Békés Márton: az internacionalisták közöttünk vannak
A Momentum a világot még mindig nem érti, de a 3 százaléka után most már befolyásról álmodik (fotó:
MTI / Mónus Márton)
A Biden-adminisztráció nemzetközi feszültségkeltése, ennek nyomán a közvetlen lekötelezettjének számító Ukrajna háborús készülődése, valamint az unió globalista erőinek támadásba lendülése fellelkesítették, vagy egyenesen feladattal látták el a hazai ellenzéket. Washington és Brüsszel offenzívájának árnyékában helyi klienseik szintén mozgolódnak, amelyre számos alkalmuk kínálkozik: a keleti vakcinák ellenzésétől kezdve az infrastrukturális, energetikai és felsőoktatási beruházások elutasításáig. Céljuk a geopolitikai konfliktusok Magyarországra importálása, ezzel pedig a zavarkeltés és a kormány cselekvőképességének akadályozása. A régi leninista stratégiát alkalmazzák, mely szerint minél rosszabb, annál jobb – olvasható Békés Márton a XXI. Század Intézet honlapján megjelent elemzésében.
Békés Márton cikkében azt írta: a 2010-es évek egyértelműen az 1989–91-ben létrejött, hidegháború utáni korszak lebomlását, integrációs kereteinek meglazulását, gazdasági erejének kimerülését és ideológiájának meggyengülését eredményezték. Mindennek kísérőjelensége volt az európai szuverenista hullám, a Brexit megvalósulása, Donald Trump elnöki adminisztrációja, és ide sorolható a Magyarországon mára kialakult politikai rendszer is. Magyarország ma is egy új kor mintateremtőjeként lép fel. 2019-től kezdődően azonban a globális erőtér válaszcsapásokkal reagált az új nemzeti erők törekvéseire: az unióban az Európai Néppárt fék nélkül csúszik balra, az Egyesült Államokban pedig a Trump-éra végeztével a 2017–20 között kiszorított mélyállam a felszínre került, sőt, megszerezte a kormányzati hatalmat is.
Mélyállamok a mélyállamon belül
A Biden-adminisztráció külügyi irányvonala egyelőre nem látszik többnek, mint a Clinton–Obama-féle erőpolitizálás, azonban új vonások is felfedezhetők benne. Olyanok, amelyek ezúttal nem annyira a hivatalos állami, hanem a hivatásos nem állami szereplők tematikájába, napirendjébe és retorikájába illeszkednek. Ez utóbbiak az NGO-k, multinacionális vállalatok, Soros-aktivisták és lobbisták, szakértők világához tartoznak, amelyek eddig afféle mélyállamot képeztek a mélyállamon belül is. Biden alatt az amerikai külügyi apparátus a nem kormányzati szervezetekre jellemző progresszió legújabb változatát képviseli.
A nevezettek tevékenységének köszönhető, hogy a demokrata párti State Departmentekre mindig is jellemző emberjogi napirend kiegészül a jogállamiság elvárásával, amelynek kétes eredménye már látható is. Az új külügyminiszter, Antony Blinken első dolga volt például emberi jogi jelentést készíteni, elmarasztalva többek között Magyarországot, amelyet a szenátus demokrata párti vezetője harmadik világbeli autokráciának nevezett.
A kesztyűbáb ellenzék
A Biden-adminisztráció hivatalba lépése látványos lökést adott az európai baloldali-liberális pártoknak, ennek laboratóriumi megvalósulásának éppen Magyarország tekinthető. Egyfelől, mert itt a demokrata adminisztrációk és a baloldali ellenzék együttműködése jelentős múltra tekint vissza, másfelől, mert míg Ukrajnában Washington a kormánytámogatásban egészen a kabinetek személyi összeállításáig és Kijev háborús politikájának ösztönzéséig is hajlandó elmenni, addig Magyarországon újabban még az ellenzéki pártok taktikai megsegítésétől, sőt, médiája finanszírozásától sem riad vissza. Jelzésértékű Karácsony Gergely egy 2021. március 3-i kijelentése, a főpolgármester ekkor azt mondta:
Meggyőződésem, hogy az új amerikai adminisztráció politikája az egész világon pozitív hatásokkal jár majd, legyen szó akár klímavédelemről, akár a járvány elleni védekezéssel kapcsolatos nemzetközi koordinációról, akár a jogállamiság és a demokrácia védelméről.
