Pesti Srácok

Mitől függ, hogy valaki drogfüggő lesz?

Mitől függ, hogy valaki drogfüggő lesz?

A fiatalkori illegális droghasználat hátterében nem csupán társadalmi vagy környezeti hatások állhatnak; a személyiségjegyek legalább ilyen fontos szerepet játszanak abban, hogy egy fiatal miért válik kockázatkeresővé vagy éppen önpusztítóvá– derül ki a Drogkutató Intézet (DKI) tanulmányából.

Az elemzés szerint az egyre bővülő kutatások szerint a Big Five személyiségmodell – a neuroticizmus, nyitottság, extraverzió, barátságosság és lelkiismeretesség dimenziói – alapvető támpontot nyújt az ilyen jellegű viselkedés megértéséhez. A neuroticizmus, amely az érzelmi instabilitást jelenti, jelentősen összefügg az illegális droghasználattal. Az ilyen személyiségjegyekkel rendelkező fiatalok gyakran használják a szereket egyfajta „önkezelési” eszközként, hogy enyhítsék a stresszt, a szorongást vagy más negatív érzelmi állapotokat. A mai fiatal generációt különösen erőteljesen érintik a mentális egészségi problémák, amelyek fokozottan hozzájárulhatnak a drogfogyasztás kialakulásához – olvasható a tanulmányban.

Az elemzés megemlíti, hogy ezzel szemben a barátságosság és a lelkiismeretesség faktorok, amelyek a társas harmóniát és az önfegyelmet testesítik meg, inkább védőfaktorként működnek. Az ilyen jellemzőkkel rendelkező fiatalok nagyobb valószínűséggel kerülik el azokat a helyzeteket, amelyekben a droghasználat megjelenhet. A nyitottság ezzel szemben az új élmények iránti fogékonyságot tükrözi, ami sok esetben a kísérletezés iránti hajlamot növelheti, így az illegális drogok kipróbálásának esélyét is. Az extraverzió, amely a társaságkedvelés és az aktivitás jegye, gyakran kapcsolódik társas eseményeken előforduló drogfogyasztáshoz.

A teljes írás ITT olvasható.

PestiSracok facebook image

Forrás: DKI, Fotó: Illusztráció, PS

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.