Szociológus: a székelyek és románok aszimmetrikus párhuzamos világokban élnek
Kiss Tamás kolozsvári szociológus szerint az erdélyi magyarok és románok párhuzamos világokban élnek, de ezek a világok aszimmetrikusak a két nyelv eltérő státusából fakadóan. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója a Krónika napilapnak nyilatkozott az 1990-es marosvásárhelyi véres román-magyar összecsapás, a fekete március évfordulója alkalmából. Az elemzés péntek este jelent meg a lap internetes oldalán.
Kiss Tamás szerint 1990 óta a két közösség közötti távolság növekedett Marosvásárhelyen. A fekete március ennek a távolodási folyamatnak a kezdete volt. Az eltelt 31 évben viszont kiépült a párhuzamos magyar világ intézményrendszere, önálló magyar iskolák alakultak, és kulturális, sport-, gazdasági területen is sok magyar intézmény jött létre. A szociológus úgy vélte, a párhuzamos világok azért nem egyenrangúak, mert nincsen egyenlő státusa a román és a magyar nyelvnek, a közszférában a román nyelv dominanciája érvényesül. Szerinte a román-magyar viszonyban megmutatkozó egyenlőtlenségek többsége is erre vezethető vissza.
A románoknak nem kell soha kilépniük saját világukból, komfortzónájukból, a magyaroknak pedig minduntalan (...), hiszen a hivatalos ügyeiket románul intézik
– mutatott rá. Mint magyarázta, a magyar világ benne van valamiképpen a román világban, de a székelyföldi románságot leszámítva a románoknak ezzel nem is kell szembesülniük. A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet által végzett Kisebbségi Monitor 2020 kutatás eredményeit idézve kijelentette: Romániában erőteljes a magyar nyelv használatával kapcsolatos intolerancia. A megkérdezett románok egyharmada mondta, hogy zavarja, ha körülötte magyarul beszélnek, miközben jóval kisebb azoknak az aránya, akiket általában zavar, ha idegen nyelven beszélnek körülötte. A kutatás kimutatta: a románok döntő többsége a létező magyar nyelvhasználati jogokat is elutasítja.
1990. március 19-én husángokkal és fejszékkel felszerelt román falusi férfiakat szállítottak Marosvásárhelyre, hogy védjék meg a várost a magyaroktól. Az erőszakosan fellépő, sok esetben ittas férfiak feldúlták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházát, súlyosan bántalmazták Sütő András írót. A magyarellenes pogromkísérlet másnap is folytatódott, ekkor azonban magyar ellentüntetés is szerveződött. A magyar tüntetők a segítségükre érkező cigányokkal kikergették Marosvásárhely főteréről a husángos román parasztokat és a velük szimpatizáló marosvásárhelyi román tüntetőket. Az események után a román igazságszolgáltatás kizárólag a magyar ellenreakciót vizsgálta, a husángos, fejszés falusi románok felbujtóit nem azonosította. Az ügyészségi vizsgálatok során harminc ember ellen emeltek vádat, akik valamennyien magyar, illetve roma nemzetiségűek voltak. Két embert tíz, egyet hat, a többit pedig két, illetve egy év börtönbüntetésre ítélték. A marosvásárhelyi Fekete Márciusra hivatkozva alakította újra a bukaresti kormányzat a román belügyi titkosszolgálatot, a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). A korábbi titkosszolgálat, a kommunista politikai rendőrségként működő Securitate a diktatúra bukása után megszűnt. Marosvásárhelyen a véres összecsapást követő kivándorlási hullám következtében kerültek számbeli kisebbségbe a magyarok, akik ma a város lakosságának 43 százalékát teszik ki.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Veres Nándor
