Pesti Srácok

Morawiecki: emlékezni kell a kommunizmus büntetés nélkül maradt bűntetteire is

Morawiecki: emlékezni kell a kommunizmus büntetés nélkül maradt bűntetteire is

Meg kell őrizni a kommunizmus áldozatainak emlékét, de meg kell tartani az emlékezetekben a rezsim büntetés nélkül maradt bűntetteit is – jelentette ki Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő szerdán, az észak-lengyelországi Gdanskban, a tengermelléki munkásfelkelések brutális leverésének 50. évfordulóján rendezett megemlékezésen.

A miniszterelnök az 1970 decemberében elesett hajógyári munkások híres gdanski emlékművénél, az 1980-ban felállított, 45 méter magas hármas keresztnél felidézte: a tengermelléki sortüzek során a kommunista hatalom 45 ember életét oltotta ki.

– hangsúlyozta Morawiecki. Rámutatott: az 1970-es tengermelléki sortüzek áldozatainak véréből tíz évvel később megszületett a Szolidaritás, a független szakszervezet és a hozzá kötődő társadalmi mozgalom, amely végül elvezette a lengyeleket a szabadsághoz. Mint a kormányfő hozzátette, az 1989-es rendszerváltás utáni lengyel bíróságok képtelenek voltak elmarasztalni a döntéshozókat, azokat, akik ténylegesen felelősek voltak a védtelen, ártatlan embereket sújtó lövöldözésért, pedig az igazságtétel szükséges lenne a mai Lengyelország számára is, egyebek között azért, hogy az állam az igazságosságra építkezhessen.

PestiSracok facebook image

A lengyel munkások tiltakozásait 1970 decemberében az váltotta ki, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága a mindennapi fogyasztási cikkek, mindenekelőtt a hústermékek árának drasztikus emeléséről döntött. Az egész tengermelléken, sőt, elszórtan az ország más részein is elterjedt sztrájkhullám leverésére a hatalmi szervek éles lőszereket, brutális verést, tömeges letartóztatásokat alkalmaztak; a 45 halálos áldozaton kívül 1165 ember megsebesült, és mintegy háromezren börtönbe kerültek. A legtragikusabb események december 17-én zajlottak le, az aznapi sortüzekben Gdynia kikötővárosban 18, Szczecin városában pedig 13 embert gyilkoltak meg. A tengermelléki sortüzek felelőseit – köztük az akkori védelmi minisztert, Wojciech Jaruzelski tábornokot, későbbi kommunista miniszterelnököt és egyben pártfőtitkárt, majd az 1989-es kerekasztal-beszélgetés következtében elnököt is – a rendszerváltás után sem ítélték el, kivéve két, a közvetlen katonai akcióban részt vevő tisztet, akiket nem jogerősen feltételes szabadságvesztésre ítéltek. Az 1970-es tengermelléki sortüzek évfordulójáról csütörtökön Andrzej Duda lengyel elnök is megemlékezik Gdanskban és Gdyniában.

Forrás: MTI; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.