurvulni, akkor szabadultak el igazán az indulatok, miután a tévé székház előterében felállt a gyengén felszerelt baranyai rendőrszázad. Szabónak a századról az volt a véleménye, hogy mintha „maguk se tudnák, hogy mit tegyenek” és nem is látott olyan parancsnokot közöttük, „aki egységbe fogta volna ezt a rendőri erőt”. A bíró arra volt kíváncsi, hogy a tanú „látott-e forgást, váltották-e egymást” a rendőrök. A tanú szerint nem volt váltás, legalábbis ő ilyet nem látott, de az adott körülmények között szerinte ez érthető volt. A bíró erre megjegyezte, hogy „volt már az emberiség történetében, ahol váltották egymást, pedig ott lőttek is”. A helyettes biztonsági vezetőnek - miután elszabadultak az indulatok - szintén halálfélelme volt, főleg hogy a televízióból is azt hallotta: „forradalom van”. „Miért ne hittem volna el, történt már ilyen ebben az országban” - tette hozzá a tanú.
Mittó a rendőrség felelősségéről is beszélt
Miután Lasz György az In Kal Security tulajdonosa nem jelent meg a törvényszék előtt, így a bíróság jegyzőkönyvek ismertetésével folytatta munkáját. A tanácselnök a negyedrendű vádlott, Mittó Gábornak a 2002 és 2010 közötti rendőri jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság előtt tett vallomásából olvasott fel részleteket. Ezekből kiderült, hogy a negyedrendű vádlott azon kevés rendőri vezetők egyike, aki a rendőrség - és részben saját maga - felelősségéről és hibáiról is beszélt. Az alezredes - aki a rendőrség helyszíni parancsnoka volt a tévé székháznál – megemlítette, hogy nem is az volt a probléma, hogy a televíziót védő rendőrök légyszáma jóval kevesebb volt a tüntetőkhöz képest, hanem a felszereléssel voltak inkább problémák. A század parancsnokát egy kővel fejbe dobták és súlyos sérüléseket szenvedett amiatt, mert egy beosztottjának adta oda a sisakját, mivel nem volt mindenki ellátva vele. Szerinte ha rendesen fel lettek volna szerelve a rendőrök, akkor meg tudták volna védeni a székházat. Mittó szerint a kommunikáció hiányának és a rossz szervezésnek tudható be, hogy csak utólag szerzett róla tudomást, kaptak erősítést, akiket azonban rossz helyre küldtek. „Ők kerestek engem, én kerestem az állományt”. A helyszíni parancsnok azt is saját hibájának tudja be, hogy nem nevezett ki több kisebb parancsnokot, így jobban meg tudták volna szervezni a saját védelmüket. Persze normális körülmények között nem vétett volna ennyi hibát, de „kővel dobáltak, mögöttem égett egy szobor” - fűzte hozzá a jegyzék szerint a rendőr alezredes.
A tárgyalás december 12-én a baranyai rendőrök meghallgatásával folytatódik.
Fotó: MTI/Soós Lajos
