Zuhannak az árfolyamok Kínában, mi történik?

Hetek óta zuhannak az árfolyamok a Kína belső piaci szereplőit felvonultató sanghaji tőzsdén. A China 50 tőzsdei index 2015 első felében elért 15.000 pont feletti árfolyamcsúcsáról több mint 40%-ot zuhant egy év leforgása alatt. Elemzők szerint a tőzsdei események előrevetíthetik a további csökkenés lehetőségét. Elképzelhető-e, hogy ez a folyamat egy újabb globális pénzügyi válság okozója lehet?

A tőzsdei árfolyamcsökkenés esetleg arra utal, hogy a kínai gazdaságban strukturális problémák állnak fenn? A témával kapcsolatban Kecskés Andrást, a PTE docensét kérdeztük.

A kínai tőzsde már hetek óta rendkívül gyengén teljesít. Mi lehet az oka a jelentős árfolyamcsökkenésnek?

A tőzsdei árfolyamokat mindenütt – így Kínában is – elsősorban a befektetők hangulata és nem a gazdaság valós állapota határozza meg. Kínában az elmúlt években az állam igen erőteljesen ösztönözte a kisbefektetőket a tőzsdei befektetések vonatkozásában. Másrészt a hagyományos banki módszerektől eltérő tőkegyűjtési és befektetési politikát követő úgynevezett árnyékbankrendszer is a tőzsdei befektetéseket részesítette előnyben az ipari és ingatlanpiaci beruházásokkal szemben. Ez a folyamat olyan lökést adhatott a tőzsdének, melyet a piac ez idő szerint korrigál és a túlzottan magas árfolyamok egy reálisabb szintet érhetnek el.

Mit jelent a sokat használt, de kevéssé értett árnyékbankrendszer kifejezés Kínában?

Nemcsak Kína, hanem más gazdasági térségek vonatkozásában olyan pénzügyi intézmények és tevékenységek összességét jelenti, amelyek a hagyományostól eltérő tőkegyűjtési és befektetési stratégiák útján szereznek extraprofitot, de ezzel párhuzamosan nagyobb – az egész piacra kiterjedő – kockázatokat generálhatnak. Kínában azért vált különösen jelentőssé a szerepük, mert a hagyományos kereskedelmi és befektetési banki tevékenységek moderált nyereségszintjeihez képest a lakosság számára sokkal nagyobb megtérülést kínáltak. Kína ebből a szempontból különösen vonzó célpont az árnyékbankrendszer számára, mert begy friss és kevésbé tapasztalt lakossági piac forrásait alakíthatja tőzsdei befektetéssé egy fiatal és dinamikus tőkepiaci környezetben.

Ennek mi a legfőbb veszélye?

A legfőbb veszélye az, hogy az árnyékbankrendszer tevékenységére nem vonatkoznak olyan szigorú jogszabályi és tőkekövetelményi garanciák, mint a klasszikus banki tevékenységekre, emiatt nagyobb kockázatot vállalhatnak az egyes befektetési döntéseknél, például más bankoknál nagyobb mennyiségben bocsáthatnak ki értékpapírokat a befektetőik számára és ezt a tőkét további – hitelek útján felvett – forrásokkal kiegészítve fektetik. Így a profit, de a veszteség is szükségszerűen többszöröse a szokásosnak. Amennyiben azok a gazdasági ágazatok, melyekbe az árnyékbankrendszer fektet lelassulnak, az hitel és tőzsdeválságot eredményezhet, mely a lakossági megtakarítások jelentős hányadát érintheti.

Kínában a központosított kormányzati politika nem tud beavatkozni ilyen esetben?

Megteheti, de az ilyen lépésnek jelentős kockázatai lehetnek. A túlszabályozott és túlzott állami beavatkozással működő piacokon a külföldi befektetők jelentősen veszíthetnek befektetési kedvükből és hajlandóságukból. Ha például a tőzsde – ahogy az utóbbi időben többször – felfüggeszti a kereskedést az árfolyamzuhanás fékezésére, akkor befektetők úgy érzik, hogy a piac korlátozza döntéseik mozgásterét, hozzáláncolja őket a veszteségeikhez. Ez a kereskedési lehetőség újbóli megnyílása esetén még nagyobb esést indukálhat, így a beavatkozás hosszabb távon nagyobb bajt okozhat, mint amekkora hasznot rövidtávon jelent.

A tőzsdeválság utalhat arra, hogy a kínai gazdaságban szerkezeti problémák vannak?

Egyelőre inkább változásokról, mint sem kézzelfogható problémákról tudunk beszélni. Egyik részről a renminbi (a köznyelvi használatban tévesen jüanként, tehát pénzként ismert kínai fizetőeszköz) tudatos, de lassú és fokozatos állami leértékelésére kerül sor, de az infláció a megfelelő határértékek között akár jót is tehet a gazdaságnak, a belső munkaerő és beruházási költségek olcsóbbá válásával. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a kínai jegybank jelentős deviza és aranytartalékokat kényszerül majd feláldozni annak érdekében, hogy ez a leértékelés valóban fokozatos és kiszámítható legyen. Elképzelhető ugyanis, hogy spekulatív céllal nemzetközi viszonylatban is meghatározó befektetők támadják meg a kínai fizetőeszközt. A legnagyobb potenciális veszélyt a kínai gazdaságban az esetleges ágazati problémák jelenthetik, mert az iparban és az ingatlanpiacon felmerülő nehézségek komoly hitelezési problémákat indukálhatnak.