Pesti Srácok

Schmidt Mária a New York Timesban osztotta ki a nyugati országokat és liberális politikai elitjüket

Schmidt Mária a New York Timesban osztotta ki a nyugati országokat és liberális politikai elitjüket

A Nyugat máig nem tulajdonít jelentőséget a kelet-európai antikommunista forradalomnak – vélekedett Schmidt Mária történész az M5 csatorna Ez itt a kérdés című, hétfő este sugárzott műsorában. A Széchenyi-díjas történészt a csatorna az 1989-es rendszerváltoztatás évfordulója és annak apropóján kérdezte, hogy a Terror Háza Múzeum főigazgatója október közepén cikket jelentetett meg A populizmus védelmében címmel a The New York Times című amerikai újság internetes kiadásában a lap felkérésére. Schmidt Mária jelezte: írását mindazoknak szánta, akikben nyitottság van, "és nemcsak jelzős szerkezetekben gondolkodnak" Magyarországról.

Schmidt Mária szerint illúziónak bizonyult, hogy a magyarok az európai elit részének gondolták magukat a rendszerváltoztatás után; ezt a nyugati államok nem így gondolták.

A történész szerint Nyugaton máig nem tulajdonítanak jelentőséget az "antikommunista forradalmaknak", annak, hogy a kelet-közép-európai országokban nemzeti mozgalmak vívták ki az önállóságot. Mint mondta, a nyugati országok nem is feltételezték, hogy a nemzeti kérdés szétrobbanthatja a szovjet birodalmat, amelyben csak "jegelve volt" a nemzeti kérdés, nem pedig megoldva, mint ahogy azt hangoztatták. Schmidt Mária szerint a 30 évvel ezelőtti harc emancipációs harc volt az egyenjogúságért és a nemzeti szuverenitásért, ahogy ma is ezért harcolnak Magyarországon vagy éppen Lengyelországban, de a szuverenitás jelentőségét képviseli Donald Trump amerikai elnök politikája is. Szerinte a nyugati államok nem értik azt, hogy ha a magyarok egy birodalmi rendszerrel szemben harcolnak, akkor azt miért teszik. Schmidt Mária kitért a sajtószabadság ügyére is, és a német sajtót említve példaként úgy vélekedett, hogy Németországban egysodrúvá vált a sajtó: "nem nagyon" látja a német sajtóban a sokszínűséget, mint például a magyarban, amelyben szerinte "mindenféle véleményt lehet olvasni és mindent meg lehet találni".

PestiSracok facebook image

– fűzte hozzá. Emlékeztetett: a totális diktatúra 45 évig tartó szorítása után a magyaroknak adaptálódniuk kellett a piacgazdasághoz, majd az Európai Unió szabályaihoz, utána 2008-ban a gazdasági válsághoz, majd rátalálniuk a "saját hangjukra". Szerinte ez az adaptációs képesség olyan tapasztalatokkal és önbizalommal ruházta fel a kelet-közép-európai országokat, amelyekben a nyugati államok is találhatnának támpontokat. A Nyugat azonban véleménye szerint elkényelmesedett, hozzászoktak a biztonsághoz, ami kiszolgáltatottabbá teszi őket. Schmidt Mária felvetette a kérdést, hogy a Szovjetunió összeomlása és a kommunizmus bukása miért nem volt "akkora teljesítmény a Nyugat számára, amelyet érdemes lett volna megünnepelni".

– emlékeztetett. Szerinte ez egyszerűen jelenleg nem téma, azért, mert "az az értelmiségi és politikai elit, amelyik most a nyugati országok XXI. századi liberalizmusát jelenti, valójában marxista", és valójában mindig is megengedők voltak ezzel a totális rendszerrel szemben, nem tekintik szalonképtelennek.

Forrás: MTI; Vezető kép: Terror Háza

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.