Ezek tényleg belétek akarják ültetni, hogy valós traumáitok lettek Orbán miatt – Avagy szánalmas próbálkozások az “O1G” életben tartására
Látlelet a tiszás gyűlölködőkről. Válaszokat nem tudnak adni, de gyűlölnek rendületlenül.
Lassan kéne valamilyen szabályozás erre, sokan ugyanis rendesen elkezdték kihasználni a mentálisan sokszor instabil, az ország és a világ helyzetével kapcsolatban tájékozatlan embereket. Egyre több olyan írást látni, hangot hallani ugyanis, amelyben a rendkívül rosszindulatú és kisnyilas tempót diktáló emberek azt próbálják belebeszélni a honfitársaiknak, hogy nekik akkor is szar volt ez az elmúlt 16 év, ha valójában ezt amúgy nem is érezték. Az a rossz hírem van csak az ilyen embereket kihasználó szánalomhalmazoknak, hogy az "elmúlt 16 évezés" nem fog működni, az emberek ugyanis pozitív nosztalgiával tekintenek a 2010-es évekre, a középosztály számokban kimutathatóan felemelkedett, a szabadság szárnyalt az országban és még a korábban baloldali, mára kormánypropagandává lett lapok is elismerik, hogy a gazdaság helyzete a 2020-as világjárványig felívelő volt, miközben anyagilag és politikailag 2022 óta ki tudtunk maradni egy mára már senki által nem tagadott háborúból, s miközben Magyarország az elmúlt évtizedben az egyik legbiztonságosabb ország lett és kezdett szépen felzárkózni az életszínvonal tekintetében is. S mindeközben vannak, akik át akarják írni a múltat, az emberek valóságérzékelését, és abból akarnak profitálni, hogy traumákat beszélnek bele egy egész társadalomba. Eközben pedig minden elkövetnek az O1G-ideológia életbentartásáért. Gusztustalanok vagytok.
Így éltünk itt címmel indított közösségi archívumot a NER tizenhat évéről két szociológus, Váradi Luca és Kohut Tamás. Személyes történeteket várnak arról, ki hogyan élte meg az Orbán-rezsimet. Megrázó emlékekből, veszteségélményekből nincs hiány - írja a kormánypropaganda, amely természetesen ebben a cikkében nem tér ki rá, hogy az új magyar miniszterelnök busás meggazdagodását köszönheti az Orbán-kormánynak, valamint azt is kifelejtik a képletből, hogy Magyar Péter korábban maga zengett ódákat a fiatalok lehetőségeiről, melyeket mind Orbán Viktor kormánya tett lehetővé. A miniszterelnök azóta sem igazította helyre magát, így erősen feltehető, hogy a korábbi mondatait mind a mai napig tartja. De mindegy, menjünk vissza azokhoz a beteg elmékhez, akik emberek millióiban igyekeznek nem létező traumákat elültetni, miközben szánalmasan próbálják életben tartani az O1G-gyűlöletet.
Szánalmas próbálkozások az “O1G” életben tartására
Váradi Luca szociológus nagyon durca Orbánékra, mert gondolom nem talált itthon szociológusi állást, ezért kikényszerült Bécsbe. (Nem is értem miért túlzsúfolt ez a szakma, hiszen szociológusok milliárdjai szükségesek egy 10 milliós ország működéséhez). Váradi aztán belekezd a mesébe, picsogásának tárgyát képezi azok a meg nem nevezett, körül nem írt emberek, akik
kiváló újságíró létükre Londonban mosogatnak, akik romaként nem tudnak szabadon költözködni a kitiltó rendeletek miatt, akik elveszítették a szeretteiket az egészségügy állapota miatt, akik az SZFE-n nem fejezhették be a tanulmányaikat, vagy akiket elbocsátottak a tanári állásukból, mert kiálltak magukért és másokért, és még rengetegen”.
Húha. Attól az apró ténytől eltekintve, hogy a szociológus asszony – jó tiszás kommentelőhöz hasonlóan – elfelejt konkrétumokat hozni, konkrét példákat bemutatni, mégis arra tökéletes Váradi felsorolása, hogy felháborítsa a tájékozatlan, szűk látókörű, amúgy mentálisan instabil embereket, akik így végre megtalálják minden bajuk okozóját: a 16 évnyi Orbánt. Az már persze más kérdés, hogy mi lesz akkor, ha ezeknek az embereknek továbbra sem lesz jó az élete, de gondolom Váradi majd megírja a második fejezetet.
Az O1G-szekta lángjai tehát még kitartanak, de már nagyon kínosan kezdtek el pislákolni a sötétben. A magyar emberek többsége ugyanis nem idióta és pontosan tudja, hogy az elmúlt 16 évben mennyi lehetősége volt az átlagos életében fejlődni, ha akart. Munkával, szorgalommal és akarattal tudtál előre menni, bízunk benne, hogy ezt ezután is meg lehet majd tenni. A jelek nem erre mutatnak, de a remény hal meg utoljára.
Az ilyen O1G-szociológusok meg vergődnek. Próbálják életben tartani azt az egyetlen, de óriási sikert, ami a Tisza kétharmadához vezetett. Próbálják életben, a felszínen tartani az Orbán-gyűlöletet, de a próbálkozások egyre szánalmasabbak. Így a végére biztatom a józan és normális magyarokat, hogy írjanak csak nyugodtan a szociológus páros "Így éltünk itt – közösségi archívum Magyarország 2010–2026 Politika a hétköznapokban" című tudományos projektjéhez. Nekem is van néhány történetem. Néhány tinédzserkori biztonságos esti italozás a pesti éjszakában (ma már nem ez a helyzet…), felszabadult kora húszas éveimben átélt fesztiválok, aztán a házasságom, majd az első közös otthonunk a férjemmel, ezt követően pedig a gyermekem születése. És ez csak néhány az én saját “NER-traumáimból” átlagos, politikai kapcsolatokkal soha nem rendelkező állampolgárként. Na ezt fejtsék meg a kőkemény szociológusok. Nektek milyen sztoritok van?
