Kövér: A Gulág legalább 20 millió áldozata közül 300 ezer magyar volt
A kommunista rendszer világszerte több mint százmillió életáldozatot követelt, országok, nemzedékek életesélyét csorbította, és jövőjét keserítette meg – mondta az Országgyűlés elnöke a Gulág sárospataki áldozatainak tiszteletére állított emléktábla avatásán pénteken. Kövér László úgy fogalmazott: azt is jó tudnunk, hogy a kommunizmusban megnyilvánult istentelenség és embertelenség, más néven és más formában napjainkban, a XXI. században is bármikor visszalopakodhat.
Annak érdekében, hogy ezt „megakadályozzuk, mindannyiunknak emlékeznünk, emlékeztetnünk és cselekednünk kell” – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy a kommunizmus áldozatai magyarországi emléknapjának küszöbén Sárospatakon ezért emlékeznek mindazokra, akik a kommunista terror azon formájának estek áldozatául, amelyet világszerte öt betű jelöl: Gulág. Kövér László hangsúlyozta: a történelem során más korokban mások is alkalmazták a kényszermunka rendszerét, megtorlásként vagy az alávetés eszközeként, rabokkal, hadifoglyokkal megszállt területek lakosságával szemben vagy a belső népesség egyfajta megadóztatásaként. Az, hogy egy állam a gazdaságpolitika és a politikai megtorlás, illetve a politikailag nemkívánatos emberek és csoportjaik tömeges fizikai megsemmisítésének intézményesített eszközeként vesse ezt be saját népe ellen, „ez XX. századi bolsevik találmány” – fűzte hozzá. Mint mondta, a bolsevik tömegterrornak az 1918-ban létrehozott és 1960-ig fennálló egyik alapintézménye az a Gulág gyűjtőnevet viselő munkatáborrendszer volt, amelyben összesen legalább 20 millió ember vesztette életét, közöttük becslések szerint
300 ezer nemzettársunk is abból a 800 ezernyi magyarból, akiket a sztálini évtizedekben hurcoltak el ezen szovjet munkatáboroknak nevezett vesztőhelyekre.
Az Országgyűlés elnöke kitért arra is: 1990-ben a magyarság kiszabadult a szocializmus évtizedes fogságból, és elindult a diktatúrából a demokráciába való nehéz, ellentmondásokkal és csalódásokkal teli, de mégiscsak egyetlen járható úton.
2010-ben a magyar választópolgárok akaratából politikai értelemben Magyarországon lezártuk az 1990 óta tartó posztkommunizmus korszakát, és a 2011-ben megalkotott új alaptörvényünkkel kialakítottuk a magyar állam újjáépítésének és a magyar nemzet megerősítésének közjogi és morális kereteit. Az erkölcsi újjáépülés része az is, hogy az Országgyűlés 2012-ben november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította azért, hogy alkalmat teremtsen a méltó emlékezésre; hogy bekerüljön a közgondolkodásba azok sorsa, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára a Szovjetunióba hurcoltak, illetve akiket a második világháború után a szovjeteket kiszolgáló magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján száműztek a Gulág rabtelepeire.
Hörcsik Richárd, a térség fideszes országgyűlési képviselője kiemelte: országszerte emlékeznek a Gulágra hurcoltakra, így Zemplénben is; Sárospatakról több mint száz embert hurcoltak el málenkij robotra 1945 februárjában, és
sokuknak még a nevét sem tudjuk. Őrizze emléküket ez a tábla
– hangsúlyozta a politikus, aki arra is emlékeztetett, hogy Sárospatak 1939 és 1944 közötti országgyűlési képviselőjét, Szabó Zoltánt 1945. március 29-én tartoztatták le otthonában annak ellenére, hogy tevékenyen részt vett a nyilasok elleni mozgalomban. Mint mondta, egész Zemplén és Sárospatak megmozdult kiszabadításáért, ez az emléktábla az ő emlékét is őrzi.
Forrás: MTI. Vezető kép: MTI/Vajda János