A magyarországi ellenzék főbb témái között rendre megtaláljuk a kínai és az orosz beruházások szakmaiatlan ellenzését, ugyanakkor pedig a szuverenitáscsökkenéssel járó eurointegrációk kritikátlan támogatását. Ezzel szemben a kormány a mindenkori magyar nemzeti érdek és nem ideológiák, vagy más országok elvárásai szerint gyakorolja a felelős külpolitikát: onnan vesz gázt, ahol eladnak és el is lehet juttatni hozzánk, ott vesz vakcinát, ahol van belőle, főszabály szerint pedig mindenkivel kereskedik és sehol sem avatkozik belügyekbe.
A külföldi kapcsolatok mozgósításában a Momentum a legaktívabb
A Momentum elnöke, Fekete-Győr András 2021. január 20-án az első volt, aki üdvözölte az új amerikai adminisztrációt, mondván:
A Momentum Biden természetes szövetségese lesz, és ugyanazokért fog küzdeni: a nyugati szövetségi rendszer, így a NATO megerősítéséért, az orosz és kínai befolyás leépítéséért, a világ demokratikus intézményeinek megszilárdításáért, a globális felmelegedés megállításáért.
A nemzetközi érdekeket, vagy egy másik ország érdekeit szolgáló pártok és politikai megbízóik cselekvési módszertana két szempontból kell, hogy egyensúlyt tartson, egyszerűen szólva azért, hogy ne lógjon ki a lóláb. Először: képviselt témáik között arányaiban ne kerüljenek túlsúlyba a külföldi érdekűek; másodszor: azok direkt felvállalása helyett áttételesen szolgálják ki őket, különben lelepleződnek, akárcsak a Momentum. Ez a párt ugyanis olyan mennyiségben és minőségben képviseli a transzatlanti politikai, gazdasági és kulturális ügyeket, hogy úgy tűnik, tevékenységüket nem is magyarországi fogyasztásra szánják. Nem a magyar választók, hanem másvalaki nevében beszélnek. Mi lehet mégis mindennek a célja? Geopolitikai feszültségkeltés, pontosabban Magyarország bevonása a nemzetközi konfliktusokba, s ezzel hangolni a 2022-es választásokra.
A jelekből olvasva lehetetlen másra gondolni, mint hogy az egyetlen nemzetközi párttá összeálló ellenzék a Biden-adminisztráció, a továbbharcoló Soros-hálózat és az európai uniós struktúrák közös, alkalomadtán össze is hangolt érdek-kijárójaként dolgozik, amelynek célja nem más, mint Magyarország szuverenitásának csökkentése, de legalábbis destabilizálása. A 2020-as esztendő egészében és 2021 első negyedévében a globális tőkeérdekeket szolgáló destabilizáció azonban mégis úgy látszik, nem pontosan a forgatókönyv szerint halad. A zárt társadalmakat nem sikerült felnyitni: a demokratikus berendezkedésű közép-európai országokban – mint Lengyelország, Magyarország, Szerbia – sem sikerült krízist előidézni, és közben az is kiderült, hogy a színes forradalmakból születő államrendszer-típus lényege éppen a folyamatos instabilitás, a szuverenitásvesztés és a kiszolgáltatottság növekedése.
Minden színes forradalom eredménye a permanens válság
A 2000 óta látható színes forradalmak valójában a hibrid hadviselés egyik eszközét jelentik. Első generációjuk sikerei után kifulladóban vannak, így mostantól a forradalmat minél inkább elrejtik, kiszervezik, az operatív megvalósítást pedig a helyettesítőkre bízzák. Őket pedig már nem kell kinevelni: így jönnek világra. Egy transzpolitikai projekt eredményei, amelynek kulturális tenyésztalaja a global culture, a nemzetközi oktatási hálózat és a kozmopolita attitűd.
A hibrid hadviselés stratégiája semmiképpen nem a győzelem fegyveres kikényszerítése, ám nem is feltétlenül a győzelem nem fegyveres úton való kivívása, a cél itt inkább a konfliktus állandósítása, a folyamatos destabilizálás. Azon a geopolitikai sakktáblán, ahol Ukrajna részéről a nyílt háborús készülődés és az orosz vakcina politikai elutasítása éppen úgy szóba jön, mint uniós részről a jogállamisági mechanizmus fegyverként való alkalmazása és a kínai vakcina engedélyének oltáskrízist okozó megtagadása, nem kell csodálkoznunk, ha idehaza önkéntes szolgálatot vállaló gyalogok tünedeznek fel. Az internacionalisták közöttünk vannak.
Forrás: xxiszazadintezet.hu; Fotó: MTI/Mónus Márton
