Pesti Srácok

Nem nyugszanak a román soviniszták, akik az úzvölgyi katonatemető újabb meggyalázására készülnek

Nem nyugszanak a román soviniszták, akik az úzvölgyi katonatemető újabb meggyalázására készülnek

Bukarest kérésére október végére halasztották Románia és Magyarország hadisír-gondozásért felelős illetékes hivatalai az úzvölgyi katonatemető közös bejárását – közölte csütörtökön a Maszol.ro. A portál úgy tudja, hogy a bukaresti Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) nem kapott választ azoknak az országoknak a külképviseletétől, amelyeknek – tudomásuk szerint – halottaik nyugszanak az úzvölgyi katonatemetőben. Október 25-re, a román hadsereg napjára újabb megemlékezést hirdettek a temetőben azok a román nacionalista szervezetek, amelyek az erőszakba torkollott június 6-i román megemlékezést is szervezték. Amint az Ortodox Testvériség (Fratia Ortodoxa) egyesület a Facebook-oldalán terjeszti, Románia a hadsereg napján azt ünnepli, hogy a második világháborúban a román hadsereg Nagykároly térségében az utolsó tenyérnyi román földet is felszabadította a véres magyar megszállás alól, amely a román lakosság megsemmisítésére törekedett. Az egyesület azért hívja Úzvölgyébe a szimpatizánsait, hogy erősítsék meg a román jelenlétet egy olyan térségben, ahol – szerintük – a magyar szélsőségesek a románoknak még csak a belépést sem engedélyezik, annak ellenére, hogy ezt az országot Romániának hívják.

Várkonyi Melinda százados, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kommunikációs felelőse a portálnak elmondta: az eredetileg szeptemberre tervezett közös úzvölgyi terepbejárást a román fél kérésére október utolsó hetére halasztották. A halasztás okairól a magyar fél nem nyilatkozott, de a Maszol úgy tudja, hogy a bukaresti Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) nem kapott választ azoknak az országoknak a külképviseletétől, amelyeknek – tudomásuk szerint – halottaik nyugszanak az úzvölgyi katonatemetőben. Az így nyert időszakban még egy kört akarnak futni a temető nemzetköziesítése ügyében – írta a portál. Október 25-re, a román hadsereg napjára újabb megemlékezést hirdettek a temetőben azok a román nacionalista szervezetek, amelyek az erőszakba torkollott június 6-i román megemlékezést is szervezték. Amint az Ortodox Testvériség (Fratia Ortodoxa) egyesület a Facebook-oldalán terjeszti, Románia a hadsereg napján azt ünnepli, hogy a második világháborúban a román hadsereg Nagykároly térségében az utolsó tenyérnyi román földet is felszabadította a véres magyar megszállás alól, amely a román lakosság megsemmisítésére törekedett. Az egyesület azért hívja Úzvölgyébe a szimpatizánsait, hogy erősítsék meg a román jelenlétet egy olyan térségben, ahol – szerintük – a magyar szélsőségesek a románoknak még csak a belépést sem engedélyezik, annak ellenére, hogy ezt az országot Romániának hívják. A másik szervező egyesület, A Nép Útja (Calea Neamului) a közösségi oldalán azt közölte, hogy a megemlékezést bejelentették a dormánfalvi polgármesteri hivatalnál, és a délután ötre meghirdetett rendezvényen százötven fáklyával fognak felvonulni a temetőben – szerintük – eltemetett román hősök emlékét idézve. Az egyesület kitart amellett – az illetékes román hatóság által is már júniusban megcáfolt – nézet mellett, hogy a temetőben száznegyvenkilenc román katona nyugszik. Egy fémdetektoros kincskereső facebookos bejegyzése alapján úgy tekinti, hogy előkerültek a százötvenedik román hős földi maradványai is. A kincskereső szeptember közepén több fényképet is közölt olyan emberinek tekintett csontokról, fegyver- és lőszermaradványokról, amelyeket állítólag a temető közelében talált.

A román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) június 12-én közzétett összegzésében tisztázta, hogy nem az úzvölgyi temetőben nyugszik az a száznegyvenkilnc román katona, akikre hivatkozva Dormánfalva polgármesteri hivatala ötven betonkereszttel román parcellát hozott létre a temetőben. Az ONCE állítása szerint százharminc román katonát az Úzvölgyétől keletre fekvő, ma már nem létező Úzmező településen temettek el, az ő földi maradványaikat azonban a két világháború között a Bákó megyei Kománfalva katonatemetőjében helyezték örök nyugalomra. A román védelmi tárca honlapján elérhető összegzés szerint – amelyhez a korabeli dokumentumok fénymásolatait is csatolták – tizenegy, Úzvölgyében eltemetett román katonáról tesz említést; az egyik melléklet hét románnak vélt katona nevét és adatait is tartalmazza. A magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka július végén, a Tusványoson szervezett pódiumbeszélgetésen olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek tanúsítják, hogy a románnak tekintett katonák sem valamennyien románok. Közül öten a magyar hadseregben szolgáltak, egy korábbi kutatás pedig további egy katonáról megállapította, hogy az orosz hadsereg tagja volt.

Dormánfalva önkormányzata áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő katonatemetőben, amelyet korábban a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozott. Június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni azt.

PestiSracok facebook image

Forrás: MTI/PS; Fotó: MTI/ Veres Nándor

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.