A büntetés-végrehajtási intézet javaslata ellenére helyezték feltételes szabadlábra a gyermekeit kivégző győri férfit
A büntetés-végrehajtási intézet javaslata ellenére helyezték feltételes szabadlábra H. Gábort, aki a hétvégén meggyilkolta két gyermekét, majd öngyilkosságot követett el – értesült a Magyar Nemzet. Ugyanez a bíróság engedte ki a Cozma-gyilkosság miatt elítélt Sztojka Ivánt is.
A H. Gábort fogva tartó büntetés-végrehajtási (bv.) intézet véleményének figyelmen kívül hagyásával döntött úgy a Szombathelyi Törvényszék, hogy az emberölés kísérlete miatt rá kiszabott ötéves börtönbüntetésének kitöltése előtt szabadlábra helyezi a férfit – értesült a Magyar Nemzet. A következmények ismertek: az elítélt vasárnap kioltotta két gyermeke életét – egynek valamiért megkegyelmezett –, majd felakasztotta magát győri szállásán. Érdemes megjegyezni azt is, hogy nem ez volt az első, nagy vitát kiváltó döntése a Vas megyei bíróságnak: tavaly ugyanott döntöttek a Cozma-gyilkosság harmadrendű vádlottjának, Sztojka Ivánnak a feltételes szabadlábra helyezéséről.
Az első kérdések, amelyek ilyenkor mindenkiben megfogalmazódnak, azok, hogy miért engedték ki; miért nem látták előre, hogy ön- és közveszélyes; valamint az, hogy ki viszi el ezért a balhét. Egyikre sem könnyű válaszolni
– vetette előre a lap névtelenséget kérő igazságügyi forrása. Az ítélet maga – folytatta – egyszerre szolgálja a társadalom védelmét és hivatott arra, hogy az elkövetőt ráébressze tette súlyosságára, társadalomellenességére, és ezen keresztül elvezesse őt a gyógyulás felé, ami ideálisan egy bűntől mentes, társadalmilag hasznos életet jelent.
A tengerentúlon a börtönök egyik megnevezése is erre utal, a correctional facility, magyarul javítóintézet
– fűzte hozzá. A lap forrása kitért arra is, hogy az elítéltekkel börtönéveik alatt pszichológusok és az újabban reintegrációs tiszteknek hívott nevelők foglalkoznak.
Ez nem választás kérdése. Senki sem fogja megkérdezni a rabot, hogy "Akarsz róla beszélni?"
– szögezte le, kiemelve, hogy a rendszerbe bekerülő elítéltek egyik első útja a börtönpszichológushoz vezet, aki végigkíséri őket a szabadságvesztésük ideje alatt.
Ez nem jelent feltétlenül napi vagy heti szintű találkozásokat, de általában eleget ahhoz, hogy a fogvatartott pszichés folyamatairól adekvát képet kapjon a büntetés-végrehajtás
– mondta a forrás. A nevelők viszont egész idő alatt ott állnak az elítéltek mellett, és ugyancsak odafigyelnek a személyiségfejlődésükre, amiről jelentést is tesznek feletteseiknek. Ha valakit nem zártak ki a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, az idő elérkeztével a büntetés-végrehajtási bíróhoz fordulhat, és kérvényezheti a szabadítását.
A bv. bíró a bírósági szervezet része, éppúgy, mint aki az illetőt elítélte, ami azt is jelenti, hogy a törvényes kereteken belül szabadon dönthet a rab sorsáról. H. Gábor esetében például a bv.-intézet javaslatával szemben, a pártfogói véleményt és a férfi előadásait helyezte előtérbe. Furcsállhatjuk ezt, kritizálhatjuk, de a bíró intézkedése – a következményektől függetlenül – jogszerű volt. Ezt állapította meg másodfokú határozatában a Győri Ítélőtábla is, ahová az ügyészség fellebbezése miatt került a kérvény
– fejtette ki a forrás, aki egyébként a gyermekek anyjának szerepét tartja az ügy egyik legérdekesebb elemének. A nő, aki időközben elvált H. Gábortól, a hírek és a Szombathelyi Törvényszék közleménye szerint rendszeresen látogatta a férfit a börtönben, és kiállt mellette abban a perben, amit az ügyészség indított ellene a szülői felügyeleti jog megszüntetése érdekében. Ennek a körülménynek a feltételes szabadságra bocsátás elrendelésénél is szerepe volt. A rendezett családi kapcsolatokra, az apa és gyermekei erős kötődésére a törvényszék és az ítélőtábla határozata egyaránt hivatkozik. A lap forrása a részletek ismeretének hiányában tartózkodott attól, hogy a bíróság döntését minősítse, általánosságban viszont arra hívta fel a figyelmet: a családon belüli erőszak áldozatai, azok, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, gyakran nem tudnak elszakadni az agresszortól.
Újra és újra megbocsátanak neki, hinni akarnak abban, hogy a legutóbbi pofon volt az utolsó. És olyan esetek is ismertek, sajnos, amikor a szülők szakítása torkollik tragédiába, mert az egyikük annyira ragaszkodik a gyermekeihez, hogy inkább megöli őket, és velük magát, semmint hogy elengedje őket a másik féllel
– vélekedett a forrás.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Krizsán Csaba
