Marx és Vidnyánszky - Fekete Rajmund írása a Látószög blogon!

„A Nemzeti Magazin nyári számának adott interjút Vidnyánszky Attila színházigazgató, amelyben többek között »az új évadról, az átalakuló társulatról, feladatokról, nemzetköziségről, hiányérzetekről, válságról és reményről« nyilatkozott. Talán – leszámítva a hardcore színházba járókat – a feledés unott homályába is veszett volna ez az interjú, ha a beszélgetés egy pontján Vidnyányszky nem coming outol – na, persze nem úgy!

Az igazgató ugyanis színpadra szeretné állítani Karl Marx Tőkéjét, amely – elmondása szerint – már nagyon régóta foglalkoztatja (egészen pontosan a beregszászi időszaka óta). Többek között arról is beszél, hogy »A pénz, a tőke vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le«, Marx mondataiból pedig csak úgy árad a »drámai potenciál«. Arról A tőkéről nyilatkozik így a Nemzeti Színház igazgatója, amelyről maga a szerző is úgy vélte, hogy »a legfélelmetesebb lövedék, amelyet valaha a polgárok fejéhez röpítettek.« És arról a Marxról vélekedik így, aki mind a mai napig tündöklő csillagként ragyog a kommunista istenek egén. Akiről még Lenin is úgy vélekedett, hogy a »modern proletariátus legjelentősebb tudósa és tanítómestere az egész civilizált világban«.

Egy olyan műben lát drámai potenciált, amelynek gyakorlatba ültetése szerte a világban káoszhoz és összeomláshoz vezetett. Ilyen, Marx iránti lelkesedést – a nyugati haladókat leszámítva – utoljára azoknál a német kommunistáknál látott az ember, akik kiadták Karl Marx és Friedrich Engels klasszikusait. Ízlelgessük az ő szavaikat: »A tőke mélyen és minden oldalról megalapozta a tudományos kommunizmus elméletét. Ez a halhatatlan mű a marxizmus minden alkotóelemének jelentős továbbfejlődését eredményezte: ezek a politikai gazdaságtan, a filozófia, a szocialista forradalomról szóló tanítás és a proletárdiktatúra elmélete. A tőke erős és legyőzhetetlen elméleti fegyver a proletariátus kezében a kapitalista elnyomás elleni harcban.«

A teljes írást a Látószög blogon olvashatja el Fekete Rajmund tollából.