Dokumentumsorozat a Kádár-rendszer romboló kultúrpolitikájáról: Aczél szellemi utódai nem az eszmét örökölték, hanem ami a terepasztalon maradt
Budapest, 1980. október 17.
A Magyar Távirati Iroda (MTI) megalapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi ünnepségen Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese (k) beszédet mond. Az elnökségben helyet foglal Lakatos Ernõ, az MTI vezérigazgatója (j) és Nagy János (b) külügyminisztériumi államtitkár.
MTI Fotó: Manek Attila
A hirado.hu dokumentumsorozatának első részében a Kádár-rendszer romboló kultúrpolitikáját mutatta be, amiben Aczél Györggyel készített utolsó, eddig soha nem hallott hangfelvételekből mutattak be részletet. A dokumentumfilmben a kádári korról és átmentett szelleméről a posztkommunista Hálózat kutatója, portálunk főmunkatársa, Mező Gábor beszélt.
Aczél György történetének és szerepének megismerése szükségszerű, ha meg akarjuk érteni a magyar félmúlt mechanizmusait. A kádári arisztokrácia és Richelieu bíborosának szellemisége harminc évvel a rendszerváltozás után is tovább burjánzik a szocializmus építményének omladékain – a kultúra territóriumában. Aczél György öröksége a Kádár-rendszerben szocializálódott, abban önmagára ismerő értelmiség érdekeinek megfelelően felállított terepasztal. Egy olyan mesterséges védvonal fűződik nevéhez, amelyben a “Három T” harci filozófiája teszi bevehetetlen erőddé a jobboldal számára a magyar kultúrát. A jobboldal kívül találta magát mindabból, ami “magyar”. Ebből a kiűzetésből pedig napjaink “kultúrkampfja” következik, amelyben a kultúra háborús övezet, no-go zóna. A hirado.hu a Mikrofilm című dokumentumfilm-sorozatának első részében Aczél György unokája, Békés Bence idézi fel személyes emlékei révén a nagyhatalmú kultúrpolitikus alakját, a PestiSrácok főmunkatársa, Mező Gábor pedig a kádári korról és annak átmentett szelleméről nyilatkozott. A félórás filmben Aczél Györggyel készített utolsó, soha nem hallott hangfelvételből is bemutatnak részleteket.
Fotó: MTI/Manek Attila
