Pesti Srácok

Rétvári: a náci és a kommunista eszmék követői mindig egymásra találnak

Rétvári: a náci és a kommunista eszmék követői mindig egymásra találnak

A náci és a kommunista eszmék követői a történelemben időről időre mindig egymásra találnak – jelentette ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából hétfőn Budapesten. Rétvári Bence – annak kapcsán, hogy 1939-ben ezen a napon írta alá a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország a Molotov-Ribbentrop néven ismert paktumot – a Terror Háza Múzeumban rendezett eseményen azt mondta: a két nagy diktatúra úgy kezdte a második világháborút, hogy egymás szövetségese volt, a paktum titkos záradékában felosztották egymás között Közép-Európát és Lengyelországot. A barna és a vörös diktatúra nagyon jól megértette egymást, és egységesek voltak abban, hogy pont azt támadták, ami Európát európaivá tette: keresztény alapjait, gyökereit, intézményesen is üldözték az egyházat – hangoztatta az államtitkár.

Rétvári Bence a lengyelek, a magyarok és a közép-európai nemzetek érdekének nevezte, hogy önálló szuverén nemzetállamok legyenek. Minden esetben ezen országok pusztulását okozta, ha valamelyik birodalmi eszméhez próbáltak meg közeledni – jegyezte meg. Felidézte: a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja 2011-ben magyar-lengyel-litván közös kezdeményezésre jöhetett létre, akkor, amikor Magyarország töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztségét. Mindaddig ez senkinek nem jutott eszébe – hangoztatta, azt is megjegyezve, hogy a két diktatúrával szembeni kettős mérce a mai napig is tapasztalható. Az emléknap fontosságáról szólva úgy fogalmazott: azt jelképezi számunkra, hogy a kommunista és a náci diktatúra áldozatai egyaránt minden EU-s tagállamnak ugyanúgy fájnak. Ezen a ponton a kereszténydemokrata politikus azt mondta, hogy a náci és a kommunista eszmék követői a történelemben időről időre mindig egymásra találnak. A jelenre kitérve szólt arról is, hogy Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke Karl Marx-képet posztolt, mintegy közösséget vállalt a marxizmus és a kommunizmus eszmei alapvetőivel. Majd Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság korábbi elnökét idézte, akinek szavai szerint Marx nem felelős azokért a tettekért, amelyeket az ő örököseinek mondók követtek el. Rétvári Bence leszögezte: a világ minden kontinensén az tapasztalható, hogy minden esetben diktatúrához vezet, ha a marxizmus hatalomra kerül. Álláspontja szerint ez azért van így, mert a kommunizmus alapvetően demokráciaellenes és vallásellenes, keresztény- és zsidóellenes, valamint családellenes.

Schmidt Mária kormánybiztos, a Terror Háza Múzeum alapító-főigazgatója előadásában részletesen ismertette a két diktatúra ideológiai hasonlóságát, embertelenségét, kollektív megbélyegzését, gyűlöletét és kirekesztését, illetve a vélt és valós ellenségeikkel szemben gyakorolt – addig ismeretlen arányú – erőszakot, valamint erkölcstelen cinizmusát. E diktatórikus rendszerek vezetőire utalva úgy fogalmazott: semmirekellő, hitvány alakok közel ötven évet vettek el tőlünk, magyaroktól; tetteikre és szavaikra nincs mentség. Schmidt Mária egyúttal élesen bírálta e rendszerek relativizálóit is, akiknek – mint mondta – semmi keresnivalójuk közöttünk. A történész a Terror Háza Múzeum diktatúrákat bemutató tevékenységét is méltatva kiemelte, hogy ezek az eszmék soha többé nem jöhetnek vissza. Közölte, ezek a diktatúrák olyanok, mint egy zombikolónia mutációi. Hozzátette: ezek egy tőről fakadnak és egy a lényegük: tagadni mindent, ami emberi, demokratikus és szabad, kisajátítani a nyelvet, lehetetlenné tenni a gondolkodást. Schmidt Mária közölte azt is, hogy a közép-európai országok olyan tudás birtokában vannak, amelyek mintegy vakcinaként működnek a totalitárius vírusokkal szemben. Michael Winzer, a Konrad Adenauer Alapítvány képviseletvezetője Magyarországnak a keleti blokk lebontásában játszott szerepét méltatva emlékeztetett arra, hogy 1939-ben ezen a napon írták alá a Molotov-Ribbentrop-paktumot, Magyarország pedig 32 éve látott hozzá ahhoz, hogy megszüntesse Európa megosztottságát. A második világháború borzalmait is felidézve hangsúlyozta az emlékezés fontosságát, mert – mint kiemelte – a világ számos pontján jelenleg is működnek autoriter rendszerek.

Forrás: MTI ; Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.