XXI. Század Intézet: Politikai depresszióban a baloldal
Egy évvel a tavalyi parlamenti választások után és egy évvel a jövőre esedékes önkormányzati és európai parlamenti választások előtt a baloldal összességében rosszabb állapotban van, mint két évvel ezelőtt, amikor az előválasztás megtartásában, illetve a közös lista felállításában megállapodtak – állapítja meg a XXI. Század Intézet legfrissebb elemzése, amely szerint az egyes pártok belső problémáin túl valójában a rendszerellenzéki szerep került válságba, így általánossá vált a tanácstalanság, ami tapintható apátiát és általános politikai depressziót okoz a baloldalon.
Míg a legtöbb európai országban a háború és az elhibázott brüsszeli szankciók okozta gazdasági–szociális válság következtében gyengült a kormányok támogatottsága, addig Magyarországon a kormány stabilizálni tudta a helyzetét, az ellenzék érdemben nem tudott erősödni, amit az elmúlt hónapokban megtartott időközi helyhatósági választások is alátámasztanak
– írja Halkó Petra és Nagy Ervin a XXI. Sázad Intézet elemzésében. A lapunkhoz eljuttatott beszámoló szerint a baloldal támogatottsága jelenleg alacsonyabb, mint a 2022-es választási eredményük volt, amely már eleve történelmi mélypontnak számított.
Egy évvel az európai parlamenti választások és az ezzel egy időben tartandó helyhatósági voksolások előtt (2024. június 9.) egy feloldhatatlannak tűnő paradoxon nehezíti a baloldali pártok helyzetét: az önkormányzati választásokon együttműködésre fognak kényszerülni, miközben az EP-választásokra készülve egymással is egyre élesebb versenyt kell folytatniuk
– mutat rá a XXI. Század Intézet, amely szerint jelenleg sem egy lehetséges összefogásban, sem pedig közös politikai célokban nem tudnak megállapodni, miközben egymás kárára képesek csak erősödni, ami miatt a pártelit köreiben általánossá vált a tanácstalanság, a szavazóbázisban pedig érzékelhetően nőtt a bizonytalanság és az apátia, ami egyfajta politikai depressziót okoz a baloldalon.
Tovább nehezíti a helyzetüket, hogy a baloldali ellenzék az elmúlt hónapok során tovább fragmentálódott. Az egykori szivárványkoalíció hat pártja mellett megjelent a Jakab Péter vezette Nép Pártján Mozgalom, zászlót bont Márki-Zay Péter pártja (Mindenki Magyarországa Néppárt), illetve Ujhelyi István után Mesterházy Attila is új szervezetet alapított (Szocialisták és Demokraták). Az önkormányzati választásokon ezenfelül számos kisebb párttal is számolni kell majd, hiszen Gattyán György mozgalma (Megoldás Mozgalom) és a markáns baloldali politikát hirdető Szanyi Tibor vezette ISZOMM is arról nyilatkozott, hogy több településen is jelölteket fognak állítani. Végül a Magyar Kétfarkú Kutyapárt is részben ugyenezen a választói bázison igyekszik erősödni.
Az ellenzéki pártok a történelmi töredezettség okán tehát nem képesek stabil politikai erőként megjelenni, teljes mértékben hiányzik a kormányzóképesség. Súlyosbító tényező továbbá, hogy érdemi mondanivaló és cselekvési potenciál, parlamenti munka és érdekképviselet helyett a protestpolitika maradt az egyedüli eszközük. Bizonyos társadalmi csoportok politikai, gazdasági és/vagy társadalmi, vélt vagy valós elégedetlenségének látszólagos felkarolásával igyekeznek igazolni politikai létjogosultságukat (kata-tüntetés, pedagógustüntetések, akkumulátorgyárak elleni tiltakozások). Megújulás helyett látszattevékenységet folytatnak és elégedetlenkedési akciókat igyekeznek kormányellenes demonstrációvá szélesíteni, ám a botránypolitizálás ez idáig kontraproduktív maradt
– olvasható az elemzésben. A XXI. Század Intézet szerint mára világossá vált az is, hogy az úgynevezett „rendszerváltásra”, azaz a NER lebontására nincs többségi társadalmi igény, így valójában a rendszerellenzéki szerep került válságba. Mivel az emberek többsége jól láthatóan támogatja az Orbán-korszakot, azaz kialakult egy elkötelezettség iránta, így az ellenzék számára a „korszakdöntés” helyett jelenleg a rendszeren belüli kritika lehet csak a sikeresen járható út.
Az elemzés ITT olvasható.
Forrás: XXI. Század Intézet