Volt egyszer egy pad...
A Tompa utca és Liliom utca sarkon található padról, illetve székről szól a következő történetünk, amely Perutek János kollégánkat ihlette meg.
„Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!...” – csendül fel bennem Horváth Charlie egyik nagy slágerének néhány szava, amikor elgondolkodom, mit is csinált az a szegény pad, hogy annyi színben kellett képviselnie a megpihenést. Éppen amikor újra barnára festették, kiderült, hogy besz*rt... bocsánat, elromlott. Úgy tűnik, ez a pad a színekben kommunikál. De vajon mit szeretne mondani? Épp amikor erre kerestük a választ és a Tompa utca felé vettük az irányt, feltűnt, hogy lecserélték. Mivel elromlott, elvitték megjavítani és ez a szépség került a helyére:
Érdekes, hogy alig pár óra telt el, és a szék – ami nem fix, ami kisebb, amit akár valaki el is bugázhatna – még ott van. Az eredeti állapotokat megőrizve egy fantasztikus üzenetet hordozva: „aki elviszi, az b*zi”. Hm. Vajon ki írhatta oda? Egy heteró? Gyermekkórusként hangzik fel a fejemben a válasz: neeeem! Egy b*zi. Na, akkor üdv a négerek világában, akik négerezik egymást. Vagy a cigányokéban, akik odaszólnak a másiknak: na mi van, cigány? És akkor felcsendül egy sokkal keményebb muzsika a kis buksimban, hiszen erről is szól egyik kedvenc zenekarom, a Clawfinger dala: a Nigger. Ezt a szót, hogy nigger, a fehér emberek találták ki, hogy titeket megbélyegezzenek, csúfoljanak, erre ti így hívjátok egymást? – áll a dal üzenetében. Ahogy gondolataim végére jutok, rá is jöttem, mit üzen a pad, illetve ma már csak szék: pont ezt. Köszönjük, jöhet a következő!
