Amerikai szakértő: A genderlobbisták kemény nyomást tudnak gyakorolni a törvényhozásra
A hatvanas évek szexuális forradalmában látja a gyökerét Emilie Kao, az amerikai Heritage Alapítvány Richard and Helen DeVos Központja a Vallásért és a Civil Társadalomért igazgatója azoknak az új gender-ideológiáknak, melyek most a hagyományos családmodell lezüllesztésével fenyegetnek. A kutató szerint a családvédelmi szabályozás fontos, azonban nem biztos, hogy önmagában elégséges, mivel ezen irányzatok mögött igen erős nemzetközi politikai lobbi áll. Az intézetvezető arról is beszélt a Mandinernek adott interjújában, hogy a csonka családban felnőttek között nagyobb az aránya azoknak, akik szegénységben nőnek fel, rosszabb eredményt érnek el az oktatásban vagy hajlamosabbak a bűnözésre, a széthullott családok száma pedig csak növekedni fog a genderlobbi előretörésével.
Mély ideológiai küzdelem zajlik a család intézménye körül
Emilie Kao az interjúban elmondta: az Egyesült Államokban már régóta kemény ideológiai harcot folytatnak a szélsőséges liberálisok a hagyományos családmodell védelmezőivel szemben. A harc szerinte már évtizedek óta tart, azonban csak az elmúlt pár évben kapott igazán nagy publicitást a küzdelem.
A '60-as évekbeli úgynevezett szexuális forradalom megfosztotta addigi tekintélyüktől az apai és az anyai szerepeket, a nőket pedig arra tanította, hogy ha korán megházasodnak és anyákká válnak, akkor lemaradnak az oktatás és a karrier területén. És természetesen ebből a mozgalomból nőtt ki a szabad nemi irányultság, a gender-identitás ideológiája
– fejtette ki Kao. Utalást tett a genderlobbi szerepére is, mikor kijelentette: bár létezik egyes államokban szabályozás a hagyományos családmodell védelmére, ez nem mindenhol van így.
Sőt, a liberális szemléletű európai és észak-amerikai országokban inkább az LMBTQ+ propaganda erős, annak lobbija pedig a törvényhozás szférájába is beférkőzött. Ezekben a nyugati országokban a genderlobbisták kemény nyomást tudnak gyakorolni a törvényhozásra, hogy a jog megváltoztassa a házasság és a család hagyományos definícióját.
Ehhez viszont természetesen nagyon komoly anyagi és politikai hátszél kell, amelyet az Egyesült Államokban a Demokraták adnak, Európában pedig a balliberális globalista pártok. Ők egy atomizált társadalomban érdekeltek, az énközpontú, individualista világkép propagálásával oly módon tudják lebontani a természetes, evolúciós szükségszerűségként következő családi kötelékeket, hogy azt egy egyébként pozitív, mi több, haladó felfogásnak állítják be.
Ugyanakkor az atomizált társadalom kiszolgáltatottá teszi az embereket, megfosztja a család nyújtotta védőhálótól és a spirituális értelemben vett Embert lélektelen biomasszává, egy számsorrá degradálja a "rendszerben". Ennek a biomasszának a kondicionálása pedig sokkal egyszerűbb, mint egy értékrenddel és szociális hálóval rendelkező személy befolyásolása. A politikai indíttatás tehát adott.
Hasonlóan, bár ennél visszafogottabban nyilatkozott az egyes lobbista szervezetek indíttatásáról Kao is, aki elmondta: a hagyományos emberi jogi koncepció az emberi méltóságból indul ki, azonban ez mostanra átfordult, átestünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára.
A jelenlegi szándék azonban az emberi jogok radikális kiterjesztésére irányul, az egyén autonómiájára hivatkozva. És fő csapásiránya a szexuális irányultság szabad megválasztásának joga, a gender-identitás joga – az LMBTQ-mozgalom a nemi autonómiáról szól. És ilyen radikális jog az abortuszhoz való jog is, minden körülményre tekintet nélkül. Ennek a szemléletmódnak a középpontjában az egyén autonómiája áll, ez az ideológia áll a mozgalom mögött, és ez a jelenség nagyon sokat árt a házasság és a család intézményének
– fejtette ki Kao.
Előnyben a meleglobbi
Kao szót ejtett arról is, hogy mely alapjogok érvényesülése számít fontosabbnak ma nyugaton, szembeállítva a vallásgyakorláshoz való jogot a diszkrimináció tilalmával. A szakértő elmondta: míg előbbit az Egyesült Államokban belefoglalták az alkotmányba, addig a másikat nem, így elvben a vallásgyakorlás szabadságának kéne győzedelmeskednie, ha a két jog ütközne egymással. Ugyanakkor a gyakorlat nem ezt mutatja. Az intézetvezető szerint sok bíró az ítélkezési gyakorlatában vitatott esetekben a melegjogi követeléseknek kedvez, ideológiai szimpátiából, ez pedig szerinte egyre gyakrabban történik meg Amerikában.
Vagyis nyugaton már olyan erős a meleglobbi, hogy gyakran a bíróságok maguk mennek szembe az írott törvényekkel, hogy kiszolgálhassák azt. És nemcsak a bíróságokra gyűrűzött be a gender-ideológiáknak való megfelelési kényszer.
Kao szerint ugyanis a melegjogokat deklaráló törvénytervezet még át sem ment a Kongresszuson, mégis már most hivatalnokok vesztették el állásaikat azért, mert nem voltak hajlandók munkaadóik utasításait lelkiismereti okokból végrehajtani. Az amerikai alkotmány pedig védi a vélemény- és szólásszabadságot, így ezen embereknek a bíróságon elvileg meg kéne nyerniük a munkaügyi pereiket, de sajnos a kulturális nyomás miatt sok bíró már nem mer objektíven, a javukra döntést hozni.
Nyugaton lassan célt ér a genderlobbi
Kao arról is beszélt, hogy az Egyesült Államokban (és egyébként Európában is) olyan szinten sikerült beágyazni a szexuális forradalomból kiburjánzó különböző ideológiáknak, köztük a szélsőséges feminizmusnak és a genderlobbinak, hogy az egyébként erősen házasságcentrikus USA-ban a friss házasságkötések száma az elmúlt években 72-ről 50 százalékra csökkent.
Vagyis csak minden második felnőtt amerikai házas. Az elmúlt évtizedekben született gyerekek 40 százaléka már nem házasságban született, ma ez az arány már 50 százalékos. Óriási hatása van ennek a felnövekvő nemzedékekre, hiszen a generáció tagjainak fele úgy nő már fel, hogy nem látott működőképes családot maga körül. Ezek jelentős része apa nélkül nő fel, apakép nélkül – a statisztikák szerint pedig a csonka családban felnőttek között nagyobb az aránya azoknak, akik szegénységben nőnek fel, rosszabb eredményt érnek el az oktatásban vagy hajlamosabbak a bűnözésre. Talán nem kell mondanom, hogy mindennek közvetlen hatása van az amerikai gazdaságra és a társadalom szövetére is
– vélekedik Kao.
Forrás: Mandiner; Kiemelt kép: Heritage.org
