Pesti Srácok

Félidős választás Amerikában – kinyílt a bőségszaru a jelöltek számára

Félidős választás Amerikában – kinyílt a bőségszaru a jelöltek számára

Még az utolsó napokban is ömlik a pénz a keddi félidős választások jelöltjeihez az Egyesült Államokban; végleges adatok természetesen még nem állnak rendelkezésre, de egyes lapinformációk szerint a mostani kampánypénzek értéke megközelítheti akár a 2016-os elnök- és kongresszusi választások kampányára költött summát is. Akkor – a kampányfinanszírozást figyelő Center for Responsive Politics nevű washingtoni kutatócsoport adatai szerint – csaknem hat és félmilliárd dollárt költöttek el az indulók, illetve az őket támogatók.

Amerikai lapinformációk szerint a demokrata párti jelöltekhez beérkező adományok rendkívüli, egyes elemzők szerint soha nem tapasztalt mértékben szárnyalták túl a republikánus politikusoknak gyűjtött támogatásokat. Brian Walsh republikánus stratéga a minap a Politico című lapban arról beszélt, hogy július végétől október elejéig hetven olyan körzetben, ahol a legszorosabb a verseny, csak a televíziós hirdetésekre a republikánus jelöltek hatvan, míg a demokraták százkilencmillió dollárt költöttek. A The New York Times című lap viszont a múlt héten arra mutatott rá: a demokrata jelölteknek ugyan több adományt sikerült gyűjteniük, de a republikánus kampánybizottságok több banki tartalékkal rendelkeztek. A lap hozzátette: Donald Trump elnök szeptemberben nagyon aktívan kampányolt, és neki köszönhetően sokat gyarapodtak a republikánusok kampánykasszái. Az elnök megmozgatta a kisembereket és a nagy adományozókat egyaránt. Az amerikai kampányfinanszírozási törvény értelmében egy ember egy jelöltnek legfeljebb kétezerhétszáz dollárt, egy kampányt szervező politikai akciócsoportnak (PAC) pedig legfeljebb ötezer dollárt adhat. A külön felhatalmazással rendelkező kampánybizottságok egy jelöltet kétezer, egy PAC-et pedig szintén ötezer dollárral támogathatnak, de mellettük vannak az úgynevezett szuper politikai akciócsoportok is (szuper PAC-ek), amelyek egyénektől, cégektől, érdekcsoportoktól korlátlan mennyiségben gyűjthetnek pénzt, az összeget pedig a saját belátásuk szerint költhetik el, nem is kell elszámolniuk azzal. Egyetlen törvényi megkötés van: a szuper PAC-ek - az egyszerű akciócsoportokkal ellentétben közvetlenül a jelölteknek egyetlen dollárt sem adhatnak. Minden, máshová érkező kampánytámogatásról be kell nyújtani az elszámolást a Szövetségi Választási Bizottságnak (FEC).

A szuper PAC-ek kampányfinanszírozási rendszerét a néhai John McCain arizonai republikánus és Russ Feingold wisconsini demokrata párti szenátor vezetésével, kétpárti egyetértésben dolgozták ki és fogadták el a törvényhozók 2002-ben, sok kiskaput nyitva ezzel a rejtett kampánypénzek számára. A mostani félidős választások kampányában feltűnően nagylelkűek voltak a filmvilág és a szórakoztatóipar szereplői. Öntötték a pénzt a demokrata párti jelöltek kampányához. Meryl Streep, Steven Spielberg, Alec Baldwin, Barbra Streisand, Michael Douglas dollárezreket és tízezreket adományoztak. Meryl Streep például tízezer dollárt adott a missouri demokrata szenátor, Claire McCaskill kampányára, az HBO műsorvezetője, Bill Maher egymillió dollárt juttatott egy demokrata szuper PAC-nek, Steven Spielberg kétszázezer dolláros csekket állított ki ugyanennek a szuper PAC-nek. Tom Ford divattervező augusztusban huszonötezer dollárral támogatta a Demokrata Párt kongresszusi kampányát.

Forrás: MTI; Fotó: PS

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.