Két szék között könnyen a pad alá eshet a Jobbik

Több mint egy éve vette át a Jobbik vezetését Jakab Péter, beteljesítve a párt korábban megindult balrafordulását. Napjainkban az egykori radikális erő a balliberális együttműködés szerves részévé, Gyurcsány Ferenc természetes szövetségesévé vált. De vajon kifizetődő volt-e a Jobbik stratégiája az elmúlt hónapokban, illetve egyáltalán komolyan vehető szereplője-e még a párt a hazai politikai erőtérnek? A pártelnök nemrég azt állította, hogy a Jobbik egységes, fegyelmezett párt lett, továbbá, hogy most kezd beérni az elmúlt egy évben elvégzett munka gyümölcse – emlékeztet a Magyar Nemzet. Erdős Gergely szerint kétségtelen tény, hogy a párt számos alapszervezetének feloszlása, a korábban meghatározó politikusok kilépése, illetve kizárása ahhoz vezetett, hogy egyre inkább elnémultak a Jobbikon belül azok a hangok, amelyek a gyurcsányi hatalmi gépezetben való feloldódást kifogásolták. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az irányváltással a párt idegen terepre tévedt, Gyurcsány Ferenc térfelén ugyanis maga a volt miniszterelnök írja a szabályokat – jelenti ki az elemző, aki szerint az exradikális formáció legfeljebb csak a másodhegedűs szerepét töltheti be a Gyurcsány-listán, amely körülmény még okozhat kellemetlen meglepetéseket a Jobbiknak. További problémát jelent, hogy miután a 2019-es európai parlamenti választáson a párt leszerepelt (a korábbi három helyett pusztán egy képviselőt küldhetett az uniós testületbe), képtelen volt rendezni sorait és az ellenzéki oldal kezdeményező, irányító szereplőjévé válni.

Erdős Gergely úgy véli, ennek tükrében nem meglepő, hogy a Századvég pártpreferencia-kutatásai azt mutatják: a balliberális oldalon három közepesen gyenge párt – DK, Momentum, Jobbik – fej fej mellett áll a szavazóbázisát tekintve, és hónapról hónapra változik, melyik erő tud hajszállal több szimpatizánst felmutatni. Általános jelenségnek tekinthető ugyan, hogy – feltételezhetően politikai megrendelésre – az országos politikai közvélemény-kutatások piacán ismeretlen szereplők is közzétesznek az egyes pártok támogatottságára vonatkozó adatokat, ám ezek komolysága és megalapozottsága megkérdőjelezhető – hangsúlyozza az elemző, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a Jobbik nevéhez már évek óta nem köthetők olyan önálló kezdeményezések, amelyek érdemben meghatározták volna – akár csak a baloldalon – a közbeszédet. Erdős Gergely az elemzésében Jakab Péter „parizerkampányára” is kitér. Mint írja, ez a lépés leginkább a kisvárosi és falusi nem baloldali szavazók populista megszólításaként és a balliberális összefogásba tereléseként értelmezhető, míg a különböző szociális jelszavak hangoztatása a baloldali érzelmű választók megnyerésére tett kétségbeesett kísérletnek tekinthető. Az elemző úgy véli, e kommunikációs fogások eredményessége erősen kérdéses, továbbá kiemelendő, hogy a baloldali szavazók kimondottan érzékenyek azokra a szélsőséges megnyilvánulásokra, amelyek korábban a Jobbik arculatának a lényegét képezték.

Ráadásul a balliberális oldalon jelenleg túlkínálat van: a DK, a Momentum, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP ugyanezen választókat igyekszik megszólítani, olyan versenyszituációt teremtve ezzel, amiből a terhes múlttal rendelkező, bizonytalan identitású és infrastrukturálisan legyengült Jobbik aligha kerülhet ki győztesen. Mindezek fényében elmondható, hogy a Jobbik egyfajta csapdahelyzetbe manőverezte magát – összegez Erdős Gergely a Magyar Nemzetnek. A párt az egykori bázisa döntő részét képező jobboldali választóit elvesztette, a baloldali szavazók megnyerésére azonban kevés reményük lehet a felmerülő hitelességi aggályok, továbbá szövetségeseik szorítása miatt. Jakab Péter és pártja nagy árat fog fizetni a gyurcsányi fordulat fegyelmezett végrehajtásáért, így két szék közül könnyen a pad alá eshetnek – zárul az elemzés.

Forrás: Magyar Nemzet ; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu