Pesti Srácok

Hatalmas gyomrost kapott a Jobbik béruniós kezdeményezése Európából

Hatalmas gyomrost kapott a Jobbik béruniós kezdeményezése Európából

Határozottan elutasítja az Európai Szakszervezeti Szövetség a Jobbik béruniós kezdeményezését, emellett a tagállami érdekképviseleteket tömörítő ernyőszervezet a párttól való teljes elhatárolódásra szólította tagjait – tudta meg a Magyar Idők. A szövetség főtitkára tudomásunk szerint nem is fogadta Vona Gábor Jobbik-elnököt.

Élesen bírálta a tagállami szakszervezeteket tömörítő Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) a Jobbikot, valamint a párthoz köthető béruniós kezdeményezést – tudta meg a Magyar Idők az ETUC tagjainak elküldött belső levelezéséből. A dokumentum szerint az európai ernyőszervezet arra szólítja fel tagjait, hogy határolódjanak el a ­béruniós kezdeményezéstől, mivel a Jobbikot szélsőjobboldali pártnak tekintik, egyéb megmozdulásaik pedig szöges ellentétben állnak a szakszervezeti mozgalom jellegével, céljaival. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a radikálisan jobboldali pártok Európa-szerte a szakszervezeti tagokat célozzák meg annak érdekében, hogy nézeteik közelebb kerüljenek a munkavállalókhoz, ezzel párhuzamosan elutasítanak minden olyan értéket, amelyet a szakszervezeti mozgalmak képviselnek. Az ETUC emellett arra szólította fel tagszervezeteit, hogy ne vegyenek részt a Jobbik ­béruniós rendezvényein, s teljes mértékben határolódjanak el a párttól.

Vonával nem is találkozott a főtitkár

A levél előzménye, hogy a Jobbik bér­uniós kezdeményezéssel kapcsolatos múlt pénteki rendezvényére meghívta az Európai Szakszervezeti Szövetség tagjait is, a szervezet ugyanakkor világosan jelezte, a jövőben sem támogatja a tagokat, hogy a hasonló eseményeken részt vegyenek. Vélhetően azért időzítette a Jobbik erre az időpontra kampányeseményét, mert Magyarországra látogatott Luca Visentini, az ETUC főtitkára (képünkön ). A Magyar Idők úgy tudja, a főtitkár mindössze Gyöngyösi Mártont, a béruniós aláírásgyűjtés kezdeményezőjét, a párt országgyűlési képviselőjét fogadta, Vona Gábor pártelnökkel viszont nem kívánt találkozni. Az egyeztetések a sajtó kizárásával folytak, a lap információi szerint eredménytelenül. Luca Visentini ugyanakkor tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel az európai szociális pillérről.

PestiSracok facebook image

A teljes cikket ITT elolvashatja.

Magyar Idők. Vezető kép: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.