fekete rajmund
Nem volt olyan régen, amikor a liberálisok szembeköpték a kommunizmus áldozatait - Fekete Rajmund a Mi kérdezünkben
Amikor Orbán Viktor 23 évvel ezelőtt megnyitotta a Terror Házát, melyben Schmidt Mária professzor asszony - nem kis bátorságot tanúsítva - kitette a bűnösök képét is, az volt az a pillanat, amikor a másik oldalon megijedtek. Megijedtek, hogy a magyar történelem narratívája kicsúszik a kezük közül, és nem tudják folytatni azt az orwelli taktikát, miszerint a múlt irányításával a jövőt is megnyerik. Nem véletlen, hogy az SZDSZ - Isten nyugosztalja őket, bár jó, hogy már nincsenek közöttünk - rögtön hecckampányt indított. Amikor az átadón százezer ember hallgatta méltósággal a beszédeket, nem messze a Pa-Dö-Dö-vel eregették a lufikat, szembeköpve a kommunizmus áldozatait, az ő családtagjaikat és mindenkit, aki egy picit is képes nemzetben gondolkodni - mondta podcastműsorunkban az áldozatok emléknapja alkalmából Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója. Schmidt Mária: a kommunista eszme a legaljasabb ösztöneinkre épített
A kommunizmus, a kommunista eszme az emberek legaljasabb ösztöneire épített – jelentette ki a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet főigazgatója a Nagy bűntetthez nagy eszme kell! című időszaki kiállítás nevét viselő videópályázat ünnepélyes díjátadóján, hétfőn, Budapesten. Schmidt Mária a Terror Háza Múzeumban tartott eseményen arról beszélt: nem ért egyet azzal, hogy a mai fiatalokban nincs ambíció, közönyösek, nincs bennük érdeklődés a múlt iránt, hiszen ez a pályázat – amelyre több mint 30 fiatal "mozgatta meg agysejtjeit", készített kreatív és tanulságos videókat – is bizonyíték arra, hogy a maiak is tudni akarják, honnan jöttek, merre tartanak, van bennük tehetség és ambíció. „Kétgenerációs dolog lesz, mire felfedezzük itthon újra a színeket” – Interjú Havadtőy Sámuellel és Fekete Rajmunddal
Még mindig látható a Terror Háza Múzeumban Havadtőy Sámuel, azaz Sam Havadtoy magyar–angol–amerikai festőművész Nagy bűntetthez nagy eszme kell! című időszaki kiállítása, amelyen úgy láthatjuk Lenint és Sztálint, ahogy nem szoktunk hozzá a látványukhoz. Röhejes, giccses bohócokként jelennek meg a tömeggyilkos diktátorok, de erős kontrasztként tőlük, Marxtól és másoktól szóló idézetek olvashatók a falon a kommunizmusról. Ezek már cseppet sem röhejesek, ellenben megidézik, mennyire komolyan, szó szerint véresen komolyan vették ennek a degenerált ideológiának a működtetését és mindenkire ráerőszakolását. Az alkotóval, valamint Fekete Rajmunddal, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatójával beszélgettünk. Az első modern politikus, John F. Kennedy megalkotása
A nagy átlagtól eltérően nem a történelem leghíresebb golyózáporáról/mágikus lövéséről, hanem az első popsztár elnök létrejöttéről szól Fekete Rajmund közelmúltban megjelent, Az amerikai álom (vége) című, John F. Kennedyről írt könyve. A történet fő tanulsága, hogy nem elég rátermettnek lenni, annak is kell látszani, és a szavazással működő modern demokráciákban nem lehet erős vezetővé válni anélkül, hogy az illető képes lenne eladni az eredményeit és a képességeit a széles nyilvánosságnak. Ez legalább olyan fontos, sőt talán még fontosabb is, mint maga a munka (vessük csak össze Tarlós István elvégzett munkájának, illetve Karácsony Gergely profi médiakampányának választási eredményét). Lehet értelmiségiként fintorogni az óriásplakátokra és a faék egyszerűségű politikai kampányokra, de amíg ez az út a sikerhez, addig senki ne számítson másra. Ez a módszer nélkül pedig JFK se lett volna az, aki: elnök és máig ható ikon.