Pesti Srácok

Kár volt annyi zsepit elhasználni CEU-siratásra: már csak a pecsét hiányzik a megállapodásról

Kár volt annyi zsepit elhasználni CEU-siratásra: már csak a pecsét hiányzik a megállapodásról

Hetekig, hónapokig hallgattuk az „I stand with CEU!” kitűzős emberek siránkozását, hogy az Orbán-kormány lerombolja az oktatást, tönkreteszi a felsőoktatást és teljesíthetetlen feltételeket támaszt szegény Soros-féle CEU-nak, így az kénytelen lesz lehúzni a redőnyt. A fél tudományos világot is fölheccelték ezzel. És láss csodát, most mégiscsak úgy tűnik: baromira teljesíthetők voltak azok a „teljesíthetetlen” feltételek, és hamarosan rákerülhet az utolsó pecsét a kormány és az egyetem közti megállapodásra.

Soros György minden rendű és rangú „civil” szervezete petíciózott, tüntetett, nyilatkozott és aggódott áprilistól kezdve a szintén Soros-féle CEU állítólagos bezárása ellen. Azt magyarázták, hogy a kormány új felsőoktatási törvénye direkt a CEU ellehetetlenítésére lett megírva, el is nevezték hát „lex CEU”-nak. Aki nem tiltakozott és tüntetett akkoriban, az nem is volt igazi demokrata. Ment a hiszti hónapokig. Bár kormányzati illetékesek többször úgy nyilatkoztak, hogy a feltételek teljesíthetők, ez a tüntetőket nem hatotta meg.

És most mégis mit olvasunk a híresen elfogulatlan (azaz balliberális) hvg.hu-n? Hogy a szövetségi megállapodás után információik szerint múlt hétre az anyaországbeli kampusz kérdését is sikerült megoldania a CEU-nak – méghozzá a kormánynak is elfogadható módon, így gyakorlatilag csak az aláírások hiányoznak a magyar kormány és New York állam közötti megállapodásról, amelyet az egyetem további működésének feltételéül szabott a felsőoktatási törvény áprilisi módosítása. A portál úgy tudja, hogy a CEU a New York állambeli Annandale-On-Hudson-i székhelyű Bard College-dzsal kötött olyan együttműködési megállapodást, amely alapján az ott folytatandó képzéseit a kormány betudja az anyaországban folytatott oktatási tevékenységnek. A megállapodás hivatalos aláírásának már csak egy adminisztratív akadálya van: meg kell várni, míg New York állam oktatási hatósága bejegyzi képzési jegyzékébe a CEU új, a Bard College-dzsal kötött együttműködésben indítandó képzéseit. (Egyébként a ballib portál három hete már beismerte, hogy a feltételek teljesíthetők.)

  • A cikk arra nem ad magyarázatot, hogy ha az Orbán-kormány annyira a CEU halálát kívánná, mégis miért ilyen nagyvonalú. Ennek magyarázata talán nem illene bele a CEU-ért hónapokig hisztizők narratívájába. Ezért a hvg.hu inkább azzal magyarázza a kormány jó szándékát, hogy Orbánék „visszatáncoltak”, „engedményeket tettek” a „milliárdos korábban ellehetetleníteni próbált egyetemének”, hogy így elkerüljék „a legnagyobb politikai öngólt”. A portál azt állítja, hogy a kormánynak főhet a feje, miként magyarázza meg híveinek az engedményeket, pedig a valóságban a CEU-ért hónapokig hisztizőknek, és főként az őket hergelő sajtómunkásoknak nehéz a dolga, milyen hantázással bizonyítsa be, hogy akkor is Orbánék a gonoszok, amikor nagyvonalúak.

PestiSracok facebook image

hvg.hu. Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.