Jött, látott, bevásárolt, veszített, hazament, és már most sem emlékszünk Pressman nagykövetre
Ha nem lenne ennyire sekélyes, a pressmankodás lehetne ezentúl a felesleges erőlködés megfelelője a szinonimaszótárban. A csávó úgy jött ide, hogy kirobbant egy színes forradalmat, és úgy távozik, hogy a covid és a háború miatt megrendült magyar gazdaság ellenére a térség legstabilabb kormánya integethet neki örömkönnyes búcsút a reptéren. Már ha érdekelne valakit, ahogy komoly ábrázattal az arcán feltipeg a repülőre.
Érkezésekor diplomatazseninek és legyőzhetetlen emberjogi harcosként bemutatott Pressman a világ b@lf@szaként távozik. Ennyi zsetonnal a zsebben és ekkora hátszéllel megtámogatva utoljára Lenin volt megtolva, amikor a német titkosszolgálat hazaküldte a cári Oroszországba, hogy robbantsa ki a proletárforradalmat. Leninnek összejött, Pressmannak nagyon nem.
Amikor Samantha Powerrel összedugták a fejüket, hogy milyen névvel illessék a magyarországi színes forradalmat, és annyi jutott eszükbe, hogy paprika, akkor már mindenki sejthette, hogy a fickó fogyatékos. Ezen a benyomásunk akkor se javult amikor a hazai celeb- és influenszer világ tagjait látta vendégül, hogy azok visszamondják neki azokat az újságcikkeket, amelyiket a neki dolgozó újságírók írtak az általa fizetett lapokba arról, hogy az amerikai külügy pénzéből élő NGO-k miként vélekednek a korrupcióról.
Utolsó nagy haditetteként ugyanezekre hivatkozva szankciós listára tetette Rogán Antalt, és ezen csak az nem röhögött, akit ő fizetett azért, hogy ne röhögjön.
És most távozik tőlünk, lehet, már a repülőn is ül. Tulajdonképpen teljesen mindegy. Az egyetlen kérésünk, hogy legalább a távozása sikerüljön. Azért van, amit azért picit sajnálunk utólag. Hogy nem lehettünk kisegér a falban (kémtoll az internetkábelben), amikor Tompos Mártonnal beszélgetett.
Csá, jó utat!
