Huszonöt éve számolták fel a szovjetek a KGB-t
Huszonöt éve, 1991. október 11-én a szovjet Államtanács úgy döntött, hogy felszámolja a hírhedt titkosszolgálatot, a KGB-t, és feladataival több új szervezetet bíz meg. A sztálini tisztogatások idején sok millió ember esett áldozatául az elnyomó gépezetnek, amely saját munkatársait sem kímélte: hamis vádak miatt 20 ezer, a pártot odaadóan szolgáló államvédelmis is áldozata lett a terrornak.A KGB fő utódszervezete a Szövetségi Kémelhárítás (FSZK) lett, amely 1995-től Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) néven működik. Vlagyimir Putyin orosz elnök a napokban jelentette be, hogy komoly átalakításokat tervez a belbiztonsági szolgálatoknál, lapértesülések szerint az FSZB-re alapozva belbiztonsági minisztériumot hoznának létre, amely megkapná a KGB jogosultságait, azaz egy kézben összpontosítaná a belbiztonságot és a külföldi hírszerzést.
A bolsevik rendszer az 1917. novemberi hatalomátvételt követően néhány héttel, december 20-án hozta létre a "vaskezű" Feliksz Dzerzsinszkij vezetésével a politikai rendőrséget, közkeletű nevén a Csekát (Összoroszországi Rendkívüli Bizottság - VCSK). A "forradalom lángoló pallosának" feladatául szabták, hogy fellépjen az ellenforradalommal és a szabotázscselekményekkel szemben, megsemmisítse a rendszer ellenségeit, elhárítsa és megtorolja a rendszerellenes szervezkedéseket. A testület elnevezése az évtizedek során többször változott (VCSK, GPU, OGPU, NKVD, NKGB, MGB, MVD, KGB), működött közvetlenül a kormány fennhatósága alatt, egyes minisztériumok alá rendelve és önálló minisztériumként is, ám félelmetes híre a hetvennégy év során jottányit sem változott. A sztálini tisztogatások idején sok millió ember esett áldozatául az elnyomó gépezetnek, amely saját munkatársait sem kímélte: hamis vádak miatt 20 ezer, a pártot odaadóan szolgáló államvédelmis is áldozata lett a terrornak.
Sztálin és gyűlölt hóhéra, Lavrentyij Berija 1953-ban bekövetkezett halálát követően a hruscsovi vezetés a túlságosan nagyra nőtt államvédelmi szolgálat állományát három év alatt felére csökkentette, jogkörét megnyirbálta és jelentősen átszervezte. Az 1954. március 13-án létrejött Állambiztonsági Bizottsághoz (orosz nevének rövidítése alapján KGB) kerültek a belügyminisztériumtól leválasztott állambiztonsági szervek, a határőrség, a katonai elhárítás és több oktatási, illetve tudományos kutató intézet. A KGB formailag a minisztertanács alárendeltségébe tartozott, de a gyakorlatban a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) közvetlen politikai irányítása és kontrollja alatt tevékenykedett. Jogállását és feladatkörét is az SZKP KB elnökségének 1959. április 9-i rendelete, illetve a minisztertanács ennek alapján hozott határozata véglegesítette. Eszerint a KGB központi és helyi szerveinek alapfeladata a szocialista állam és határainak megvédése a külső és belső ellenséggel szemben, továbbá a szovjetellenes imperialista kémtevékenység meghiúsítása. Az állambiztonsági szerveknek szigorúan be kell tartaniuk a szocialista törvényességet, de úgy, hogy a szovjet állam egyetlen ellensége se kerülje el a megérdemelt büntetést, és egyetlen állampolgárnak se kelljen elszenvednie megalapozatlan felelősségre vonást.
A Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve is működtek KGB szervezetek, a központi testület részben ezek útján látta el feladatait. A KGB-nek a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem elnöknek nevezték, aki tagja volt a minisztertanácsnak. A KGB 1978-ban, Jurij Andropov elnöksége idején kikerült a kormány közvetlen fennhatósága alól, és központi államigazgatási szervnek minősült. A KGB katonai jellegű szervezet volt, szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagozódott, amelyek a különböző területeket (hírszerzés, belbiztonság és elhárítás, a szovjetellenes elemek elleni harc, gondoskodás a párt- és állami vezetők, a védett objektumok biztonságáról, az államhatárok védelme) felügyelték.
A szervezetnek megszűnése évében 480 ezer munkatársa volt, közülük 220 ezer szolgált a határőrségnél, 50 ezer a belbiztonsági alakulatoknál, a KGB-hez tartozott még három légideszant hadosztály, egy gépesítettlövész-dandár és egy ezerfős, különleges rendeltetésű alakulat is. A titkosügynök-hálózat 260 ezer főből állt, akik között szovjet és külföldi állampolgárok is voltak.
A KGB sorsát a végnapjait élő Szovjetunióban 1991 augusztusában Mihail Gorbacsov ellen szervezett keményvonalas puccskísérlet pecsételte meg. Az elbukott államcsínyt irányító csoportban tevékeny szerepet játszott Vlagyimir Krjucskov KGB-elnök, akit az elsők között vettek őrizetbe és vontak felelősségre. A szeptember elején létrejött új szovjet vezető szervezet, az Államtanács 1991. október 11-én úgy döntött, hogy felszámolja a KGB-t, és annak részlegeire építve önálló hírszerző szolgálatot, biztonsági szolgálatot, határvédelmi szervezetet hoz létre. A döntést a Szovjetunió állami felépítésében zajló változásokkal, az emberi jogok megbízható garantálásának szükségességével indokolták.
Miután Szovjetunió 1991. decemberi szétesésével megszűntek a központi államvédelmi testületek, szerepüket az utódállamok hasonló szervei vették át. Az orosz belbiztonsági szervezet a kilencvenes években több átalakításon és névváltoztatáson ment át. A KGB fő utódszervezete a Szövetségi Kémelhárítás (FSZK) lett, amely 1995-től Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) néven működik. Vlagyimir Putyin orosz elnök a napokban jelentette be, hogy komoly átalakításokat tervez a belbiztonsági szolgálatoknál, lapértesülések szerint az FSZB-re alapozva belbiztonsági minisztériumot hoznának létre, amely megkapná a KGB jogosultságait, azaz egy kézben összpontosítaná a belbiztonságot és a külföldi hírszerzést.
Forrás: MTI
