Pesti Srácok

A mélykúti júdásfa lett idén az Év fája

A mélykúti júdásfa lett idén az Év fája

Az Ökotárs Alapítvány az Év fája versennyel a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet. Az Év fája címmel kitüntetett mélykúti júdásfát valószínűleg a vajdasági Szabadkáról érkezett, Mélykúton szolgálatot teljesítő ferencesrendi szerzetesek hozták magukkal és ültették el a településen a Grassalkovich család által építtetett templom északi oldalán az 1760-70-es években.

A néphit szerint a júdásfa virágai Krisztus Urunk vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a júdáspénzre utalnak. Mint írják, kisebb csoda, hogy ez a mediterrán növény a templom északi, időjárásnak, hidegnek jobban kitett oldalán egyáltalán megmaradt, és mind a mai napig megvan. Érdekesség, hogy a júdásfa a közel ötezer lelkes kisváros, Mélykút mértani középpontján helyezkedik el. A templomdomb az általános iskola közelsége és a templom központisága miatt kedvelt pihenő és játszóhelye a település lakóinak.

Az online szavazáson az Év fája címen kívül, a Hős fa címet a balatonszemesi Bagolyvári Promenád fasora, az Országos Erdészeti Egyesület különdíját pedig a debreceni Déri téri kocsányos tölgy kapta.

Az Ökotárs versenyén idén harmincnyolc jelölt indult, a szakmai zsűri választotta ki a tíz döntőst. Ezek közül a közönség július 1. és október 1. között online szavazással választotta ki kedvencét. Ebben az évben a korábbiakhoz képest rekord mennyiségű, húszezer-négyszázhatvannégy szavazat érkezett, és különösen a dobogós helyeken álló fák támogatottsága változott folyamatosan a szavazás hetei alatt. A mélykúti júdásfa mögött a debreceni Déri tér tölgyfája lett a második, a geszti Tisza-kastély platánjai pedig harmadik helyezést értek el.

PestiSracok facebook image

Forrás: MTI; Fotó: Facebook

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.