Pesti Srácok

Elhunyt George Blake, a KGB-nek kémkedő brit kettős ügynök

Elhunyt George Blake, a KGB-nek kémkedő brit kettős ügynök

Elhunyt George Blake, a hidegháborús korszak egyik leghíresebb brit kettős ügynöke, akinek tevékenysége teljesen szétzilálta a brit hírszerzés kelet-európai ügynökhálózatát. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2007-ben a Barátság érdemrenddel tüntette ki az egykori kettős ügynököt.

Blake 1922-ben született George Behar néven a hollandiai Rotterdamban. Édesapja, Albert Behar a brit hadsereg kötelékében harcolt az I. világháborúban, és a háború után brit állampolgárságban részesült. George Blake a II. világháború idején a holland ellenállásnak dolgozott, majd 1942-ben kalandos úton, Belgiumon, Franciaországon, Spanyolországon és Gibraltáron keresztül Londonba menekült. Nagy-Britanniában – immár Blake néven – csatlakozott a brit királyi haditengerészethez, majd 1944-ben a brit külső hírszerzés, az MI6 ügynöke lett. Ebben a minőségében került Nagy-Britannia szöuli diplomáciai képviseletére alkonzuli beosztásban, ám tényleges feladata hírszerzési információk gyűjtése volt Észak-Koreáról, Kínáról és a szovjet hadsereg távol-keleti mozgásáról.

A koreai háború kitörése után az északiak fogságába került és három évet töltött hadifogolyként Észak-Koreában. Későbbi beszámolói szerint az észak-koreai településeket érő, sok civil áldozattal járó amerikai légitámadások hatására érlelődött meg benne az a meggyőződés, hogy "rossz oldalon" áll, és ezért állt a szovjet állambiztonsági szervezet, a KGB szolgálatába. A koreai háború után az MI6 Berlinbe küldte, azzal a feladattal, hogy szovjet ügynököket toborozzon kettős ügynöki tevékenységekre, ám ekkor már maga is kettős ügynökként dolgozott, és részletesen beszámolt KGB-s kapcsolattartóinak Nagy-Britannia és az Egyesült Államok németországi felderítési tevékenységéről.

A brit hírszerzési szakirodalom egyértelműen Blake nevéhez köti, hogy az 1950-es évek végére teljesen megsemmisült az MI6 kelet-európai ügynökhálózata. Nem hivatalos, de nem is cáfolt adatok szerint George Blake kilenc év alatt legalább negyven – de nagyobb valószínűséggel ennél is sokkal több –, Kelet-Európában dolgozó MI6-ügynök kilétét fedte fel a szovjet hírszerzésnek. A BBC televíziónak harminc évvel ezelőtt egy interjúban Blake maga is azt mondta, hogy közelebb járhat az ötszázhoz azoknak a nyugati ügynököknek a száma, akikről információt szolgáltatott a szovjet és a kelet-európai titkosszolgálatoknak. Blake-re azután vetült a gyanú árnyéka, hogy a lengyel felderítés egyik ügynöke, Michael Goleniewski nyugatra szökött, és felfedte Blake tevékenységét. George Blake-re 42 évi börtönbüntetést szabtak ki, de 1966-ban megszökött a hírhedt londoni Wormwood Scrubs börtönből, és a Szovjetunióba távozott.

PestiSracok facebook image

George Blake nevét együtt szokták emlegetni a Cambridge Five néven ismert legendás "ötös fogat" tagjaiéval. A Cambridge Five már 1939-től a szovjet felderítés leghatékonyabb előretolt bástyája volt Nagy-Britanniában, de Blake valójában soha nem volt a Kim Philby, Guy Burgess, Donald MacLean, Anthony Blunt és John Cairncross alkotta kémcsoport tagja. Az egykori cambridge-i diákok tevékenységéről a brit elhárításnak csak az ötvenes évtized elejére támadt némi fogalma. Ekkor Maclean és Burgess – Philby figyelmeztetésére – szintén Moszkvába menekült, majd 1963-ban Philby is követte őket. Anthony Bluntot csak 1979-ben azonosították hivatalosan is a "negyedik emberként"; Cairncross, az ötödik úgy halt meg 1996-ban, hogy soha nem ismerte be teljes jogú tagságát a "cambridge-i ötök" csoportjában.

George Blake szombati halálával a hidegháborús korszak brit kettősügynök-nemzedékének utolsó tagja távozott az élők sorából. Blake 98 évesen, Oroszországban halt meg. Halálhírét szombaton jelentették be orosz médiaforrásokat idézve Londonban.

Forrás/fotó: MTI

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)