Egy pofonnyi troll nem old meg semmit
Azért van annak egy diszkrét bája, amikor a trollok egymást trollkodják a fészen (OK, mi már csak ilyen oldschool csapat vagyunk). Ambrózy Áron kolléga friss posztjában vágyainak adott hangot, letagadva valódi szándékát arra reagálva, hogy Magyar Péter egy friss hangfelvételen elküldte az anyjába a magyar sajtót. A posztra rárepült egy másik troll, Ábrahám Robi, aki egyébként most éppen elég fontos leleplező munkát végez a langyos/nyálas elit háza táján, de azért ismerve őt, rohadtul oda tud b@szni egy szem mondattal, hogy aztán bugyborékolva-röhögve leessünk a székről. Ez történt most is. Ambrózy ezt bírta kiírni a falára:
"Ha egy újságíró pofánveri Petykát, tudni fogja, miért kapta. (Igen, ez az öregebbik Le Pentől egy parafrázis. Megfelelően jelentsétek a posztot!)"
Ábrahám meg így kommentálta:
Egy pofon nem old meg semmit."
Na, ebben aztán benne volt minden, amitől kiráz minket a hideg. Az áljóemberkedés, képmutatás, szépelgés, ami manapság mindent elborít a túloldalon, olyannyira, hogy képesek egy színpadra is felmenni emberek, hogy azt kiálltsák: a szörnyek köztünk járnak. Holott Árbahámtól tudjuk: a szörnyek akkor éppenhogy a színpadon voltak. Aztán benne van ebben a mondatban egy jó nagy adag önirónia is, hiszen éppen Robi nyeste pofon a másik Robit, aki nem mellesleg ezekhez a szépelgőkhöz tartozik, csak akkora a hangja, hogy elhiszem: muszáj volt egy pofon hangjával felülzajongani őt. A többi indokról már nem is beszélve. Na mindegy, csak gondoltuk megosztjuk önökkel röhögésünk tárgyát, megyünk is tovább dolgozni, így voltunk ma, délután négy körül, köszönjük a figyelmet, maradjanak velünk itt a PS-en, írják meg, mit gondolnak: egy pofon megold valamit, vagy nem? A viszont hallásra, viszont látásra. Z