Nem volt olyan régen, amikor a liberálisok szembeköpték a kommunizmus áldozatait - Fekete Rajmund a Mi kérdezünkben
Amikor Orbán Viktor 23 évvel ezelőtt megnyitotta a Terror Házát, melyben Schmidt Mária professzor asszony - nem kis bátorságot tanúsítva - kitette a bűnösök képét is, az volt az a pillanat, amikor a másik oldalon megijedtek. Megijedtek, hogy a magyar történelem narratívája kicsúszik a kezük közül, és nem tudják folytatni azt az orwelli taktikát, miszerint a múlt irányításával a jövőt is megnyerik. Nem véletlen, hogy az SZDSZ - Isten nyugosztalja őket, bár jó, hogy már nincsenek közöttünk - rögtön hecckampányt indított. Amikor az átadón százezer ember hallgatta méltósággal a beszédeket, nem messze a Pa-Dö-Dö-vel eregették a lufikat, szembeköpve a kommunizmus áldozatait, az ő családtagjaikat és mindenkit, aki egy picit is képes nemzetben gondolkodni - mondta podcastműsorunkban az áldozatok emléknapja alkalmából Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója.
A Terror Háza megnyitásának korszakában ugyan a Fidesz, a konzervatív oldal kormányzott, de valódi hatalom még nem volt a kezükben. Hiszen a posztkommunista brancs átmentette magát, nemcsak a politikába, hanem a gazdasági- kulturális életbe is. 2010 után nyílt lehetőség ennek a fejezetnek a lezárására
- fogalmazta meg Fekete Rajmund.
Huth Gergely azt is megkérdezte tőle: a húsvéti nagytakarítás, melyet Orbán Viktor az évértékelő beszédében szombaton megígért, felfogható-e a a kommunizmus elleni küzdelem részeként? Fekete Rajmund szerint a húsvéti alkotmány preambuluma egyértelműen helyre teszi Magyarország viszonyát a kommunista diktatúrákkal. Azok újratermelődése ellen tehát minden kormánynak lehetősége és kötelessége küzdeni.
A kommunizmus fizikai formájában majd két emberöltőnyi ideig volt része Magyarország életének. A földre szállt mennyország ígéretével kecsegtetettek, de láthattuk, hogy mindvégig egy emberellenes diktatúra volt csupán. A sebek, amelyeket okozott, ma is rendkívül mélyen benne van a magyar nemzet lelkében. Mégis gondoljunk bele, mit is tett velünk a XX. század! Trianontól a kommunistákig mennyi akarat próbálta ezt a nemzetet megszüntetni! Mégis itt vagyunk! A birodalmak pedig, ahogy jöttek, úgy mentek! Ez egy nagyon fontos dolog, mert mi tudjuk, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk!
így adott hitvallást Fekete Rajmund, aki azt is elmondta, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Magyar Nemzeti Múzeum konferenciáján elmondott beszédében miért éppen Arthur Koestler segítségével jellemezte a Nyugatot, mely "sem akkor, sem azóta nem értette meg a totalitárius elme működésének pszichológiáját." Így felelt:
"A hit fáklyája kihunyt, vegyük elő az igazság mécseseit". Az idézet Arthur Koestlertől való, akit azért érdemes olvasni, mert egy magyar észjárású, magyar származású író volt, s George Orwellhez hasonlóan ábrándult ki a kommunizmusból. Kezdetben lelkes támogatója volt, remélve, hogy ez az eszme a létező világok legjobbikát fogja elhozni, aztán amikor elküldték a Szovjetunióba dicshimnuszokat írni, rádöbbent, miről is szól ez az egész. Albert Camus-hoz hasonlóan végül közösséget vállalat az '56-os forradalomunkkal és nemcsak íróként, de újságíróként is a diktatúrák természetének leleplezése hajtotta.