Heisler András: a hatalmat mindig kontrollálni kell
Budapest, 2017. július 19.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke köszönti Orbán Viktor miniszterelnököt és a magyar kormányfõ vendégeként hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Goldmark termében 2017. július 19-én. A magyar miniszterelnök és izraeli vendége a látogatással a Mazsihisz meghívásának tesz eleget.
MTI Fotó: Mohai Balázs
A holokauszt tanulsága, hogy a hatalomban soha nem szabad feltétel nélkül megbízni, azt mindig kontrollálni kell – mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, Budapesten.
A Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség közös, a Dohány utcai zsinagóga kertjében tartott, szűk körű – online is közvetített – megemlékezésén Heisler András a történelem különös tragédiájának nevezte, hogy a vészkorszak idején Magyarországról négyszázharmincezer embert néven nevezhető ellenállás nélkül lehetett bevagonírozni.
A megkülönböztetett, megalázott, majd kirabolt tömegek jogkövető állampolgárokként, a magyar hatóságok által hozott intézkedéseket tudomásul véve szálltak be a vagonokba, abban a tudatban, hogy külföldi munkára vezénylik őket. Tudomásul vették a hatóság rendelkezéseit, a hatalom intézkedéseit, és csak Auschwitzban szembesültek a valósággal
– tette hozzá. A Mazsihisz elnöke úgy fogalmazott, örök tanulság ez, nemcsak a zsidóknak, de talán az egész emberiségnek: a hatalomban soha nem szabad feltétel nélkül megbízni, azt mindig kontrollálni kell. Ahol ez a kontroll hiányzik, ott a történelmi tragédiák kockázata, mint parlagfű a mezőn, csak egyre nő.
Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija arról beszélt: azokra emlékezünk, akiket a vészkorszak után született generáció nem ismer. Mi csak történeteket hallottunk arról, hogy miért nincsenek nagyszüleik, hogy a családi asztalt miért olyan kevesen üljük körül egy-egy ünnepen. Csak nevek és történetek vannak, amelyekhez nem társulnak arcok és emlékek. Az egyetlen, ami összeköt velük valamennyiünket, akik itt vagyunk, az, hogy zsidók vagyunk. Kitért arra is: az emléknapon, az áldozatok siratása mellett azt is gondoljuk el, hogy milyen szerencsések is vagyunk. Szerencsések azok, akik túlélték a túlélhetetlent, és szerencsések vagyunk mi, hogy a szüleink túlélték a túlélhetetlent. Ezért a megemlékezésen elhangzó kádis nemcsak könyörgés, hogy meggyilkolt szeretteink lelkét mind magasabbra emeljék az égi szférákban, hanem hálaadás, amiért rajtunk, ma élő zsidókon megnyilvánul az isteni kegyelem, hogy itt vagyunk, itt lehetünk, és gyermekeink, unokáink, távoli leszármazottaink is itt maradnak.
Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete angol nyelvű beszédében azt mondta, hogy gyászolnak, emlékeznek. Nem csupán ismerős emberekre, hanem olyanokra is, akikről semmit sem lehet tudni, mert az egész családjukkal együtt megölték őket.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját 2001 óta minden évben április 16-án tartják, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Mohai Balázs
