Lezárhatják kedden Molnár Gyula és Lakos Imre büntetőügyét

A Kúria kedden tárgyalja Molnár Gyula szocialista és Lakos Imre volt szabad demokrata politikus XI. kerületi ingatlanügyletekkel kapcsolatosan hivatali visszaélés vádjával indult büntetőperét. Korábban első fokon bűncselekmény hiányában mentették fel a vádlottakat, másodfokon viszont bűnösséget állapítottak meg és Molnár Gyulát letöltendő börtönre ítélték.

Az eljárás 2007 őszén Schneller Domonkosnak, a XI. kerületi fideszes önkormányzat politikusának feljelentésével indult. Az ügy 2009 végén a Központi Nyomozó Főügyészséghez került, és 2010 szeptemberében, az önkormányzati választás előtt néhány nappal a választáson induló Molnár Gyula és Lakos Imre gyanúsítotti idézést kapott.

A vád szerint 2006-ban Újbuda szocialista polgármestere és szabad demokrata alpolgármestere egy nem sokkal korábban a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól több mint négyszázmillióért vásárolt önkormányzati ingatlant pályáztatás, nyilvános versenyeztetés nélkül, a tisztségéből fakadó befolyásával visszaélve és a függőségi viszonyokkal egyesekre nyomást gyakorolva egy önkormányzati cégen keresztül átjátszott egy magáncég tulajdonába, így az jogtalan előnyhöz jutott. Az nem szerepelt a vádban, hogy vagyoni hátrányt okoztak volna az önkormányzatnak.

A 2011 őszén megkezdődött büntetőperben Molnár Gyula és Lakos Imre tagadta bűnösségét, az ellenük folyó eljárás politikai motívumait hangsúlyozták. Molnár Gyula szerint az ingatlanügylet jogszerű és mindenki számára nyereséges volt, nem vádiratot, hanem elismerést érdemelnének érte. Lakos Imre azt emelte ki, hogy a tranzakciók során utasítást nem adott, nem is adhatott, a döntéseket kizárólag önkormányzati bizottság és a képviselő-testület hozott.

A Fővárosi Törvényszék 2012 őszén kihirdetett elsőfokú ítélete bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. Indoklása szerint a volt újbudai polgármester elszámolt az ingatlan eladásából befolyt pénzzel, amelyből parkokat, játszótereket újítottak fel. A kifogásolt ingatlanértékesítést a képviselő-testület jóváhagyta, az törvényes volt. Sem a tanúk, sem a feljelentő nem állította, hogy Molnár Gyula vagy Lakos Imre utasítást adott volna az ingatlan eladására.

Ügyészi fellebbezés nyomán került az ügy másodfokon a táblára, ahol 2013 őszén vallomást tett egy eddig még bíróság előtt meg nem hallgatott tanú.

Az újbudai polgármesteri hivatalnál 2003-ig Molnár Gyula kabinetfőnökeként dolgozó férfi arról beszélt: Molnár korábban elmondta neki, hogy a milliárdos nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta kampányát, ezt kell viszonozni azzal, hogy nyilvános pályáztatás nélkül ad el az önkormányzat egy sok száz milliós újbudai ingatlant az üzletember érdekkörébe tartozó cégnek.

A tanú hallomásból úgy tudta: Leisztinger 1998-ban és 2002-ben nagyobb összeggel támogatott választási kampányokat, és kimutatást vezetett arról, kinek mennyit adott és mit kér érte. Kampányidőszakban háttérbe húzódott, azután viszont "benyújtotta a számlát".

A tanú tavaly ősszel ismertetett és a tárgyaláson fenntartott nyomozati vallomása szerint az volt Molnár szavajárása, hogy "a Leisztingerrel ne keveredjél vitába, különösen ne elszámolási vitába".

A kerületi közgyűlésben a jegyzőkönyvek szerint még az is elhangzott: "mi leszünk Leisztinger strómanjai". Molnár a táblán tagadta az elhangzottakat, kétségbe vonta a tanú szavahihetőségét, akitől állítása szerint a vádbeli események előtt három évvel "nem barátságban" vált el.

A vádlottak hangsúlyozták azt is, hogy a kifogásolt ügylet célja az elhanyagolt terület magántőkéből történő fejlesztése volt, az máig nem került ki teljesen az önkormányzat tulajdonából.

A tábla arra figyelmeztette az eljárás résztvevőit, hogy az ügyben a vádbeli hivatali visszaélésen túl felmerülhet a sokkal súlyosabban büntetendő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés is.

Perbeszédében az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést, a védők az elsőfokú felmentő ítélet helybenhagyását kérték.

Az ügyész szerint az elsőfokú bíróság egy bonyolult gazdasági folyamat egyes elemeit összefüggéseiből kiszakítva - az előzmények, motivációk, érdekviszonyok vizsgálata nélkül - értékelte, és bár az eseménysor egyes mozzanatai jogilag elfogadhatók, az egész leplezett célja az volt, hogy egy nagy értékű, frekventált ingatlant versenyeztetés nélkül egy bizonyos érdekkörhöz juttassanak.

A tábla másodfokon hivatali visszaélés miatt Molnár Gyulát nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre, Lakos Imrét hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre és hárommillió forintos pénzbüntetésre ítélte. Harmadik társuk, egy bűnsegédi magatartással vádolt ügyvéd kilencmilliós pénzbüntetést kapott.

A tábla tanácselnöke szóbeli indokolásában kijelentette: a vádlottak hallgatólagos célja nyilvánvalóan az inkriminált ingatlan Leisztinger érdekkörébe átjátszása volt, a sokat hangoztatott területfejlesztés az eset körülményeiből következően nem lehetett reális. Az ügylet nem az önkormányzat, hanem más gazdasági körök érdeke volt, és ennek során a polgármester és az alpolgármester megszegte törvényi kötelezettségeit.

A bíró az ügyészi indítványnál is súlyosabb, letöltendő börtön kiszabásakor rámutatott: a három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható hivatali visszaélés bírósági gyakorlatában többnyire felfüggesztettet szabnak ki az elítélt kisrendőrökre, hivatali dolgozókra, ezúttal azonban több száz milliós ügylettel kapcsolatos polgármesteri visszaélésről van szó.

Molnár Gyula és Lakos Imre a másodfokú határozathozatal után "politikailag motiváltnak" minősítette a döntést.

A tábla másodfokú döntése nem emelkedhetett jogerőre, mert az a bűnösség kérdésében ellentétes volt az elsőfokú ítélettel és a vádlottak felmentésért fellebbeztek, így a büntetőper kedden a Kúrián folytatódik harmadfokon.

mti