Pesti Srácok

Latorcai Csaba: a kommunizmus generációk tragédiája volt a XX. században

Latorcai Csaba: a kommunizmus generációk tragédiája volt a XX. században

A kommunizmus generációk tragédiája volt a XX. században; kettétört emberi sorsok, befejezetlen életek, egyéni és közösségi tragédiák álltak a rendszer embertelenségei mögött – mondta a Miniszterelnökség területfejlesztésért felelős parlamenti államtitkára hétfőn, Budapesten, egy könyvbemutatón.

Latorcai Csaba a Közösség és egyén – A szovjet fogságba hurcoltak kontextusában című könyv bemutatóján a Magyar Nemzeti Levéltárban a kötetről azt mondta, hogy a szovjet fogságba hurcoltak gyötrelmein, ugyanakkor bátor hitvallásán keresztül láttatja az olvasóval azt a világot, amelyet a kommunista diktátorok a létező világok legjobbikának hazudtak.

– ismertette az államtitkár. Latorcai Csaba rámutatott: a kegyetlen világ ártatlan áldozatait legalább százmillióra becsülik világszerte, Közép- és Kelet-Európában pedig ez a szám több milliót tesz ki. 1944-ben az akkor 172 ezer négyzetkilométeres területű Magyarországról mintegy egymillió embert hurcoltak szovjet fogságba, közülük 650 ezren voltak hadifoglyok, több mint háromszázezer embert pedig ítélet nélkül, ártatlan civilként vittek el – tette hozzá. Az államtitkár úgy fogalmazott, hogy Közép-Európában a kommunizmusról már múltként beszélhetünk, de még vannak országok, ahol ez a világ él és létezik, ezért jogos a kérdés: biztonságban érezhetjük magunkat?

PestiSracok facebook image

– tette fel a kérdést Latorcai Csaba.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója azt hangoztatta, hogy az intézmény elkötelezett az Isten, haza, család hármas egységének védelme mellett, amelyek olyan értékek, amelyeket a kommunisták megpróbáltak eltörölni. Ezért döntöttek úgy, hogy támogatják a kommunizmus bűneinek feltárását a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága – ezen keresztül pedig a Gulág- és Gupvikutató Intézet – munkáját – közölte a főigazgató.

Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke, a Gulág- és Gupvikutató Intézet igazgatója arról beszélt: a lágerben bebizonyosodott, hogy akinek voltak társai, szövetségesei, kapcsolatai, nagyobb eséllyel tudott életben maradni, ezért fontos manapság is az egyéni érdekek helyett a családokat, a közösségeket erősíteni. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója azt mondta: a kommunizmus történetének feltárása egy soha véget nem érő munka, amelyre óriási igény van a társadalom részéről is.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/Lakatos Péter

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.