Tiborcz István fizette ki a koronavírusban elhunyt mentős családjának adósságát

Tegnap megismerhettünk egy embert. Hazugság volna a részemről, ha azt mondanám nem tartottam a találkozástól. Meglepett... Olyan természetességgel és közvetlenséggel üdvözölt, mintha régóta ismernénk egymást. Azt mondta, el kellett jönnie. Mindenkinek hozott ajándékot: Zalán imád legózni, Eszter vágyott egy tabletre, Barni pedig nagyon szeret fényképezni és szüksége volt egy állványra. Annak érdekében, hogy a gyerekek otthonról tudjanak tanulni, ezek mellé érkezett egy laptop is meglepetésként. Miután minden gyereket beszippantott a sok ajándék, volt lehetőségünk beszélgetni. Nem volt semmi művi, semmi megrendezett. Ültünk a kis teraszból átalakított étkezőben, a kihúzható kis asztal mellett egy széken, és az Esztike által készített kókuszgolyót majszoltuk. Felidéztük Balázs emlékét, kicsit meg is váltottuk a világot. Észre sem vettük, hogy órák teltek el. Akkor, ott megállapodtunk abban, hogy kilép a névtelenségből, hogy mások is kezet nyújtsanak a rászorulóknak. Sok mindenről beszélgettünk, de mondott valamit, ami még most is visszacseng a fülemben. 'Annyi helyre kell a segítség, hogy elengedhetetlen az összefogás a szükségben. Azok az emberek, akik nap mint nap az életüket kockáztatják az embertársaikért, mentősök, tűzoltók, rendőrök éppúgy megérdemlik, hogy a bajban rajtuk és családjaikon is segítsen valaki.' Tiborcz István, aki elhunyt barátunk és bajtársunk családjának minden adóságát kifizette, ma azt is megígérte, hogy Balázs családja mellett marad és a továbbiakban is segíteni fog nekik. Köszönjük Istvánnak és annak a sok-sok jó embernek a segítséget, akik megváltoztatták három csodálatos gyermek jövőjét