Pesti Srácok

A filippínók többsége elégedett az elnök drogellenes harcával

A filippínók többsége elégedett az elnök drogellenes harcával

A nemzetközi bírálatok ellenére a filippínók többsége elégedett Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök drogellenes háborújával - derült ki egy vasárnapi közvélemény-kutatásból. A június 27. és 30. között készített felmérés szerint az 1200 válaszadó 78 százaléka nevezte magát elégedettnek az elnök kábítószer-kereskedőkre és -fogyasztókra vonatkozó szigorú politikájával.

A megkérdezettek mindössze 13 százaléka mondta magát elégedetlennek, és 9 százalékuk nem tudott állást foglalni a kérdésben - ismertette az országos közvélemény-kutatás eredményeit a manilai székhelyű Social Weather Stations (SWS) kutatóintézet.

- mutatott rá az SWS.

PestiSracok facebook image

Mindanao székhelye Davao, ahol Duterte korábban hosszú évekig polgármester volt. Az elnöknek tavaly egy könyörtelen hadművelettel sikerült legyőznie a szigeten tevékenykedő muszlim szélsőségeseket, akik több területet tartottak rettegésben.

Rodrigo Duterte hivatalba lépése (2016. június 30.) óta több, mint 4200-an vesztették életüket a drogellenes küzdelemben a helyi rendőrség statisztikái szerint. Közülük többekkel álarcos igazságosztók végeztek. A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet helyi aktivisták beszámolói alapján több, mint 12 ezerre becsüli az áldozatok valós számát.

Rodrigo Duterte ellen két panaszt nyújtottak be a Nemzetközi Büntetőbíróságnál (ICC), amelyekben emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolták az elnököt. A nemzetközi törvényszék jelezte: vizsgálatot indít a törvényen kívüli gyilkosságok ügyében. A Fülöp-szigeteki vezető ezt követően bejelentette, hogy országa kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.