Pesti Srácok

Spórolás helyett veszteséget szült a BKV-hajók leállítása

Spórolás helyett veszteséget szült a BKV-hajók leállítása

A főváros spórolásra hivatkozva 2021 után 2022-ben sem indította el a kishajós közlekedést a Dunán. Egy BKV-s jelentésből most kiderült: a városvezetés nem járt jól pénzügyileg a döntéssel. Hiába használták a Covid előtt százezrek a járatokat, jövőre sincs tervben a hajók újraindítása – olvasható a Világgazdaság cikkében.

Miközben tavaly már egyáltalán nem működtek menetrend szerinti BKV-hajójáratok a Dunán, a hajózási tevékenység indokolt költsége mégis 435 millió forint volt 2021-ben – a VG értesülése szerint ez a megállapítás szerepel a fővárosi tömegközlekedési cég frissen elkészült jelentésében, amely a közforgalmú vízi közlekedést vizsgálta. A közel félmilliárdos összeg azért különösen fájó a budapesti közpénzek elköltése szempontjából, mert 2018-ban, amikor abszolút csúcson volt a dunai vonaljáratok kihasználtsága, akkor is összesen 497 millió forintot emésztett fel az üzemeltetés. Vagyis azzal, hogy a városvezetés spórolási okokból lelőtte a BKV által nyújtott szolgáltatást, mindössze 62 millió forintot spórolt meg az előző évben. Ennek a „haszonnak” a jelentősége még inkább eltörpül, ha figyelembe vesszük, hogy a BKK adatszolgáltatása szerint 2018-ban a hajóvonaljegyből származó bevétel elérte a mintegy nettó 68 millió forintot. Azzal, hogy a főváros 2020 tavasza óta felfüggesztette a menetrend szerinti hajóinak a közlekedését, értelemszerűen elesik a vonatkozó jegyárbevételtől is.

A budapesti forgalmi számokból – nem mellékesen a nemzetközi példákból – világosan látszik, hogy a menetrend szerinti hajózásra igenis lenne igény. A Világgazdaság cikke szerint a már említett 2018-as rekordévben összességében, a D14-es kompot is idevéve 425 ezren vették igénybe a szolgáltatást. Tény, hogy ez 2019-re 305 ezer főre esett vissza, de az abban az évben május végén bekövetkezett döbbenetes tragédia, a Hableány rendezvényhajó katasztrófája markánsan szerepet játszott ebben. A 27 halálos áldozatot követelő szerencsétlenség ugyanis érdemben befolyásolta a hajózás iránti keresletet. Mindenesetre azzal, hogy a főváros beszüntette a BKV-val való közlekedés lehetőségét a Dunán, tömegeket hátrányosan érintő lyukat ütött a fővárosi tömegközlekedés szolgáltatási oldalán. Igaz ez még akkor is, ha a hajójáratok elsődlegesen sétahajóként voltak népszerűek és az a cél nem teljesült, hogy a hajózás a hivatásforgalmú közlekedés teljes értékű eleme legyen.

Forrás: Világgazdaság; Fotó: MTVA/Jászai Csaba

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.