Tózsa professzor tapasztalatai szerint az 1995 után született Z-generáció tagjai nemcsak azt nem tudják, hol van Szentes vagy Gyula, de Tokajt Eger, Pannonhalmát Balatonfüred helyére jelölik be egy vaktérképen, és az olyan néprajzi tájegységekről, hogy Ormánság, Kalotaszeg vagy Göcsej, elképzelésük sincs. Amikor kisebb tesztekkel, röpdolgozatokkal próbálta mérni magyar identitásuk kognitív szintjét, kiderült, hogy száz hallgató közül egy sem ismeri fel a Rákóczi- vagy a Klapka-induló dallamát. Nem ismerik a híres köztéri szobrainkat, festményeinket, műemléki épületeinket.
Olyan mértékben hiányzik a magyarságukra vonatkozó kulturális ismeretük, mintha sohasem jártak volna általános iskolába, mintha sohasem tettek volna emelt szintű érettségit magyar irodalomból vagy történelemből, és mintha nem 420 pont felett kerültek volna be az egyetemre
– mondta Tózsa István. Dolgozatok és tesztek százaival tudja a professzor alátámasztani azt a totális tájékozatlanságot, amit tapasztalt. Ha például megmutatja a hallgatóknak József Attila szobrát – a dunai rakparton, a Parlament tőszomszédságában –, és megkérdezi, a költő melyik versére asszociálnak, körülbelül ötven diák közül egy tud helyes választ adni. A többség a szobrot sem ismeri fel. Azt, hogy hol van Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája, senki nem tudja, legfeljebb a debreceni hallgatók. Tózsa István szerint a tájékozatlanság olyan elképesztő fokú, mintha a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne.
Azt azért megjegyezte a professzor, hogy az új generáció mindig másképp gondolkodik, mint az előző. Mert nem szükséges tudniuk, hol van Tokaj, mert a mobiltelefon eligazítja őket. Szerintük nincs szükség ilyen fokú tudásra; a lexikai ismeretek a mindentudó mobileszközök meglétével a nemzeti identitásra vonatkozóan is kiment a divatból. Az információhoz jutás nehézsége is befolyásolja, mennyire rögzül a memóriában az új ismeret.
Sajnos a nemzetállami ideával a kormány homokra építkezik, mert a Z-generáció már egyáltalán nem lesz fogékony a nemzettudatra, a nemzeti érzésre és a sokat emlegetett hazaszeretetre. Miközben a kormány hangsúlyozza a nemzetállam fontosságát, a nemzetben való gondolkodást, e téren pont a jövő értelmiségének körében mutatkoznak riasztó jelek
– fogalmazott Tózsa István, aki egy másik megközelítést is alkalmazott:
Egyik órámon megemlítettem, hogy nem szerencsés, ha a parlamentben egy képviselő a miniszterelnök elé tart egy táblát, majd dulakodás kezdődik. Rosszat tesz az országimázsnak, azt üzeni, hogy Magyarország labilis ország, mert még a parlamentben is verekednek a képviselők. Megjegyeztem, hogy a Kádár-rendszerben az ilyen képviselőt letartóztatták volna. Erre élesen beszólt egy hallgató: „És az jobb lenne?” A fiataloknak az a véleményük, hogy az ilyen képviselői viselkedés helyénvaló, hiszen szabad ország vagyunk, mindenki azt csinál, amit akar. A fiatalok mindig a fennálló rend ellen lázadnak, és csak a visszásságokat veszik észre. De ha nem tapasztalt még nagyobb visszásságot, akkor nincs viszonyítási alapja. Mivel kormányellenesek, fennáll a veszélye annak, hogy ezzel együtt a kormány által deklarált nemzeti ideát is elutasítják, ami azt eredményezheti, hogy nem lesz magyarságtudatuk. Mi fogja akkor összetartani a magyar nemzetet azon túl, hogy magyarul beszélnek?
A teljes interjú itt olvasható.
