A függetlenségnél és az objektivitásnál nincs nyúlósabb, cseppfolyósabb, ragacsosabb valami
Nincs fontosabb feladat, mint időről időre begyűjteni egy újabb adag igazamvolt-kártyát. Egyúttal szórakoztató nézni, mikor az olyan, általunk korábban politikai egyoldalúsággal és tiszás hitbuzgalommal vádoltak, akik korábban ezt sikoltozva kérték ki maguknak, résmentesen zsilipelnek át a kormányba.
A sor ma Sümeghy Claudia filmproducerrel folytatódottt, aki független és objektív filmproduceri munkásságát Magyar Péter kabinetfőnökeként folytatja. Ő volt az egyik elkövetője a „Tavaszi szél - az ébredés” című, szánalmasan didaktikus propagandafilmnek, amit természetesen független és objektív dokumentarista alkotásnak adtak elő. A baráti sajtóban köröztetett álláspont szerint az alkotók másfél évig követték Magyar Péter mellett a Tisza Pártot is, ennek folyományaként Sümeghy tökéletes választás a kabinetfőnöki pozícióra, ahol „stratégiailag koherens és emberközpontú vezetői környezetet” készül kialakítani, amely a „jövőbiztos és működő Magyarország építését szolgálja”.
Hogyne…
Ahogyan az RTL-től, a Partizántól és az ATV-től vezényelték át az állományt kormányszóvivői és kancelláriaminiszteri feladatokra. Persze, kinek mi kifogása lehet azzal szemben, hogy egyesek az elemzői, mások pedig a bemondónői állásukat cserélik kormányzati munkára. Korábban is volt már rá példa, elég csak Menczer Tamásra és Németh Balázsra gondolni. Csak éppen ők nem hangoztatták magukról soha azt, hogy mennyire függetlenek, mennyire objektívek, továbbá munkásságuk során soha semmi más nem befolyásolta őket, mint a szakmai integritásuk és a lakosság megfelelő színvonalú tájékoztatásának társadalmi igénye. Vicc. Ugyanolyan elfogultak voltak, mint pl. mi, itt a PS-nél. Sőt, mivel néhányukról azért nem feltételezem, hogy világnézetileg olyan elkötelezettek lennének, mint Ruff Bálint komisszár-miniszter, nyugodtan tudjuk be a munkásságukat fizetett propagandának. Mindegy.
Sümeghy Claudia filmproducer kabinetfőnöki megbízása cserébe egy jó nagy adag igazunkvolt-kártyát ér. Dupla, talán tripla adagot, hiszen nem csak az derült ki, hogy az ég kék (a film a náci és kommunista propagandafilmek hagyományait követte), hanem az is, hogy az őket támogató, a terméküket alkotásnak és dokumentumfilmnek hazudó lapok és beszélő fejek is közönséges propagandisták. Abból is a legalja, mert ahogy Leni Riefenstahltól az Az akarat diadalát sem lehet a bravúros kivitelezésről és az esztétikai minőségtől függetlenül másnak nevezni, mint ami, úgy a Tavaszi Szélt sem szabadott volna független és objektív munkadarabnak kamuzni. Ahogy az sem volt dokumentumfilm, amikor bemutatták, hogy a szovjet gyárakban Sztálin elvtárs képmásától áll helyre a gőznyomás, úgy az sem a jelenben zajló történelem hű rögzítése, amikor sem az összeszart nadrágról, sem a nőügyekről, sem az állítólag imádott volt feleség ügyészségi feljelentése nem szerepel a filmben.
E sorok szerzője lusta és alkatilag képtelen a mószerolásra, szóval személyesen nem fog feljelentéseket foganatosítani, de szívesen hallana róla, hogy a Tavaszi Szél című propagandafilmet műfaji és erkölcsi okokból kizárták a nemzetközi filmszemlékből és versenyekből.
