Békés Márton: a Nemzeti Együttműködés Rendszere a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak legfontosabb politikatörténeti eseménye
Békés Márton a Látószög blogon megjelent Stratégiai horizont című írásában vetette össze a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elmúlt tizennégy évét a hosszútávú történelmi korszakokkal. A történész írásában a NER helyét és stratégiai eredményeit vizsgálta a kiegyezés óta eltelt időszak politológiai eseményei között.
A legutóbbi parlamenti választások eredménye és két éve folyamatosan látható következményei alapján nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak legfontosabb politikatörténeti eseménye
– írja a Látószög blogon megjelent írásában Békés Márton. A politológus-történész szerint ez a tizennégy év az 1990 óta létező demokráciának értelemadó, a kiegyezéstől számítható polgári államnak és parlamentáris berendezkedésű korszakainak pedig szerves része, különösen a stabilitást teremtő és szuverenitást védő domináns kormányzópárt fennállása és nemzeti célrendszere tekintetében. Mint fogalmaz, éppen ezen hosszútávú történeti összefüggések dimenziójában érhető meg a mindenkori aktuális politikai kihívás jelentősége, jelen esetben a soron következő kettős választás értelme és a győzelem feltétele.
Békés szerint jelen korunk történetpolitikailag egybeolvasható fejlődéstörténetének emberöltőnyi idejét jelenti Magyarország rendszerváltoztatás óta eltelt, idestova lassan harmincöt esztendeje. Ez a 34–35 év önmagában két részre osztható. Ezen belül a rendszerváltoztatás politikai szentesítésétől, azaz 1990-től egészen a 2010-es kormányváltásig tartott az első húsz év, amely a két alkalommal hatalomra került koalíciós jobbközép kormányzás ellenére mindvégig a „rendszerváltás rendszerében” (Tellér Gyula) telt; erősebben szólva, a posztkommunizmus korszaka volt, annak neoliberális gazdaságpolitikájával és liberális kulturális hegemóniájával.
A XXI. Század Intézet igazgatója úgy véli, a 2010-ben bekövetkezett első kétharmados választási felhatalmazás aztán néhány éven belül a rendszerváltoztatás befejezésének és nyomában logikus módon egy új rendszer (Nemzeti Együttműködés Rendszere) alapításának bizonyult. Mivel a 2010-est sorrendben még három hasonló arányú választási győzelem követte, mostanra politikatörténeti értelemben bizonyosan új korszakról kell beszélnünk (hogy kultúrtörténetileg is az lesz-e, igazán reméljük).
Mármost, a 2022-ben megszerzett, minden korábbinál fölényesebb történelmi győzelem alapján összeült országgyűlés ciklusa 2026-ig tart, amely után a rákövetkező ciklus egészen 2030-ig. Ez a határidő jelöli ki azt a jelenleg is belátható stratégiai horizontot, amely kirajzolja a rendszerváltozás második húsz évének láthatárát. 2024 tavaszán, a folyamatban lévő kormányzati ciklus félideje felé közeledve, bizonyos folyamatokat extrapolálva, másokat óvatos optimizmussal kezelve, megint másokra győztes stratégiákat gyártva, immár az egész évtized belátható. Mostani tudásunk alapján, jelen helyzetünkből kiindulva, és a főbb trendeket meghosszabbítva, 2030-ig ellátunk. Mögöttünk a 2010-es évek, előttünk a ’20-as évtized, az előbbi számos győzelmet és adaptálható tapasztalatot adott, az utóbbi tanulságokkal és kihívásokkal teli
– fogalmazott írásában Békés Márton.
A teljes tanulmány ITT olvasható.
Forrás: Látószög; Fotó: Facebook
