XXI. Század Intézet: Brüsszel bemondásra elfogadta az új lengyel kormány vállalásait
Az Európai Unió jelenlegi vezetése hiába igyekszik másként beállítani a helyzetet, a nemzeti alkotmányok a szuverenitás védőbástyájaként mindig az EU jogrendszere felett állnak, ugyanakkor Ursula von der Leyen, aki a lengyeleknek járó uniós forrásokkal lényegében lefizette Donald Tuskot, Lengyelországgal szemben elérte, hogy meghajoljon az uniós jog alatt.
Mint arról korábban portálunk hosszabb elemzésben is beszámolt, Lengyelország úgy férhet hozzá az uniós forrásokhoz, hogy cserébe fel kellett adnia a szuverenitását, és elismerni az uniós jogot a lengyel alkotmány fölött. Brüsszel ugyanakkor szemet huny Tusk politikai tisztogatásai felett is. A brüsszeli döntés által felvetett szuverenitási kérdésről kérdeztük Gulyás Gergely kancelláriaminisztert is a legutóbbi Kormányinfón, ahol arról beszélt, hogy Brüsszel „szerződésmódosítás nélkül, lopakodó hatáskörbővítéssel igyekszik újabb és újabb területekre a saját hatáskörét kiterjeszteni, amelyek vagy közös hatáskörben voltak, tehát tagállam és az unió is szabályozott, vagy csak és kizárólag tagállami hatáskörbe tartoztak”. Mint megjegyezte, nemcsak Magyarországnak, de a német alkotmánybíróságnak is számtalan olyan döntése született, amely kijelöli a közösségi jog alkalmazásának határait, és alkotmányos kereteket például nem írhat felül a közösségi jog sem.
A lengyel szuverenitás kérdéséhez csatlakozik legújabb elemzésében a XXI. Század Intézet is, amely megállapítja: „a jogállamisági csörték a legkevésbé sem az alapvető jogok vagy a demokrácia érvényesülését, hanem csak és kizárólag a tagállami önrendelkezésről való lemondást célozták”. Mint kiemelik, az uniós források felszabadításáért cserébe minden híreszteléssel szemben az új lengyel kormánynak nem kellett reformokat elfogadni, az ő részükről elég a puszta törekvés.
Annál is inkább, mivel a lengyel akcióterv a korábbi kormány jogszabály-változtatásaira hivatkozik megvalósított reformok gyanánt. A 2022 májusában elfogadott jogszabályok értelmében megszűnt az EU által kifogásolt legfelsőbb bírósági fegyelmi kamara és megkezdte munkáját az új, a szakmai felelősség ügyeivel foglalkozó kamara, valamint a bírák kinevezésével kapcsolatos brüsszeli ellenvetéseket is rendezték. Ezek az intézkedések két évvel ezelőtt még nem voltak elégségesek a bizottsági kifogások teljes körű rendezéséhez, most viszont már azok. Pedig semmi sem változott Lengyelországban, csak a kormány összetétele lett más
– írják. Hozzáteszik:
Lengyelország példája nem egyedi. Egyes országok vonatkozásában olyan „magas a léc”, hogy az újabb és újabb reformjavaslatok éveken át nem vezetnek eredményre, máshol pedig – mint ahogyan ezt az Európai Bíróság egy, a máltai igazságszolgáltatást érintő ügyében hozott döntése is alátámasztja – az sem ellentétes a bíróságok függetlenségének elvével, ha egy tagállam miniszterelnöke maga dönt a bírói kinevezésekről.
Felhívják a figyelmet arra:
az Európai Unió jelenlegi vezetése ugyanis hiába igyekszik másként beállítani a helyzetet, a nemzeti alkotmányok a szuverenitás védőbástyájaként mindig az EU jogrendszere felett állnak. „Az Európai Bíróság minden határozata kötelező a tagállamok hatóságaira, így a nemzeti bíróságokra is. Az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, beleértve az alkotmányos rendelkezéseket is” – kritizált korábban egy lengyel alkotmánybírósági döntést Ursula von der Leyen bizottsági elnök. Von der Leyen akkori állásfoglalása azért is álságos, mert saját tagállamának alkotmányos rendelkezései, vagyis a német alkotmány Európa-záradéka egyértelmű kitételként tartalmazza, hogy a német Alaptörvény az uniós jog felett áll, a Németország uniós tagságából eredő következmények nem sérthetik az alkotmány megváltoztathatatlan rendelkezéseit.
Forrás: PestiSrácok.hu, xxiszazadintezet.hu; Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet