Potápi Árpád János: a madéfalvi áldozatok véréből erős, ellenálló közösség sarjadt
A madéfalvi áldozatok véréből erős, ellenálló közösség sarjadt: azok is megerősödtek, akik a Székelyföldön maradtak, és a bukovinai székelyek is mindvégig megőrizték a szívós kitartást, a magyarsághoz és a hithez való ragaszkodást a száműzetésben, és továbbadták nemzedékről nemzedékre – jelentette ki a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára vasárnap Madéfalván.
Potápi Árpád János székelyek, bukovinai székelyek, csángók, erdélyi és magyarországi magyarok körében emlékezett a Siculicidium emlékműnél a madéfalvi veszedelemre a véres történelmi esemény 260. évfordulóján. Emlékeztetett: személyes, családi és közösségi okai is vannak az évente ismétlődő közös emlékezésnek a székelyföldi településen.
Közösségi szinten is fontos nekünk, székelyeknek ez a nap, hiszen nem csak a vérengzést jelenti számunkra 1764. január 7., hanem egy új magyar népcsoport, a bukovinai székelység megszületésének napját is
– fogalmazott. Rámutatott: Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva nemcsak az elmenekült székelyek által alapított falvak, hanem menedékek is voltak nehéz időkben. Emlékeztetnek arra, hogy olyan otthont kell teremteni, ahol meg tudjuk őrizni, védeni önmagunk és őseink értékeit, és arra is, hogy a veszteségek közepette is erősíteni kell az összetartozást, támogatni kell egymást.
Potápi Árpád János szerint az 1764. január 7-i eseményeket történeti környezetükben kell látni. Látni kell a Habsburgok kétségbeesett törekvését erdélyi hatalmuk megerősítésére, a bécsi udvar gőgjét és az alkalmatlan vezetőket, Adolf von Buccow tábornokot és Siskovics József táborszernagyot. Hangsúlyozta: a Madéfalván gyülekező székelyek nem akartak mást, mint szokásaik tiszteletben tartását, családjaik biztonságát, nemzetük függetlenségét, szabadságát, akárcsak az előző és következő évszázadok szabadságküzdelmeinek vezetői.
Ma is gyengítenék nemzeti közösségeink ősi jogait, szokásait. Ma is vannak új birodalmi törekvések, melyek felülírnák értékrendünket, életmódunkat
– mondta, intve az emlékezőket, ne féljenek állhatatosak maradni őseik értékrendjének védelmében. Emlékeztetett: 2024-ben Romániában négy választás lesz, a legszélesebb körű összefogásra van szükség ahhoz, hogy a magyar közösség meg tudja tartani a kivívott eredményeket.
Nincs más járható út előttünk: a nemzeti és etnikai alapú politizálásnak nincs alternatívája
– húzta alá. Tánczos Barna szenátor Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üzenetét adta át, és a román parlament év végi botrányos ülésére emlékeztetett, amikor a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselői a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez tartozó kollégáik arcába üvöltötték: "Székelyföld nem létezik". Hangsúlyozta: a székelység megmaradásért folytatott harcnak szerves része az ellenség ismerete, fel kell ismerni napjaink Siskovics tábornagyait, látni kell, "hogyan ágyúzzák" Madéfalvát, Csíkot, Székelyföldet, az erdélyi magyarokat.
Mint kifejtette: a "mai Siskovicsok" azért táplálják a "Székelyföld nem létezik"-monstrumot, mert egy nem létező Székelyföldön nem élhetnek székelyek, egy nem létező székely nemzetnek nem lehetnek elvárásai, céljai, székely zászlója, himnusza, anyanyelve, kulturális intézményei. Nem kérheti, hogy egy esetleges közigazgatási újraszervezéskor legyenek tekintettel Székelyföld történelmi múltjára – mondta. Tánczos szerint ma "soviniszta üzenetekkel ágyúzzák" Székelyföldet, tudatosan fals székelység-képet alakítanak ki Romániában.
A történelmünket nem vitathatja el senki
– nyomatékosította a szenátor, aki szerint ahogy ebben az évszázadok folyamán mások sem, úgy a "mai Siskovicsok" sem fognak sikerrel járni. Hangsúlyozta: 2024-ben erőt kell felmutatni, hogy ne győzhessenek. Hajdu Gábor parlamenti képviselő a székelyek szabadságjogaira emlékeztetett, rámutatva, hogy "székelynek lenni többet és mást jelentett, mint a nemzeti hovatartozás, külön státus volt". Kijelentette: január 7. a székelyek szabadságjogainak napja, mely a jövőről is szól. A cél, hogy a székelyek hagyományaikat, kultúrájukat megőrizve békében és jólétben, államalapító nemzethez méltó önállósággal élhessenek szülőföldjükön – mondta.
Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere külön köszöntötte a bukovinai székelyek közel 150 tagú küldöttségét, és arról beszélt, hogy a székelyek őseik szabadság utáni vágyát hordozzák magukban.
Nekünk az önrendelkezés, a közösségszervezés, a helyi döntéshozatal fogalma nem valamilyen divat, nekünk ez több évszázados emberi küldetés, mondhatni székely hivatás
– jelentette ki. Rámutatott: napjainkban "a bécsi udvar nagyobb lett, brüsszeli székhellyel működik", és továbbra is határvédelemmel próbálja megszabni, kik és hányan jöjjenek kívülről Európa területére, miközben az Európai Unió keleti országainak csak határellenőrzés által biztosít átjárást.
El kell mondanunk, hogy ez nem egyenjogúság, ez nem azonos bánásmód, ez nincs rendjén
– mondta. Hozzátette: mivel ez székely ügy is, a székelyeknek képviselőket kell küldeniük Brüsszelbe és Bukarestbe egyaránt. Madéfalva önkormányzata többnapos rendezvénysorozattal emlékezett a madéfalvi veszedelem 260. évfordulójára. Az ünnepség előtt a Siculicidium kápolnában tartottak szentmisét, melyet Tamás József nyugalmazott segédpüspök celebrált. Délután a székelyföldi településen tartják a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének ünnepi gyűlését.
1764. január 7-én a császári csapatok több száz, a határőrsorozás ellen Madéfalván egybegyűlt, tiltakozó székelyt mészároltak le. Ezután indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol a csángók adtak nekik menedéket.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Veres Nándor
