A XXI. Század Intézet szerint messze még az orosz–ukrán háború vége
Öt hónapja tart már Oroszország és Ukrajna háborúja, és sajnos nem tűnik közelinek a vége – véli a XXI. Század Intézet elemzője. Kosztur András most megjelent elemzésében azt írja, hogy a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok teljes területének orosz ellenőrzés alá vonása már nem a végcél. A harci cselekmények mellett kiterjedt gazdasági megmérettetés is zajlik, ráadásul nemcsak Oroszország és Ukrajna, hanem elsősorban Oroszország és a Nyugat között. A XXI. Század Intézet elemzése a háború jelenlegi állását vizsgálja meg a harcmezőn és a nemzetközi kapcsolatok területén, kitérve a szembenálló felek belpolitikai folyamataira is.
Miután Szeverodonyeck és Liszicsanszk elestével Luhanszk megye egésze orosz ellenőrzés alá került, a harcok intenzitása jelentősen csökkent a megelőző két hónaphoz képest. Orosz oldalról be is jelentették, hogy operatív szünetet hirdettek, amely ugyan nem jelentette a harcok felfüggesztését, csupán a nagyobb szabású hadműveletek leállítását, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a további előrenyomulás előtt rendezzék soraikat, feltöltsék készleteiket és új pozíciókat vegyenek fel – áll a XXI Század Intézet elemzésében. Megjegyzik: az sem világos, meddig tart ez az operatív szünet.
Moszkva részéről nem csupán arról beszélnek egyre nyíltabban, hogy a Donbaszon és Krímen kívül ellenőrzésük alá került területek – azaz Herszon, Zaporizzsja és Harkiv megyék egy jelentős részének – annektálására készülnek, de arról is, hogy a teljes Donyec-medence elfoglalása után is folytatnák a frontvonalak Ukrajna belseje felé történő kitolását. Orosz részről a további előrenyomulás szükségességét jelenleg azzal indokolják, hogy az ukránok új, Nyugattól kapott támadófegyverei elérik az orosz hátországot, így annak biztonsága érdekében hátrébb kell szorítaniuk az ukrán állásokat.
Az elemzés kitér a nyugatról Ukrajnába érkező fegyverek hatásaira és várható következményeire is. Elsősorban az M142 HIMARS amerikai rakétasorozatvetőkről, és a hozzájuk hasonló, beígért vagy már leszállított brit és német fegyverekről van szó. Az oroszok vélhetően nagy erőket fektetnek abba, hogy levadásszák a HIMARS-okat; állításuk szerint két hét alatt négy kilövőegységet is megsemmisítettek, ezt azonban Kijev és a Pentagon is cáfolta – idézik fel.
A harci cselekmények mellett kiterjedt gazdasági megmérettetés is zajlik, ráadásul nemcsak Oroszország és Ukrajna, hanem elsősorban Oroszország és a Nyugat között. A Nyugat által Oroszország ellen bevezetett szankciók mellett, amelyek az orosz gazdaságot lennének hivatottak megroppantani, az elmúlt időszakban több konkrét eset is volt, amelyekben Moszkva és egy vagy több nyugati állam egymásnak feszült. Az ukrán gabonaexport leállítása a nyugat szerint például mesterséges éhínség szítása Oroszország által, amelynek célja, hogy destabilizálja a világot. Oroszország ugyanakkor azt állítja, hogy a gabonakereskedelem leple alatt akár fegyverszállítmányok is érkezhetnek Ukrajnába.
Az elmúlt időszakban a gázkérdés is egyre aktuálisabbá vált, hiszen Európának a rendkívüli meleg és a gáztározók fűtési szezonra történő feltöltésének időszaka miatt megnőtt a gázigénye, ezzel párhuzamosan azonban az oroszok jelentősen csökkentették, sőt, egy időre le is állították a gázszállítást az Északi Áramlat 1 vezetéken keresztül
– jegyzi meg az elemzés. Kosztur András kitér arra is, hogy az orosz–nyugati rivalizálást más államok is igyekeznek előnyükre fordítani, ezáltal megtorpedózva az Oroszország elszigetelésére irányuló törekvéseket. A háború nem hagyta érintetlenül a közvetve vagy közvetlenül részt vevő országok belpolitikai viszonyait sem.
A háború kezdete óta négy kormányfő kényszerült lemondani vagy távozni Európában, amelyhez nagyban hozzájárultak a háború és az európai szankciós politika miatt fokozódó gazdasági problémák. Jellemző, hogy mind a négy kormányfő – a bolgár Kiril Petkov, a brit Boris Johnson, az észt Kaja Kallas és az olasz Mario Draghi is – az Ukrajnának nyújtandó támogatások és az oroszellenes szankciók leghangosabb támogatói közé tartoztak
– fogalmaz a tanulmány.
Nemcsak Ukrajna, de Európa számára is egyre fontosabb kérdés, hogy meddig tart még a háború. Ukrán részről azt ígérik, a háború év végéig befejeződhet, addigra sikerül visszaszorítaniuk az orosz csapatokat a február 24-e előtti pozíciókra. Oroszország hosszú távon tervez berendezkedni az ellenőrzött területeken; immár a helyi, oroszok által kinevezett tisztségviselők is megerősítették a sajtóban már korábban megjelenő híreket, miszerint szeptember első felében kerülhet sor Herszon és Zaporizzsja megye orosz uralom alatt álló területein az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazásokra. Nem zárható ki, hogy amennyiben sikerül elfoglalnia a Donbasz még ukrán ellenőrzés alatti területeit, Oroszország uralma konszolidálásával és sorai rendezésével tölti majd a telet, és jövőre indít majd nagyobb szabású támadást Ukrajna többi része ellen.
A XXI. Század Intézet teljes elemzése ITT olvasható el.
Vezető kép: AP Fotó